Fellángolt a vita a kormány otthonteremtést segítő intézkedései körül. De mi is áll a háttérben? Sebestyén Géza írása.
Ha egy politikus, ne adj Isten egy kormányon lévő politikus javasol egy intézkedést, annak mindig vannak kritikusai. Ám az, hogy valaki azt kívánja elmagyarázni, hogy egy program azoknak rossz, akiket igazából segít, nos ez olyan érdekes magyar jelenség, mellyel a mai napig nem tudtam megbarátkozni.
Zavart, amikor Kéri László a legnagyobb csapásnak nevezte a gazdák földalapú támogatását. Ahogyan az is, amikor Petschnig Mária Zita a 13. havi nyugdíj ellen érvelt. És nem tetszett, amikor egy Telex-es cikk „Az eredmény: a gazdagok gazdagabbak lettek” címmel konferált fel egy olyan kutatást, mely világosan megmutatta, hogy a legalacsonyabb jövedelmi ötödben élők is profitáltak a magyar családtámogatási rendszerből.
Ezt is ajánljuk a témában
A kormány egy rekordalacsony, 3 százalékos kamatozású lakáshitelről döntött, amelynek nem feltétele a gyermekvállalás. A beépített korlátok miatt nem kell újabb ingatlanár-robbanástól tartani.
Zsiday Viktor „Alapismeretek gazdaságpolitikusoknak” című blogbejegyzése ezt a hagyományt folytatja. Írásában amellett érvel, hogy a 3 százalékos kedvezményes lakáshitel „borzasztó csapás” a fiataloknak. Mivel a szerzővel egyetemi évfolyamtársak voltunk, így az első gondolatom az volt, hogy bárcsak minket értek volna ilyen szörnyű csapások fiatalkorunkban.
Ezt is ajánljuk a témában
Zsiday Viktor sikeres magyar tőkepiaci szakember, befektető, nagy hatású gondolkodó, akinek blogját (melynek első írása kicsivel idősebb 10 évnél) én is gyakran és szívesen olvasom. Február 6-i posztja azonban sok szempontból pályázhat az elmúlt 10 év legrosszabb írása címére.
Mi Zsiday fő érve? Az, hogy a támogatások emelik az ingatlanok árát. Ebben nyilván igaza van, azonban pontosan azért emelik, mert megtámogatták a keresletet, többlet forrásokhoz juttatták az első lakás vásárlókat, azaz elsősorban a fiatalokat. És ahogyan ezt akár Zsiday is levezethette volna (ha vette volna a fáradtságot), az ár növekedésének hatása jóval kevesebb, mint a támogatás mértéke. Azaz a fiatalok számára mindez nem borzasztó csapás, hanem óriási segítség, legalábbis, ha magát az intézkedést is figyelembe vesszük, nem csak annak árfelhajtó hatását.
De igazából még számolnia sem kellett volna. Elég lett volna megtekintenie a Magyar Nemzeti Bank legújabb Lakáspiaci Jelentését, melynek alább is látható 23. ábrája szemléletesen mutatja, hogy a családbarát kormányzati intézkedések hogyan javították a lakásvásárlás elérhetőségét, azaz hogyan növelték a vizsgált HAI mutató értékét.
A grafikonon egyértelműen látszik a 2015-ben indult CSOK, a 2019-ben startoló falusi CSOK illetve Babaváró hitel, az első lakás megvásárlása esetén 2021-től élő illetékmentesség, a 2023-ban kezdődő kamatvágási ciklus, valamint a 2024-től elérhető CSOK plusz kedvező hatása. Ezen intézkedések mindegyike jelentősen könnyítette a magyar családok lakásvásárlását, megtámogatva a fizetőképes keresletet.
Nyilván mindennek volt hatása az ingatlanok árára is, ám ez a hatás a grafikon alapján egyértelműen sokkal kisebb volt, mint a programok által nyújtott segítség.
Zsiday másik kritikája az, hogy nem a keresletet, hanem a kínálatot kellene támogatni. Az nem meglepő, hogy egy tőkepiaci befektető jobban örül annak, ha a támogatást nem magánszemélyek, hanem cégek kapják, az viszont már meglepő, hogy azt sem veszi figyelembe, hogy egy piacgazdaságban a kereslet mindig meg fogja teremteni az őt kielégítő kínálatot. Azaz a mostani hitelprogram igenis ösztönzi a kínálatot is.
Ezt is ajánljuk a témában
A lakásárak csökkenő pályára biztosan nem fognak állni, a lényeg inkább a minél kisebb árnövekedés lenne, ebben segíthet az Otthon Start Program is.
Harmadrészt érdemes lett volna kicsit mélyebben elemezni a statisztikákat. Ugyanis Zsiday vastagon kiemelt állítása, mely szerint nagyon kevés lakást építünk, akkor talán nem szerepelt volna a bejegyzésben. És most nem csak arra gondolok, hogy a poszt megszületése előtt egy nappal jelent meg a VG írása arról, hogy az idei év első felében 43 százalékkal több építési engedélyt és bejelentést nyújtottak be, mint egy évvel korábban.
2000-ben 4,1 millió, 2010-ben 4,3 millió lakás volt Magyarországon, ám 2025-ben már 4,6 millió felett van ez az érték. Azaz a számok semmilyen mértékben nem igazolják azt, hogy gond lenne a lakásépítésekkel.
Főleg annak a fényében mondható ez el, hogy míg 2000-ben 10,2 millióan laktunk az országban, és 2010-ben is 10,0 millióan, addig 2025-ben már csak 9,6 millió magyar osztozik a lakásállományon.
A fentiek következtében míg 2000-ben átlagosan 2,5 magyar lakott egy otthonban, és 2010-ben is 2,3, addig ma már kevesebb mint 2,1-en. Ráadásul Magyarország 1,6-os egy lakosra jutó szobaszáma szinte pontosan megegyezik az uniós átlaggal, míg az egy otthonban élők száma tekintetében pontosan ott vagyunk, ahol az európai középérték. Ha pedig a túlzsúfolt otthonokban élők arányát nézzük, akkor a 2010-es 50 százalékos szinthez képest ma már 15 százalék alatti mutatóval büszkélkedhetünk. Azaz nem minden második, hanem kevesebb mint minden hatodik magyar lakik csak az optimálisnál kisebb lakásban. Ez a mutatónk egyértelműen jobb, mint az uniós átlag. Ma annyira nem a túlzsúfoltság a probléma, hogy már jóval többen vannak azok, akik túl nagy, nem eléggé kihasznált otthonban laknak. Magyarországon minden negyedik ember esik ebbe a kategóriába. Csak hogy ezt értékelni tudjuk, 2010-ben még csupán minden 16. magyart érintett ez.
A fentieket összefoglalva kijelenthetjük, hogy nem igaz Zsiday azon tézise, mely szerint nagyon kevés lakás épül hazánkban. Ugyanígy nem áll meg az a kritikája sem, hogy a kínálatot nem ösztönzi a magyar támogatási rendszer, hiszen a magasabb kereslet automatikusan hozza magával a kínálat növekedését is, ahogyan ezt egyébként hazánkban is láthattuk.
De leginkább azzal az állításával nem lehet egyetérteni, hogy a kedvezményes hitel „csapás” lenne a támogatottak számára. Nem lesz az. Csapás azokat fogja érni, akik hisznek Zsidaynak, és ezért nem veszik igénybe ezt a kiváló lehetőséget.
A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense.
Nyitókép: Vasvári Tamás/MTI/MTVA
Az ellenzék teljes erővel támadja a kormány államilag támogatott lakáshitelét, pedig az még el sem indult. Eközben Magyar Péter és a TISZA Párt a korábbi balliberális kampányígéreteket átvéve saját lakás helyett albérletet kínál a fiataloknak.
Kiszámoltuk, hogy mennyiért csinálta a nagy semmit a Tisza Párt vezére.
Sokkal jobban megéri a saját ingatlan, mint a bérlés.
Nem szégyellte fapofával kimondani, hogy ha rá szavaznak az emberek, akkor 80 évre növekszik az átlagéletkor, aki pedig meg merne halni előtte, azt visszahozza és börtönbe zárja.
Jackson Hole története tele van olyan pillanatokkal, amikor egyetlen beszéd évekre meghatározta a világgazdaság irányát. Rajan figyelmeztetése, Bernanke fordulata, Draghi jelzése vagy Powell paradigmaváltása mind új korszakot indított. A múlt üzeneteit felidézve próbáljuk megérteni, mit jelenthet a mostani a jövő számára. Sebestyén Géza írása.
„235 nap, és felkenődik a falra” – zárta posztját a Fidesz frakcióvezetője.
Óvatosnak kell lennünk a migráció vélt gazdasági haszna és Lagarde optimista kijelentései kapcsán, és továbbra is érdemes alaposan meggondolni, kiket és milyen célból engedünk be az uniós határokon.
„Lazaságot, kérem! Legyen a magyar nemzeti érzés is inkább tejszínhab, mintsem vasbeton” – fogalmazott az újságíró, Ajsa Luna előadására reagálva.
