Itt van Baranyi Krisztina kedvenc, házi készítésű propagandamédiája

„Szabad sajtót szeretnék a kerületben, ennek az lehet a biztosítéka, hogy nem irányítja a rendszert”  – fogalmazott 2019 őszén Baranyi Krisztina, Ferencváros balliberális vezetője.

Pár napra rá azonban már arról számolt be a Mandiner.hu, hogy a nyomdába küldés előtt még elküldték a kerületi újságot, a 9 magazint az „újdonsült” polgármesternek. Hogy miért kérték erre a lap munkatársát, nem derült ki a portálunk birtokába jutott levelezésből, sőt Baranyi a Fideszre mutogatott, mondván, az előző fideszes vezetés a hibás azért, hogy nyomtatás előtt el kellett küldeni neki a ferencvárosi lap aktuális számát.

De a lap tartalmát végigböngészve is látható, az önkormányzati választásokat követően nem született szabad, valóban objektív sajtó Budapest IX. kerületében. (Részleteket lásd lentebb!) És ehhez annak a városvezetőnek is lehet „némi” köze – elég csupán a ferencvárosi média körüli belső vitára gondolni –, aki minap azért nem volt hajlandó a PestiSrácok.hu újságírójának kérdéseire válaszolni az ATV egyik műsorában, mert megfogadta, hogy „propagandamédiának, ócska fizetett propagandistáknak” soha nem nyilatkozik.

Az ominózus ATV-adás egyébként komoly vitát generált: ismét terítékre került a szabad sajtó, az újságírás, ezek definíciója; a szólás- és véleményszabadság magyarországi helyzete. Míg Baranyi Krisztina tartja magát a „szennymédiázáshoz”, a „propagandistázáshoz”, addig a vele vitába szálló Fürjes Balázs államtitkár amellett érvel, „rossz út, ha akár bal-, akár jobboldali politikusok azt mondják maguknak, hogy valamilyen felsőbbrendűség alapján ők dönthetnénk el, hogy X kóser, jó újságíró, Y pedig nem újságíró”. „Ha mi döntenénk el a szubjektív szempontjaink alapján, hogy ki az újságíró, ki nem, és hogy kit rekesztünk ki, valamint kit nem, annak a szabadság felszámolása lenne vége” – fűzte hozzá a miniszterhelyettes.

Politikai laboratóriummá vált a kerület

Visszatérve Baranyi médiahátországára, a több tízezres példányszámú kerületi lapra: Vágvölgyi B. András főszerkesztői kinevezésével, mondhatni, borítékolható volt, milyen irányba indul el a 9 magazin. A helyi baloldali képviselőkkel az elmúlt időszakban ugyancsak összevesző Vágvölgyi B. a Magyar Narancs megalapításával került be a köztudatba, sokáig volt a balliberális lap főszerkesztője. Nem mellesleg a polgármester régi ismerőse. Kinevezésekor (2020 júniusában) többek között már arról beszélt, Ferencváros egy politikai laboratórium, amely megmutatja, milyen lesz az a Magyarország, amelyben már nem a Fidesz lesz a meghatározó erő. Erre a „megújult”, immáron „függetlenné, objektívvé” vált kerületi lap címlapján – az országos, éppen aktuális baloldali médiatematikának megfelelően – a Színház- és Filmművészeti Egyetem elleni tiltakozásra utalva összeszalagozott Trafó volt látható, a tartalomnak pedig szintén jelentős részét tette ki az SzFE-ügy.

Célkeresztbe került a sportegyesület

Ugorva az év végére, amikor is a Ferencvárosi TC huszonöt év után játszhatott újra a Bajnokok Ligájában – megmérkőzve az olasz Juventussal, a katalán Barcelonával és az ukrán Dinamó Kijevvel –, a 9 magazinban a következő értékelés jelent meg: „Három meccsen egy pontot szerzett hát a Ferencváros; reálisan ez volt a legtöbb talán, amit várhattunk. Rebrov jól felkészített, külföldiekre építő Fradit rakott össze. Sokan örülnének, ha több magyar játszana, ha a Fradi képes lenne magyar fiatalokat kinevelni, de ettől nagyon messze állunk. Annak ellenére, hogy a hosszú évek óta felmarkolt évi több százmilliós tao-pénz kifejezett célja az utánpótlás fejlesztése. Ami nem igazán sikerült; cserébe nézhetjük, ahogy Ronaldo próbálja hintába ültetni Haratint a vadonatúj Puskás Arénában, és nagyon finomnak képzeljük a csévingekben melegen tartott marhapörköltet és lazacfilét. Jó mulatság lehet a hazai elitnek a VIP- és Sky-boxokból egy ilyen mérkőzés.”

A balliberális városvezető által piedesztálra emelt magazin egy hónappal később ennél is továbbment a kerületi sportegyesület nemzetközi szereplésének értékelésében: „Hetekig röhöghetünk még a majdnem hatvanéves Szájeren, az ereszen, a véres kezes mászáson meg a balhéból majdnem sikeresen kimentett ecstasytablettákon. De mivel a Párt prominensei jól megtanulták a Rákosi-féle leckét: sportsikerek, a »nemzeti együttöröm« szolgáltatás nyújtása – ókori nevén cirkusz – egy ilyen elb…szott helyzetben sokat segíthet, és a »nemzet csapata« erre alkalmasnak tűnik, ilyen reményeket tápláltunk, miközben a labdát kerestük az első perctől.” Pár sorral később pedig, az egyébként egy ponttal zárt BL-szereplést követően: „Izgulhatunk majd a téli szünetben, melyik játékosokat értékesítik Kubatov és barátai, Rebrovot kik környékezik meg, és hány NER-lovag tűnik fel az Alpok síterepein.”

Maradva még pár sor elejéig a Ferencvárosnál, pontosabban annak új, oszét edzőjénél, Sztanyiszlav Csercseszovnál, akinek személyét ugyancsak sikerült kontextusba, méghozzá háborús kontextusba helyeznie a 9 magazinnak: „Csercseszov, Kubatov edzője, akit a magyar adófizetők nagyvonalúan eltartanak, jobban aggódik az orosz fociért, mint a háborús áldozatokért. Csercseszov sok más putyinista »orosz veterán labdarúgóval« egyetemben ugyanis nem az orosz agresszió ellen tiltakozott, hanem az ellen, hogy a FIFA és az UEFA az orosz háborús agresszió miatt kizárta az orosz klub- és válogatott csapatokat a nemzetközi küzdelmekből.” Egy kicsivel lejjebb: „A levélíró emberi minősége minimum aggasztó (sic!), a minden FTC-alkalmazott sajtómegnyilvánulását kontroll alatt tartani kívánó FTC-vezetés hallgatása pedig egészen letaglózó.”

Kampány-szekértolás jó sok cikkben

Baranyiék lapjában rendre kiemelt szerepet kapnak a baloldal központi kampánytémái. Kivétel csupán pár alkalommal született, de ilyenkor is sikerült a „lokális” ügyből „országos felháborodást” generálni: az atlétikai stadion építése és a kapcsolódó népszavazás; a már említett SzFE-ügy; a Fudan egyetem, a Diákváros tervezése és a vonatkozó referendum; illetve a „hírhedt” BLM-szobor felállítása.

Utóbbi nyomán érdemes Vágvölgyi B-t idézni: „Már a pályázat elbírálása után hörgés indult, a címlapunkon is látható Szalay Péter-munka, a Black Lives Matter felbőszítette a széljobber közönséget – egyébként sokfelől kritizálták, műítészek szerint a térdeplő szivárvány 3D-print mindent összelapátol egy alkotásba, a fekete élet is számít, meg a család is család, az ultrák is beígérték, ha nyilvános térbe kerül, szétverik a szobrot. Überkúl, a tér be van kamerázva, isteni nácifilmet lehet majd csinálni belőle korfestőn.”

Nem utolsó sorban innen juthat el az olvasó odáig, ha szeretne, hogy márpedig a „kormányt le kell váltani”. Muszáj. Miért? Mert a főszerkesztő tizenhárom hónappal a parlamenti választásokat megelőzően már azt ecseteli, e nemes feladatban „az egyesült ellenzék erősítése lehet minden felelősen gondolkodó feladata, és ceterum censeo: önkorlátozó, egymásra vigyázó ellenzéki előválasztási kampány az, aminek lennie kell. Fidesz-trollok igyekeznek majd beavatkozni, a leggyengébb jelölt támogatásával borítani, zavart kelteni, az ellenzéket egymás ellen fordítani, a választókat összezavarni. Ne hagyjuk nekik!”

Ha végül a Fidesz-trollok nem is jöttek, a lapmenedzsment azért igyekezett megtolni a baloldal kampányát az áprilisi megmérettetések előtt is. Noha 2022 februárjában még az ellenzéki és fideszes jelölt is elmondhatta terveit a 9 magazinnak. A hab a tortán, igen jól időzítve, áprilisra maradt.

„A »Rogán-klón« és »a köz embere«” című cikk Juhász Péterrel, az Együtt egykori elnökével, a kilencedik kerület ellenzéki jelöltjének, Csárdi Antalnak kommunikációs tanácsadójával készült. Ennek „megfelelően” az LMP politikusa az „emberek embere” lett, mert „napi szinten ismeri az ott élőket és a problémáikat”. Bónusz, véli Juhász, hogy Csárdi „közemberstátuszból jött, és senki sem tőle várja az egészségügyi reform átfogó koncepcióját. Ám az, hogy a mindennapi megélhetés problémáira valamilyen választ találjon és ezt az országgyűlésben képviselje, nagyon is elvárható tőle, és ezt csinálja is”. Ezzel szemben a kormánypárti jelölt, Böröcz László egy „Rogán-klón”.

Csárdi végül behúzta Ferencvárosban is, a független, objektív újságírás viszont még mindig várat magára.

Nyitókép: Facebook