Lényegében azt az üres talapzatot védik most a keresztet ellenzők, amely egy templomromboló diktatúra monomániás monumentalizmusának valóban „méltó” emléke.
(Nyitókép forrása: a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldala)
A szerző művészeti író, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont munkatársa
Mint az közismert, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben, eredetileg Budapest – korabeli szóhasználattal élve – felszabadításának mementójaként emelt Gellért-hegyi Szabadság-szobrát a Várkapitányság felújítja, és a szobor talapzatát a nyilvánosságra hozott látványtervek szerint egy keresztmotívummal tervezi kiegészíteni.
Bár egyesek éppen a felújítást megelőző társadalmi vitát hiányolják, a tervezett kereszt kérdésében mostanáig is viszonylag sok reakció született,
politikai meggyőződéstől függetlenül, pro és kontra egyaránt. Írásomban a kereszt elhelyezésével kapcsolatos egyes ellenérveket igyekszem sorra venni, és bízom benne, hogy sikerül újabb érveket felhoznom a kereszt ügye mellett.
Az első reakciók egyikével a Trash of Köztér nevű, híres-hírhedt kritikai platformon találkoztam. Itt a kereszt tervezett elhelyezésében a szekularitás, egyszerűen szólva az állam és az egyház szétválasztásának elvét látta sérülni az oldal szerkesztője.
Nos, ahogy a szekularitást például a Himnusz első sorában szereplő, Istenre történő hivatkozás sem sérti, úgy az sem, hogy Magyarország címerében kettős kereszt szerepel.
Újból el kell mondani, hogy a magyar államiság – gondoljuk például Szent István személyére – természetes módon, ezer és egy szállal kötődik a kereszténységhez, a kereszt ebben az összefüggésben persze nem kizárólag vallási szimbólum, de az állami szimbolika része is. A kérdés itt inkább az, hogy ezeket a szálakat erősíteni vagy gyengíteni kívánjuk-e – ez viszont már, ahogy látjuk, a jelenkori ideológiai harcok terepe.
Tüneti értékkel bír ugyanakkor, hogy a világnézeti közömbösség hiányát kereszt-ügyben éppen egy jezsuita szerzetes kéri számon a kormányon.
Ezt is ajánljuk a témában
Meggyőződésem, hogy ezzel az írásoddal egyáltalán nem járultál hozzá sem a helyes megoldás megtalálásához sem az oly annyira áhított béke megteremtéséhez. Kocsis Fülöp válasza a keresztellenes jezsuitának.
A szomorú eset a keresztállítással szemben mozgósított narratíva-összesség terjedési- és alkalmazkodási képességeit is jól mutatja. A napokban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetése, más művészekkel és közéleti szereplőkkel együtt a kereszt elhelyezése ellen népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Fővárosi Közgyűléshez.
Levelük a keresztmotívum jelentését meglehetősen szűkkeblűen értelmezi, a keresztet kizárólag a vallási szimbolika terepére száműzi.
A keresztnek az idézett levél szerint „[o]tt van helye, ahol hagyománya van, úton-útfélen szerte az országban, templomok előtt, vagy templomtornyok tetején, hívők és szentek emlékművén”. (A fentiek alapján abszurd módon például a tízezerforintos is újratervezésre szorulna, hiszen a bankjegyen ábrázolt Szent István király koronáján is ott a kereszt, és mindez nem vallási kontextusban, hanem az állam hivatalos fizetőeszközén szerepel – de nem akarnék további keresztdöntésekhez ötletet adni.)
A nyugati közbeszédben erőteljesen elharapódzott az a gondolat, hogy
a kereszténység világmagyarázata csupán a versengő világmagyarázatok egyike. Nevezhetjük ezt egyfajta kulturális relativizmusnak is.
A hagyományon belül állva ez eddig rendben is lehetne, hogy egy klasszikust idézzünk: virágozzék minden virág, ez a mi hitünket nem rendíti meg. A dolog akkor vesz bizarr fordulatot, amikor ezek a kijelentések a kulturális önfelszámolás, a civilizációs defetizmus eszközeivé válnak. Az ilyen önsorsrontás ellen azok érdekében is küzdenünk kell, akik éppen azon fáradoznak, hogy azt az ágat fűrészeljék el, amin éppen ücsörögnek.
Mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy
a kereszt nem egy partikularitást – valami viszonylagosat vagy féligazságot állít, hanem univerzális üzenetet, a megváltás üzenetét fejezi ki,
amivel minden jószándékú ember azonosulhat. Jézus szavait a témához illően idézve: ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek! (Jn 8,36)
De nézzük most a szobrot magát. A szabadság allegóriájaként értelmezhető nőalak kezében angyalszárnyhoz hasonló pálmaágat tart. Nem mellékes körülmény, hogy a Jeruzsálembe érkező Jézust keresztre feszítését megelőzően a város lakói pálmaágakkal fogadták – a keresztény ikonográfiában a pálmaág a vértanúság és az üdvözülés szimbóluma is egyben.
Nem állíthatjuk tehát, hogy a kereszt motívuma a szobor eredeti üzenetétől idegen lenne.
A pálmaág hagyományos, keresztény szimbóluma itt elsőként egy világias történeti kontextusba, az úgynevezett felszabadulás összefüggései közé került, ezt aztán a rendszerváltás környékén egy steril, elköteleződés-mentes, általánosító szabadságfogalom váltotta fel. A mostani tervek a szoborcsoportrot a megváltás fogalma köré szervezik, végső soron tehát
a szovjet felszabadítás üzenetét a jézusi megszabadítás univerzális üzenete váltja fel.
Egy lényeges tényezőre szeretném felhívni a figyelmet: az eredetileg egy szovjet katona alakjának helyet adó posztamens jelenleg üres, a szoborcsoport kompozíciós egysége, egységessége sérült. A kereszt elhelyezése tehát egy látványos hiányosságot pótol, éppen az emlékmű esztétikai kiegyensúlyozottságát állítaná helyre (ehhez még hozzátehetjük, hogy a keresztforma mintha a főalak vázlatos arányaira is rímelne). A szobor jelen állapota, ha úgy tetszik, egy, a történelem viharainak kitett esetlegességet tükröz.
A tervezett átalakítás a szoborcsoport átfogalmazásainak folytonos sorába illeszkedik, a mellékalakok többszöri ledöntése-visszaállítása, a feliratok cseréje mellett gondoljunk St. Auby Tamás és Lőrinczy Júlia 1992-es A szabadság lelkének szobra című beavatkozására, amikor is a kivitelező művész a főalakot lepellel borította be. Itt a kommunizmus szelleme helyett – a Zeitgeistnek megfelelően – a szabadság szellemét idézte meg az alkotó.
A kereszt elhelyezése most a szoborcsoportot egy újabb, eddig lappangó jelentésréteggel tenné teljessé.
A Szabadság-szobor többszöri átfogalmazása-rekontextualizációja azt bizonyítja, hogy a mű él, nem avul, folytonosan nyitott az újraértelmezésre, ezért legalábbis érdekes, hogy azok kardoskodnak a többször megbolygatott szobor összefüggéseinek megbolygathatatlansága mellett, akik máskor művészeti kérdésekben progresszív álláspontot képviselnek. Ahogy minden mű, úgy a Szabadság-szobor sem kötött értelmű, és megmásíthatatlan összefüggésekbe illeszkedő alkotás, hanem egy
dinamikus, folytonosan változó értelmezési keretben mozgó tárgy, melyet adott esetben a történeti összefüggések és az aktuális korszellem is befolyásol.
A szobor talapzatát a sztálinista, klasszicizáló építészet egyik jelentős képviselője, Borisz Iofan tervezte, aki többek között a kommunisták által felrobbantott moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház helyére elképzelt Szovjetek Palotájának tervezője is volt.
És lényegében nem is a szobrot, hanem ezt az üres talapzatot védik most a keresztet ellenzők.
Egy olyan talapzatot tehát, amely ebben a formában egy templomromboló diktatúra monomániás monumentalizmusának valóban méltó emléke. Márpedig a kereszt az egyetlen szimbólum, ami az említett gyalázatot nem csupán ellensúlyozni és felülírni, de túlhaladni is képes. A kereszt elhelyezését emiatt egy jó ritmusú, a megszüntetve megőrzés elvét stílszerűen szem előtt tartó, fizikai értelemben enyhe beavatkozásként, de szellemi értelemben erőteljes gesztusként értékelhetjük, ami nem csupán tiszteletben tartja, de előtérbe helyezi a mű eddig fedésben lévő eszmeiségét.
Ezt is ajánljuk a témában
A kereszt megosztó jelkép, Jézus kardot hozott, így nem kell félni a társadalmi polarizációtól. Az egység nagy érték, de vannak nagyobb értékek. Szilvay Gergely válasza Hofher József jezsuitának.
Ma reggelre mindenki tudja már, mi történt Magdeburgban.
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Az emberiség szokása, hogy csak a félresiklott forradalmakra emlékezik, a teljes sikert az idő múlásával pusztán adottságnak tekinti; ezért nem vesszük észre, hogy a kereszténység, a történelem legsikeresebb forradalma ma, a vallásosság visszaszorulásakor is meghatározza a világot – állítja Tom Holland angol történész.
Kiemelt felelősséget emlegetnek.
Cserbenhagyva érzik magukat a keresztény és ateista menedékkérők. Francesca Rivafinoli írása.
A Szent Család, a nekik hódoló mágusok, a szamarak, birkák és pásztorok valójában „kirekesztő és idegengyűlölő társadalomra utalnak, amely képtelen a másik meghallgatására”. Ungváry Zsolt írása.
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.
Volt korábban olyan érzésed, hogy nem mehetsz el valahova, nem nézhetsz meg valamit, vagy nem olvashatsz el egy cikket, esetleg könyvet? Nekünk volt.
