Hát, ez roppant kínos: Irán nagyon csúnyán elszámolta magát

A Közel-Keleten az Öböl-menti államok a nem tökéletes amerikai biztonsági garanciák miatt stratégiai autonómiára törekednek, és Irán-mentes regionális rendet építenek. Teherán „kényszerítő diplomáciája” kontraproduktívnak bizonyult, mivel a fenyegetések és támadások nem együttműködéshez, hanem az olajmonarchiák és Washington, Tel Aviv közötti biztonsági koalíció megerősödéséhez vezettek. 

A washingtoni garancia fénye megkopott, de nem veszett el

Az Arab-félsziget uralkodói rájöttek, hogy az amerikai biztonsági garanciák már nem jelentenek biankó csekket. Washington fókusza az indo-csendes-óceáni térségre, az afganisztáni kivonulás és az arab monarchiák olajlétesítményei elleni támadások, pedig rávilágítottak: 

Az olajmonarchiák válasza eddig a pragmatikus diverzifikáció volt. Nem fordítottak hátat az USA-nak, de már nem is csak rájuk építenek. Fegyverkeznek, saját hadiipart fejlesztenek, és közben Pekinggel és Moszkvával is tárgyalnak. Ez a stratégiai autonómia és főleg az elszenvedett károk azonban nem Irán felé nyitotta meg az utat, hanem épp ellenkezőleg: 

Teherán öngólt lőtt

Irán stratégiája évek óta a „kényszerítő diplomáciára” épült. Úgy vélték, ha megmutatják csapásmérő képességeiket – drónokkal, rakétákkal, a jemeni húszik vagy a Hezbollah támogatásával –, akkor a gazdag szomszédok majd elfordulnak Washingtontól, és behódolnak Teheránnak.

A számítás félig bejött: a szomszédok valóban komolyan vették a fenyegetést. De a hatás nem a közeledés lett.

A „jó szomszédság” mítosza végleg szertefoszlott. 

Amikor a szomszéd rezsim eltüntetése a legjobb forgatókönyv

Míg korábban a status quo fenntartása volt a cél, ma az olajmonarchiák zárt ajtók mögött már egy Irán nélküli, vagy legalábbis egy radikálisan meggyengített Iránnal számolnak. Ugyanis rájöttek: 

Az Ábrahám-megállapodások és az Izraellel való (akár informális) biztonsági együttműködés mind egy irányba mutatnak: egy olyan regionális védelmi szövetség felé, amelynek Teherán nem tagja, hanem a célpontja.

Az olajmonarchiák továbbra is támaszkodnak az amerikai védelemre, de hozzáfogtak egy olyan új regionális rend kiépítéséhez, ahol Irán többé nem tényező. Teherán számára a jó szomszédságnak vége – és könnyen lehet, hogy ez csak a kezdet.

Nyitókép: Bandar Al-Jaloud / AFP