Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden
TL;DR
Egy ország választást tart. Az egyik politikai erő győz. Az utcákon ünneplés, a televíziókban győzelmi beszédek. De másnap reggel nem a gazdasági programról, nem a költségvetésről, nem az iskolákról vagy kórházakról szólnak a hírek, hanem letartóztatásokról. Listákról. Börtönbe zárt emberekről. Azaz a politika nem a jövőről szól, hanem a múlt „rendezéséről”. Egy ilyen lépés sosem pusztán politikai fordulat. hanem egy mélyebb, civilizációs törés kezdete.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem egyedi az ellenzéki oldalon, hogy a kormányon lévőket és a kormány közeli szereplőket börtönnel fenyegesse meg. Magyar Péter hétvégén belengetett „Út a börtönbe” programja is illeszkedik ebbe a sormintába, és közben összecseng a lengyelországi jogtiprásokkal is.
A modern állam egyik legfontosabb találmánya a jogállamiság. Ez a kifejezés elsőre technikai, szinte unalmasnak hat. Intézmények, eljárások, szabályok. De valójában egy rendkívül radikális gondolatot rejt. Azt, hogy a hatalom is szabályokat követ. Hogy a győztes nem írja át a játékszabályokat, nem szegi meg a törvényi kereteket, és főleg nem kezd el törvényhozó hatalomként embereket vegzálni és börtönbe zárni. Nem ezeket csinálja, hanem kormányoz. Azaz a jogállamiság lényege az, hogy a jog nem a politika fegyvere, hanem annak korlátja.
A történelem azonban újra és újra megmutatta, milyen törékeny ez az egyensúly. A francia forradalom idején, 1793-ban, a párizsi utcákon még a szabadság jelszavai visszhangoztak, amikor a forradalmi törvényszékek már napi több tucat halálos ítéletet hoztak. A jakobinusok nem egyszerűen kormányoztak. Ők „megtisztították” a társadalmat. A guillotine nemcsak eszköz volt, hanem szimbólum is. Annak a szimbóluma, hogy a politika erkölcsi háborúvá vált. A végeredmény nem stabil demokrácia lett, hanem félelem és gazdasági zavarok által beárnyékolt diktatúra.
Hasonló logika jelent meg a 20. század forradalmaiban is. Oroszországban 1917 után a bolsevikok nem várták meg az intézmények lassú kiépülését, hanem azonnal cselekedtek. Jöttek a letartóztatások, az internálások, a kivégzések. A „nép ellensége” kategóriája bárkire alkalmazható volt. Az eredmény nemcsak politikai terror volt, hanem teljes gazdasági összeomlás is.
Az ipari termelés visszaesett, éhínség és tömeges emigráció lett a következmény.
Sok párhuzamot lehet felfedezni az 1933-as németországi eseményekben is. Első körben a kommunistákat és a szociáldemokratákat bélyegezték államellenes veszélynek. De mint ismeretes, nem álltak meg itt. És egy idő után mindenki ellenség lett. A különböző kisebbségek, sőt, a környező országok is. Itt is jött a jogállam felszámolása, a politikai terror, végül pedig a háborús gazdaság. Aminek egy olyan világégés lett a végeredménye, melynek következményei a mai napig velünk vannak.
Fontos látni, hogy ezek nem elszigetelt történetek. A politikai gazdaságtan egyik alapfelismerése, hogy az intézmények minősége, és különösen a jogbiztonság közvetlenül hat az életminőségünkre és a gazdasági teljesítményre. Amikor a jog kiszámítható, a befektetők hosszú távra terveznek, a munkahelyek biztonságban vannak, a bérek és a jólét emelkedik.
Ha viszont a jog politikai eszközzé válik, akkor a gazdaság védekező üzemmódba kapcsol, melynek negatív hullámai mindenkit elérnek.
Ezt számos empirikus kutatás is alátámasztja. Azokban az országokban, ahol a tulajdonjogok védelme gyenge és az igazságszolgáltatás politikailag befolyásolt, alacsonyabb a beruházási ráta, lassabb a termelékenység növekedése, és gyakoribb a tőkemenekülés. A jogi bizonytalanság ugyanis olyan kockázat, amelyet nem lehet modellezni. És ha valahol nem lehet modellezni, ott nem érdemes beruházni.
De a bosszúvezérelt politika nemcsak a tőkét űzi el. Talán még drámaibb következmény, hogy elűzi a tehetséget is. A történelem tele van olyan pillanatokkal, amikor egy ország legképzettebb emberei (mérnökök, orvosok, vállalkozók) tömegesen vándoroltak el a jogbiztonság megszűnése miatt. Nem azért, mert üldözték őket, hanem mert nem tudták, mikor kerülnek sorra. A bizonytalanság a legjobbakat készteti a leggyorsabban arra, hogy lépjenek.
Ezt is ajánljuk a témában
Legalább négy okból problémás a Tisza Párt és Magyar Péter vagyonadóra vonatkozó tervezete Sebestyén Géza közgazdász szerint. Az MCC-s szakember elmondja: a vagyonadó okozta bajokat még a leggazdagabb országoknak sem sikerült megugraniuk.
