„Szebb vagy Buda vár, mint maga Isztámbul” – így dicsérte egykor Budát Evlija Cselebi

2022. szeptember 20. 17:55

Írta: Sal Endre
A budai Várat Isztambulnál is ragyogóbbnak tartotta, és lenyűgözte a helyi gasztronómia. Evlija Cselebi török világutazó 1664 és 1666 között időzött Magyarországon, és mindent dokumentált, amit látott. Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.

Eredeti nevén Derviş Mehmed Zillî, 1611-ben született Konstantinápolyban, a mai Isztambulban. Az Evlija Cselebi tiszteletből adott megjelölés:

annyit jelent, hogy írástudó, istenes ember,

más fordításban az Úr írástudója. Édesapja aranyműves céhmesterként szolgált a török udvarban, ahol családjával élt. Evlija kiváló nevelésben részesült, katonai iskolát végzett, ének-és hangszeres zenét is tanult, szép hangjának köszönhetően müezzin lett. Igazi társasági ember volt, aki még a komoly IV. Murád szultánt is meg tudta nevettetni.

A szultán halála után úgy döntött, bejárja a világot. Szinte teljes egészében beutazta Európát, Ázsiát, Afrika északi részét, és Magyarországot is részletesen feltérképezte, miután 1664-től pár évig nálunk barangolt.

Cselebi részletes beszámolókat készített a magyar városokról.

Megszámolta a házakat, feltérképezte a különböző szakmákat, behatóan tanulmányozta a vízvezeték-rendszereket, és mindenhol részletesen írt a helyi ételekről, italokról. A páratlan útleírást ráadásul nem száraz dokumentációként írta meg, a saját véleményét is kidomborította az írásokban.

A török utazó alapos munkát végzett. 1663-ban többek között Szekszárdon járt, és a leírásából meg lehetett állapítani, hogy az egykori török palánkvár a Sió régi medrének helyén fekvő gyümölcsösben lehet. Az ásatások végül igazolták Cselebi szavait.

A megújult Török kert a budai Várban. Fotó: Nemzeti Hauszmann Program

 

Temesváron járva megállapította „van itt elég cipó kenyér, vajas lepény, mézes rétes, káposzta, töltött tök. Ezek híres eledelek.” Cselebi útinaplójában arról is írt, hogy Magyarországon csodálatos templomokat látott. Fel is tette a humánus kérdést:

„Ők is imádják az Istent, mi is. Akkor minek öljük őket és minek ölnek ők minket?”

A budai Vár előtt is kalapot emelt, különösen a fürdői és a vízhálózata ejtették ámulatba a török utazót. A fürdőkről például megjegyezte: „Hét súlyos betegséget képesek meggyógyítani.” Elragadtatással írt a budai Vár díszkútjairól, a későbbi Várszínház helyén álló épület kútjáról, „ahová valaha egy ügyes mester a Duna vizét vezette fel. Tudományán elámul az ész!” A beszámolóiból kiderült, a budai Várban 75 közkutat számlált és 40 házikutat. Lenyűgözték a Vár festői kertjei, rózsalugasai is.

A Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően a Csikós udvar délnyugati részén nemrég elkészült a Török kert. Amikor Cselebi itt járt, még egy balkáni hangulatú városrész feküdt a budai Várban ezen a területen, ám 1686-ban, Buda visszafoglalásakor minden megsemmisült. Az ostrom után kialakítottak egy díszkertet, ám a 19. század végén felszámolták.

A Török kert most újra várja látogatóit, a keleties hangulatot az öt színben pompázó rózsabokrok, fügefák, illetve a mór mintákat idéző díszszökőkút biztosítja.

Visszatérve Cselebihez és a budai Várban tapasztalt élményeihez: dicsérte a budai borokat, amelyek szerinte aranyszínűek, édeskések, csípősek. Beszámolt az úgynevezett gyertyás házakról, kocsmákról, ahol esténként jófajta budai bort ittak a vendégek, köztük sok török is, pedig a vallásuk tiltotta.

A budai Várban fogyasztott ételeknél megjegyezte, hogy a föld legjobb étele a fehér cipókenyér,

a friss vajjal főzött birkahús, a rántott süllő, a kárászleves és a pörkölt ponty. Számtalan konyhakertet talált a Várban, ahol gyümölcsöt, hagymát, káposztát és salátát termesztettek a lakók.

Cselebi ötven évet töltött utazással, hatalmas művének jelentős része, mintegy tizede magyar vonatkozású. 1682-ben érte utol a halál. Az utazásairól írt kéziratokról sokan tudtak, ám az idők során nyomuk veszett.

1895-ben egy bizonyos Ahmed Dsevdet nevű újságíró, az Ikdam című török lap főszerkesztője Pertev pasa könyvtárában a kéziratok között megtalálta Cselebi úti beszámolóit. Amikor a szenzációs felfedezésnek híre ment, itthon dr. Karácson Imre teológiai doktor, tanár és történész vállalkozott rá, hogy lefordítja Cselebi munkáját, kiemelten a Magyarországgal foglalkozó fejezetek miatt. Karácson el is készítette a fordítást, majd 1907-ben Konstantinápolyba utazott, hogy a további török-magyar írásos emlékeket kutassa a levéltárakban. A nemes munka azonban félbeszakadt, Karácson Imre ugyanis vérmérgezést kapott, és 1911-ben, csupán 48 éves korában elhunyt.

Evlija Cselebi nem fukarkodott a jelzőkkel, még egy ódát is írt a budai Várhoz

a következő sorokkal: „Szebb vagy Buda vár, mint maga Isztámbul/Tündér szépséged mögött ott kullog az, hátul.” Szerintünk ma is érvényes minden sora.

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés