Márton a legnépszerűbb szentek egyike, némely számítások szerint az ő tiszteletére szentelték világszerte a legtöbb templomot. Na de miért eszünk az emléknapján libát?
Márton 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom Savaria nevű városában, a mai Szombathely területén. Szülei jómódú pogányok voltak, apja a római légió tisztjeként szolgált, így rang, tekintély és anyagi jólét egyaránt adatott a családnak. Érdemei elismeréseként Pavia környékén kapott földbirtokot, ezért a gyermek Márton e városban nevelkedett.
Alig 12 éves lehetett, amikor a kereszténység felvételén és Istennek szentelt remeteéleten kezdett töprengeni. Szülei tiltakozása ellenére lett Krisztus követője.
15 éves korában apja kérésére – és a korabeli törvényeknek megfelelően – katonai pályára lépett, így került néhány év múlva századával együtt a galliai Amiens-be. Katekumenhez, azaz hittanulóhoz méltó módon viselkedett, erényes életet élt, amivel kivívta társai elismerését is.
Hitéletének és életrajzának egyik legismertebb mozzanata is amiens-i éveihez kötődik. Még megkeresztelkedése előtt történt, hogy az egyik tél rendkívül hidegnek bizonyult a régióban, a fagyos időjárás sokak halálát követelte. Márton minden ruháját a szegényeknek ajándékozta, hogy segítsen rajtuk. Egy este, járőrszolgálatából hazatérve egy koldust vett észre, aki reszketett a hidegtől. Utolsó meleg ruhadarabját, a rajta lévő köpenyét kardjával szétvágta és egyik felét a koldus vállaira terítette.
Másnap álmában megjelent neki Jézus abban a köpenyben, amit előző nap félbehasított, majd ezeket a szavakat mondta: „Márton, a katekumen öltöztetett engem ebbe a köpenybe”.
339-ben keresztelkedett meg, 22 éves korában. Parancsnoka kérésére még két évig szolgált, majd elhagyta a katonaságot és Poitiers-be ment, hogy a szentség hírében élő Hilarius püspök mellett tanuljon és szolgáljon. Itt szentelték diakónussá, a rövid kitérő után pedig visszatért Pannóniába, álmában ugyanis utasítást kapott, hogy szülőföldjén hirdesse az evangéliumot, ahová idő közben szülei is visszaköltöztek. Életének e periódusa nem volt nehézségektől mentes; a Márton korában erős ariánus mozgalom [eretnek irányzat, amely szerint a Fiú nem egylényegű az Atyával, azaz figyelmen kívül hagyja Jézus több helyen tett kijelentését, miszerint „Én és az Atya egy vagyunk.” Vö.: Jn 10;30. – a szerk.] követői rendre ellene támadtak, végül bántalmazták és elkergették szülővárosából.
Életrajzírói úgy tudják, minderről már előre figyelmeztetést kapott, úton Savaria felé ugyanis egy alak többször is megjelent neki és közölte vele, hogy
bármerre indul is missziós útra, az ördög mindenütt támadni fogja.
Bár Savariában édesanyját is megtérítette, aki fia hatására megkeresztelkedett, apja a pogány hit követője maradt, Márton pedig ismét – ezúttal kényszerűségből – útra kelt. Térítő munkáját Milánóban folytatta, ám a helyi ariánus közösség innét is elűzte őt.
Elérkezettnek látta az időt, hogy kipróbálja azt, amire szíve gyermekkora óta vágyott, így egy kies szigeten másodmagával a szemlélődő imádságban gyökerező remeteéletet kezdett. A sziget gyér növényzete biztosított számukra táplálékot, ám Márton, aki nem rendelkezett e téren megbízható tudással, egy alkalommal mérges gyökeret fogyasztott, súlyos beteg lett, amiből csoda hatására gyógyult meg. Később ismét Poitiers közelében folytatta evangelizációs szolgálatát, a várostól alig pár kilométerre található Ligugé település határában alapított remeteközösséget, amely hamarosan számos követőt vonzott. A közösség életét Márton odaadóan szervezte, nemsokára már a papi rend tagjaként.
