Nincs megállás: újabb petíció indult a Szabadság-szoborra tervezett kereszt ügyében

Nyitókép: Szigetváry Zsolt

A Nemzeti Hauszmann Program augusztus közepén közölte: a világörökségi helyszínhez méltatlan állapotok felszámolását célzó munkálatok során elvégzik a terület állapotfelmérését és régészeti feltárását, több ütemben zajlik az erőd külső és belső falainak rekonstrukciója és a belső udvarának rendbetétele. „A hosszú évek óta elzárt és mára leromlott állapotú Citadella megújításával sok évtizedes adósságot törlesztünk.”

Aztán kiderült, hogy a munka során a szakemberek megtisztítják a főszobor és a kompozíció többi elemének felületét,  ezenkívül átvizsgálják a szobrokban található rengeteg rögzítőcsavart és kijavítják az esetleges repedések okozta hibákat is. Valamint „a talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát. Arra a talapzatra, amelyet a sztálinista Borisz Jofan tervezett, és ahol korábban a szovjet katona szobra állt, egy keresztet állítunk”. Ettől őrültek meg Budapest balliberális érzelmű lakosai és politikusai.

A téma napokig közbeszéd tárgya lett, a vélemények pedig megoszlottak. Volt, aki szerint a kereszt igenis illő jelkép, mely a keresztény Magyarországot szimbolizálja, más szerint azonban az a templomok tetejére való, nem a Gellért-hegyre. Vendégszerzőnk, Petri Lukács Ádám azt írta: „a szabadság és a kereszt, itt Európa közepén összetartoznak. Európai ország fővárosa felett persze, hogy ott kell, hogy álljon a kereszt. Ehhez nem kell vallásosnak lenni, magam sem vagyok az, ráadásul nem is keresztény, hanem emancipált zsidó családban nőttem fel.”

Martin Ethelwolf a Facebookon úgy fogalmazott: „A kereszt a Citadellán pontosan ugyanaz, mint a kultúrharc összes eddigi produktuma: figyelemelterelés hergeléssel. Visítsatok libsik, és legyen ezzel elfoglalva a közbeszéd. Másrészt üzenet: ez az ország a miénk, azt csinálunk vele, amit akarunk. Nektek meg mindent lenyomunk a torkotokon. Sem a kereszténységhez, sem a történelemhez semmi köze.”

A túlkapások ellenére azonban szerencsére a nemzeti érzelmű, keresztény lakosokat sem hagyja nyugodni a téma, de ez általában annyiban merül ki, hogy az elfogadó rétegnek vajon miért okoz ekkora fájdalmat a vallási és történelmi jelkép. Teleki Béla azonban a https://citizengo.org/ segítségével, Legyen kereszt a Citadellán címmel petíciót is indított, hogy megvédje a szimbólumot. Mint írja a petíció oldalán: „számunkra a kereszt Jézus Krisztus áldozatának, az isteni szeretetnek és a megváltás győzelmének jele. A szabadság és a kereszténység fogalmai elválaszthatatlanok.”

A petíció oldalán emellett az is olvasható, hogy „ismét felszínre tör a félig-meddig leplezett krisztofóbia, kereszténygyűlölet. Mert hát, tegyük fel a kérdést magunknak: kit zavar egy kereszt a Gellért-hegy tetején!?” A szerző meg is válaszolja a kérdést: „úgy tűnik, sokakat. Erről harsognak a baloldali radikálisok, akik egy új, kereszténytelenített társadalmon fáradoznak – évtizedek óta. Márpedig, ha támadásuk sikerrel jár, akkor Magyarországon nemcsak a keresztállítások, de a meglévő keresztjeink is veszélybe kerülnek.”

A tét tehát a petíció elindítója szerint is több, mint egyetlen jelkép a hegyen. Mint megfogalmazta: „hadd emlékeztessem, hogy tőlünk nyugatra, állítólagosan „fejlettebb” országokban már dübörög a gépezet. Szisztematikusan pusztítják a kereszténység jelképeit, más kultúrákkal helyettesítve azt.” Szerinte: 

„Emellett A Gellért-hegy szakrális tere újabb méltó és jelentőségteljes elemmel erősödik, a főváros és az ország díszére. Büszkén vállaljuk Szent István-i örökségünket!”

Az aláírásokat gyűjtő kezdeményezés célja a 20 000 aláíró támogatása, de ehhez egyelőre még „csak” alig több mint 11 ezer személy csatlakozott. A szándék mindenesetre nemes, ahogy az elv is, melynek lényege az, hogy „mutassuk meg, hogy fontos számunkra a kereszt. Lássa a külföld is: Magyarország még nem esett térdre a globalista ellenszélben.”

***