Ezzel párhuzamosan az állam belülről is átalakul. A bosszú logikája nem kedvez a kompetenciának. Egy olyan rendszerben, ahol a legfontosabb kérdés az, hogy kiben lehet megbízni, ott a szakértelem másodlagossá válik. Az elitkiválasztás torzul, hiszen a lojalitás felülírja a képességet. Ez rövid távon stabilitást adhat, hosszú távon azonban aláássa az állam működőképességét.
És ezzel át is lépünk a történelem egyik legérdekesebb paradoxonába. A bosszúvezérelt rendszerek gyakran népszerűen indulnak. Az emberek igazságot akarnak. Lezárást. Valamilyen erkölcsi egyensúly helyreállítását. A kezdeti letartóztatások, elszámoltatások sokak számára megkönnyebbülést hoznak.
De ez az érzés gyorsan elhasználódik. A politika ugyanis nem tud megállni félúton. Ha a legitimitás alapja a bosszú, akkor mindig újabb célpontokra van szükség. A rendszernek folyamatosan új ellenségeket kell találnia, különben kifullad. Így válik a bosszú nem egyszeri aktussá, hanem állandó kormányzási logikává.
Ezzel párhuzamosan a gazdasági problémák is megjelennek. A bizonytalanság miatt csökkennek a beruházások, romlik a növekedés, nő az elégedetlenség. A rendszer választhat. Visszalép a jogállami normákhoz, vagy tovább erősíti a kontrollt. A történelem azt mutatja, hogy az utóbbi a gyakoribb. A represszió így nem kivétel, hanem szükségszerűség lesz.
Ez az úgynevezett „erőszak–félelem–lojalitás” spirál. Az erőszak félelmet szül, a félelem lojalitást, a lojalitás pedig igazolja az erőszakot. Egy zárt kör, amelyből nagyon nehéz kitörni. És talán ez a legfontosabb tanulság. Az ilyen rendszerek ritkán korrigálják önmagukat békésen. Mert a korrekció egyben beismerés is lenne. És egy olyan rendszer, amely a saját erkölcsi felsőbbrendűségére épül, nehezen ismeri be a hibáit.
Mindez felvet egy kényelmetlen kérdést a jelen számára is. Mi történik egy demokráciában, ha a politika egyre inkább morális háborúként jelenik meg? Ha a választás nem programok versenye, hanem jók és rosszak küzdelme lesz? Ha a győzelem nem kormányzási felhatalmazást, hanem elszámoltatási jogot jelent?
Magyarország ma ebben a dilemmában él. A politikai verseny egyre inkább érzelmi és morális keretek között zajlik. A múlt értelmezése, az igazságtétel ígérete, a rendteremtés retorikája mind erős mobilizáló erők.
A magyar választások valódi tétje nem pusztán az, hogy ki nyer, hanem az, hogy a győztes milyen logikát választ. A kormányzás logikáját, amely lassú, technikai, gyakran hálátlan, vagy a bosszú logikáját, amely gyors, látványos, de hosszú távon romboló.
A történelem óvva int minket. Azt mutatja, hogy ahol a politika a büntetés nyelvén kezd beszélni, ott előbb-utóbb a gazdaság is elhallgat. A beruházások elmaradnak, a tehetségek elmennek, a társadalom bezárkózik.
A jogállam nem egy hideg intézményi gépezet, hanem egyfajta kollektív önfegyelem. Egy megállapodás arról, hogy nem használjuk ki a pillanatnyi erőfölényünket. Hogy nem állunk bosszút akkor sem, amikor megtehetnénk. Mert a történelem egyik legkeményebb leckéje az, hogy a bosszú mindig rövid távon igazságosnak, és hosszú távon végzetesnek bizonyul.
A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.
Azt kezdeményezik, hogy az Európai Bizottság haladéktalanul vesse be a rendelkezésére álló összes politikai nyomásgyakorló eszközt ellenünk.
A felszín alatt zajló folyamatok most kezdenek igazán kirajzolódni.
„Elindult a visszaszámlálás, és ebben Ti vagytok a főszereplők!" – olvasható a videó leírásában.
Komoly nemzetbiztonsági és közegészségügyi kockázatot jelenthet, ha kábítószer-fogyasztó politikusok kerülnek döntési pozícióba.
Magyarország a nehéz globális körülmények ellenére is stabilizálni tudta a helyzetét.
Szinte biztos, hogy a nyáron feljebb lép a Galatasarayból.
Ukrajna és Moldova fordítva ül a lovon, míg Albánia és Szerbia inkább együttműködne.
Szakértőként fújja a médiában Magyar Péterék narratíváját néhány egykori nemzetbiztonsági szakember. A Magyar Nemzet értesülései szerint ettől várják, hogy újra pozícióba kerüljenek, a Tisza Párt nem volt hajlandó tisztázni a kapcsolatát velük.