E közösségszervező munkája alapvető jelentőségű volt, a későbbi években számos, frissen megtérített közösségbe küldte el itteni tanítványait, hogy az általa elültetett magot gondosan öntözgessék.
Sokat utazott, sokakat megtérített, egyházközségeket hozott létre, megszervezve azok hitéletét és lelki vezetőket biztosítva a frissen megtért közösségeknek. 371-ben – bár ez ellen tiltakozott – Tours város püspökének választották. Alázatos, szerény és szegényes életmódját püspöki hivatala lelkiismeretes betöltésének évtizedeiben is megtartotta. Bár az a csendes életmód, amelyre egész életében vágyott, többé már nem adatott meg számára, rendíthetetlenül járta a vidéket, lerombolta a pogány bálványokat, templomokat épített és szerzetesi közösségeket alapított, szolgálta a rábízott híveket és több csodát is kieszközölt. Népszerű és tisztelt püspök lett, akinek hatására az általa vezetett egyházmegyében egyetlen pogány falu sem maradt, és széles tömegek váltak Jézus Krisztus követőivé.
Hamarosan mint Gallia apostolára tekintettek rá.
Márton püspök még nyolcvanéves korában is kitartóan járta a vidéket és hirdette Krisztust a gondjaira bízott területeken. Candesben halt meg, ahová azért érkezett, hogy egy vitás ügyben békét teremtsen. A feljegyzések szerint napokig magas lázzal feküdt hamuban, nem engedte, hogy szalmából készítsenek neki ágyat. A mellette virrasztókat vigasztalta és imádkozott. 397. november 8-án hunyt el. Halálának híre gyorsan terjedt,
temetésére mintegy kétezer szerzetes és velük hívek sokasága érkezett Tours-ba.
„Kérjetek és adnak nektek..”
Márton számára több alkalommal is megadatott, hogy imájára válaszul Isten csodákat művelt. Két alkalommal is feljegyezték, hogy mély imádságba merülve könyörgött egy-egy halottért, akik ezt követően feltámadtak. Előfordult, hogy a tours-i egyházmegye területén még álló pogány templom vagy pogány istenség tiszteletére emelt kőszobor lerombolása nem sikerült azoknak, akiket ezzel a feladattal bízott meg. Ilyenkor Márton püspök egész éjszaka imádkozott és másnap reggel erős vihar támadt, amely romba döntötte a kultuszhelyeket. Több írott forrás is tényként közli, hogy egyik térítő útja során imájával meggyógyított egy 12 éves néma lányt, Trierben pedig, miután megölelte őt, egy bélpoklos tisztult meg. Paulinusnak, a későbbi nolai püspöknek is ő gyógyította meg a szemét közbenjáró imádsága által.
Szent Márton tisztelete már életében széles körben elterjedt, a középkorban pedig egyenesen a legnépszerűbb szentek egyikévé lett. Ennek hatása, hogy egyes számítások szerint a szentek közül az ő tiszteletére szentelték világszerte a legtöbb templomot. Galliában és környékén több település nevében is megtalálható az utalás Mártonra, de ez később a nyugati világ számos pontján gyakorlattá vált. A történelmi Magyarországon legalább hét település viselte a Szentmárton nevet, több tucat másik pedig nevébe illesztette a savariai szent nevét (lásd Szentmártonkáta, vagy Szigetszentmárton példáját).
A karibi térségben egy szigetet is róla neveztek el, amelyen közel négyszáz éve osztozik Franciaország és Hollandia, így ma két autonóm terület is az ő nevét viseli (a francia oldalt Saint-Martin, a hollandot Sint Maarten néven ismerjük), ezzel Szent Márton „világrekorder”.
Szülővárosa kiemelt tisztelettel tekint az ókori szentre: a Szombathelyi Egyházmegye védőszentje Márton, akinek tiszteletére a városban templomot szenteltek és szobrot is állítottak. Liturgikus emléknapjához (november 11.) kapcsolódóan Szent Márton-hetet szerveznek tudományos, ismeretterjesztő és kulturális programokkal, amelyek egyik kiemelt eseménye a Szent Márton Intézet által szervezett Szent Márton Szimpózium.
A napjainkban újra egyre népszerűbb hagyományt is éltetik Szombathelyen, amelynek keretében Szent Márton napjához kapcsolódóan a gyerekek fáklyás, lampionos felvonuláson vesznek részt.
Ez a szokás ismét teret nyer és az ország egyre több pontján elevenítik fel, hogy ezzel is emlékezzenek Márton alakjára és példaként állítsák életszentségét a gyerekek (és az erre nyitott felnőttek) elé.
Rendben, de miért eszünk Szent Márton napján libát?
A legenda úgy tartja, hogy Márton, aki egy percig sem áhítozott a püspöki címre, megválasztása elől egy libaólba bújt el, ám az állatok feltűnően hangos gágogásukkal elárulták őt. Bár az igaz, hogy valóban nem kívánt püspök lenni, a tours-i keresztények pedig csellel csalták el szerzetesi közösségéből a püspökválasztásra, valójában a libák nem játszottak a történetben semmiféle szerepet. Ugyanakkor Szent Márton napjához máig számos néphagyomány fűződik, ezek közül az egyik a liba fogyasztása, amelynek keretében ma már különleges fogásokat kínálnak a legelőkelőbb éttermek is.
Cikkünk írásához felhasználtuk a Szombathelyi Egyházmegye tematikus oldalát, valamint a Magyar Katolikus Lexikon szócikkeit.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Alasdair MacIntyre szerint kontinensünk jövője a benedeki örökség mélyén rejlik: „Nem Godot-ra várunk, hanem egy új – a történelmitől kétségtelenül nagyon eltérő – Szent Benedekre.” Czopf Áron esszéje.
Ezt is ajánljuk a témában
Szent István felajánlása nem csupán vallási, hanem közjogi aktus is volt: a magyarság majd' ezer éve él a Szűzanya oltalmában. Nádor Koppány Zsombor teológussal, a Szent István Intézet kutatási igazgatójával beszélgettünk.
(A nyitóképen: Simone Martini Szent Márton és a koldus c. festménye (1320–25, Szent Ferenc-bazilika Szent Márton-kápolnája, Assisi), részlet)
Ezt is ajánljuk a témában
Ilyen pedigrével valóságos „merjünk kicsik lenni”-hozzáállásnak hat, ha magunkra nézve a kultúrkereszténységet tekintjük az elérhető maximumnak. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Néztem ki a konyhaablakon, nem tudtam mit mondani. Sokáig nem tartott a csend, mert hirtelen másról kezdett beszélni, talán a vakondokról, amik kitúrják az eperpalántákat a konyhakertben. Győrffy Ákos írása.
***
A keresztény ember kifejezetten arra van meghívva, hogy szentté váljon, csak ennek a ténynek sajnos nem olyan jó a marketingje, mint a halloweennek. Francesca Rivafinoli írása.
A lengyelek számára a mai napig nagy dicsőség, hogy egykor polgártársuk vezette a katolikus egyházat. Szent II. János Pál pápa emléknapja alkalmából Stanisława Kwireg szerzetesnővért kérdeztük.
Egy szenvedélyes, elbűvölő személyiségű, jó beszédű nő, aki megtanult hallgatni, hogy benne valóban Isten szólhasson. Horváth Zoltánnal, az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom plébánosával jártuk végig a spanyol misztikus életének legfontosabb állomásait.
Az alelnök elmondta, hogy a Mi Hazánk álláspontja szerint „egy politikusnak minden tette következményét vállalnia kell”
Nagyon egyszerű érvet hozott fel.
Donald Trump elnök a Fehér Házban fogadta Ahmed al-Sharaa szíriai elnököt, aki korábban az al-Kaida szíriai ágát vezette.
