Moszkva természetesen a szankció hírére azonnal lépett, és erősebbre fűzte olajkapcsolatait Kínával, amely importjának mintegy 20 százalékát néhány hónapon belül az Oroszországból származó termékek, köztük a kőolaj fogja kitenni. Peking különösen jól jár az európai szankciókkal: sokkal nagyobb mennyiségben és sokkal olcsóbban tud olajat vásárolni Oroszországtól, nem beszélve arról, hogy a beszerzett mennyiség egy részét – a gázoz hasonlóan – sokkal magasabb áron el tudja adni Európának,
létrehozva a világ egyik legcinikusabb és legtragikomikusabb kereskedelmi körét.
India szintén segíti az orosz gazdaságot, és továbbra is vásárol Moszkvától: jelenleg a szükségleteik 10-14 százalékát fedezik orosz kőolajból. Ha ez nem lenne elég: az árak inflálódása és az új ázsiai piacok miatt Oroszország eddig több tízmilliárd dollár bevételre tett szert a háború kezdete óta az olajexportból, így az „orosz medve térdre kényszerítése” indok Ursula von der Leyen szájából különösen bizarrul hangzik.
Csúszós talaj
Az orosz olaj betiltása várhatóan még nagyobb lyukat üt az Unió energiabiztonságán, és kontraproduktív jellege miatt az amúgy is tomboló energiaválságot fogja elképzelhetetlen mértékben súlyosbítani. Helima Croft, az RBC Capital Markets LLC ügyvezető igazgatója nem sokat köntörfalazott, amikor kimondta: „az elmúlt évtizedek legsúlyosabb energiaválságával nézünk szembe”. Croft szerint a helyzetet súlyosbítani fogja az egyes európai kormányok részéről várható populista ellenreakció, amellyel a szankciók miatt keletkezett megélhetési válságot akarják majd kezelni, és minden erejükkel a fogyasztói árak megfizethetőségére fognak összpontosítani.