Westernfilm magyarosan – itt az új Petőfi-film, A helység kalapácsa!

Új Petőfi-film érkezett a Petőfi-bicentenárium napjaiban: a Duna Tv mutatta be A helység kalapácsának legújabb filmes változatát.

A nagy garral beharangozott, de finoman szólva is csalódást okozó Aranybulla-sorozat után kissé félve ültem le a képernyő elé, hátha egy kínos-feszengős fél óra után megint ugyanazt kell megállapítanom: jobb lett volna, ha ez az egész el sem készül.

Szerencsére nem így történt. A helység kalapácsa a bizarr műfaji besorolás – eastern western – ellenére is egész jól működik, amiben nagy szerepe van a Petőfi-féle csavaros-okos humort dialógusokba ültető feszes forgatókönyvnek és a szerepeikhez remekül klappoló színészeknek.

például matyó motívumok jelennek meg a jelmezekben, a Ferenczi György által megzenésített Petőfi-versek pedig furcsa egyveleget adnak, ami erősíti a paródiát” – mondta még a javarészt a tordasi westernfaluban zajló forgatás sajtónapján a rendező, Dombrovszky Linda (A kockaember, Pilátus).

Bár a „csomagolás”, azaz a filmnyelv és látvány valóban különleges, az eredeti szöveget szinte teljes egészében megtartották, Somogyi György forgatókönyvíró csak néhány sort húzott ki, illetve az eposzt közösen dialógusokba ültették át. A vizuálisan így a mostani fiatalabb generációk igényeihez is talán közelebb álló film újdonsága még, hogy a jelen problémáira, hangsúlyosan a természet pusztulására is reflektál,

Mindez, Dombrovszky Linda szerint szintén nem esik messze Petőfi a vígeposz egy-két sorában elrejtett üzenetétől, vagyis hogy „mi, emberek pici porszemek vagyunk a világuniverzumban, apró-cseprő dolgokkal küzdünk, miközben a világ elpusztul”.   

És bár mindez nagyon komolyan hangzik, az MTVA megbízásából a Megafilm gyártásában készült A helység kalapácsa pont annyira veszi magát komolyan, mint amennyire kell, és mint amennyire Petőfi tette ezt első nyomtatásban megjelent műve mindenkit és mindent finoman megcsipkedő, kifordított világával.  

A rövidke kis szerelmi sztori „friss, lendületes tálalása” ki is tart körülbelül a játékidő kétharmadáig, aminek fényében megbocsátható a túlzottan didaktikus befejezés is. Az viszont végig jól érzékelhető, hogy

Mindenki egytől egyig beleteszi a magáét a közös mókázásba Zayzon Zsolt motoros cowboyától – ő mint újonnan kitalált karakter mesélőként akár maga Petőfi is lehetne – a Pindroch Csaba által szerencsére nem túljátszott Fejenagyon át Cserna Antal kiválóan megformált lágyszívű kántorjáig.

A nőkről nem is beszélve! Györgyi Anna szemérmetes Erzsókként magától értetődően csavarja el a kocsma összes férfijának a fejét, és csodálatosan énekel is, Gubás Gabi pedig csúnya aranyfogakkal is tökéletes amazontermészetű Márta.

Ferenczi György Petőfi-feldolgozásainak pedig valószínűleg nem kell külön reklámot csinálni. Ő már régóta nagy rajongója a lánglelkű költőnek, akit „toronymagasan az első befutónak” tart, és hogy rögtön egy árukapcsolással is éljek, a Varidance és a Bartók Színház János vitézét is tomboló sikerre vezette a Rackajammal és Szirtes Edina Mókussal közösen.

Mindazonáltal ez A helység kalapácsa hiába sorolható a jobban sikerült, vagy fogalmazzunk inkább így, a figyelmet megragadni képes, jó ötleten alapuló adaptációk közé, összességében

Arra esetleg jó lehet, hogy a neonfényes kocsmapult előtt összehúzott szemöldökkel az övébe kapaszkodó Ember Márk (Csepű Palkó) és férfitársai zenés-táncos Hortobágyi kocsmárosné-performansza meghozza a kedvet az eredeti mű elolvasásához.

Aki pedig klasszikusabb filmélményre vágyik, az bármikor újranézheti a Zsurzs Éva rendezte 1965-ös változatot, amelyben Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Major Tamás, Mészáros Ági és Gobbi Hilda fordítja fel és ki a helység leglátogatottabb – igaz, csak egy van! – kocsmáját.

A helység kalapácsa a Mediaklikk oldalán bármikor megtekinthető!