Kedves Hofi, ez akkora badarság, hogy nem is találok rá szavakat!

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

Tisztelt Hofher József atya! Kedves Hofi!

A minap küldte át nekem valaki a hozzászólásodat arról, hogy vajon legyen-e kereszt a Szabadságszobor talapzatán vagy sem. Egyszersmind rá is kérdezett, hogy nekem mi a véleményem róla, mert őt ez kissé elbizonytalanította, és véleményalkotásod után még inkább zavarba jött, hogy akkor mit is gondoljon erről a kérdésről.

Hofi! A Tőled megszokott igen erős és szellemes kifejezésekkel bírálod azt a kezdeményezést, hogy egy kereszt legyen a város fölött.

amelyek okozhatták, hogy noha állásfoglalásod kioktatóan magabiztos, azok eligazítás helyett inkább zavart és további bizonytalanságokat keltenek talán más, jó szándékú olvasóban is.

Azt írod, a „Kormányzat a katolikus egyházhoz kapcsolódó szimbólumot állít a vita középpontjába”. Elhiszem, hogy vannak olyan barátaid, akik Veled együtt értetlenül fogadják ezt a kezdeményezést,

S itt nem az ortodox egyház kiegészítését hiányolom, hanem annak világos értelmezését, hogy a kereszt Európában egyértelműen a kereszténység jelképe. Vannak (vagy voltak?) bizonyos protestáns irányzatok, amelyek a heves vitákban valóban ellenezték a kereszt használatát, de ez nem tekinthető általánosnak. Ma másféle polémia bontakozik ki, amely a keresztet egészen más miatt ellenzi, mégpedig ugyanazon okból, amely Európa önértelmezéséből is tudatosan ki akarja szorítani a kereszténységet, de még a keresztény gyökereket is. Szerintem sok protestáns honfitársunk hamarabb megbékél a kereszt alkalmazásával, mint a vele szemben álló mai divattal, amely ma már nem csak a Biblia némely tanítását, de valójában magát a keresztény eszmét akarná kitörölni az emberek gondolkodásából.

Azt írod, az „Államegyház egyszer már deklarálta, hogy az Eucharisztia kárhozatos bálványimádás”. Kedves Hofi, ez akkora badarság, hogy nem is találok rá szavakat.

Ennek mi köze a Magyar Kormányhoz? Ha azonosítani akarod a Magyar Református Egyházat a Magyar Kormánnyal, minden bizonnyal mindkét oldalról, s éppen úgy a Katolikus Egyház részéről is igen heves tiltakozást váltasz ki vele. Ezek látványos összemosása – bár sokan tapsikolnak rá – egyáltalán nem a tisztánlátást segíti.

Annyira tetszik Neked, hogy e viszonylag rövid glosszában – ha jól számolom – ötször is szerepel. Írásod végén a békére szólítasz fel. Ez derék dolog! Ám amit leírtál, egész tartalmában kifejezetten békétlenséget gerjeszt, gúnyos hangvételével további feszültséget szít, zavaros szóhasználatával pedig végképp összezavarja a dolgokat, és még inkább összekuszálja ezt az egyébként valóban kényes kérdést.

Annyit mondhatok, én sem szeretném, hogy a nevezett posztamensen egy kereszt díszelegjék, egyszerűen nem való oda. Találjunk annak egy jobb, kifejezőbb és méltóbb helyet! De meggyőződésem, hogy ezzel az írásoddal egyáltalán nem járultál hozzá sem a helyes megoldás megtalálásához sem az oly annyira áhított béke megteremtéséhez.

Si tacuisses, philosophus mansisses!