Nem, erről a nyilvánvaló aspektusról kár is hosszabban beszélni, soroljuk csak a háborús lázálmok közé. Sokkal inkább két lehetséges fejleményre érdemes koncentrálni. Egyrészt szövetségeseink elvárható reakcióira, másrészt a mindezek fényében kialakított magyar külpolitikai álláspontra.
Ami az első pontot illeti: jogos és méltányos volna az értesülések igazságtartalmáról való meggyőződés után a NATO és egyébként az Unió vezetésének elítélő nyilatkozata. Magyarország egy katonai szövetségi rendszer részeként megilleti az a védelem, amit egy nagyhatalom vezetője részéről érkező (egyelőre verbális) agresszióval szemben fel kell mutatni. Az Unió oldaláról pedig egyértelművé kell tenni, hogy az Ukrajnával való kapcsolat a kölcsönös bizalmon és megbízhatóságon alapulhat csak. Bármennyire is fantazmagóriának hat ez a megállapítás, semmilyen korrekt diplomáciai viszonyba
nem férhet bele egy tagországgal szembeni terrorcselekmény fikciója.