Trump, Maduro és a libsi farizeusok

„Van egy kérdésem: ha a Krímben döntő többségben lévő (ugyanez vonatkozik Donyeckre és Donbaszra) oroszok tartanak egy népszavazást, amelynek eredményeképpen kikiáltják csatlakozásukat Oroszországhoz, az ­miért nem ugyanaz, mint Koszovó esete? Mert az albánokkal szemben rettenetes atrocitásokat követtek el a szerbek?

Világos és igaz. De pontosan ugyanilyen atrocitásokat, gyilkosságokat, majd pedig népirtást követtek el az ukránok az ottani oroszok ellen. Hát akkor? Mi a különbség? Meg tudná válaszolni valaki ezt az egyszerű kérdést? Igen, természetesen meg tudná, de nem teszi, mert közben fel kellene köpnie a levegőbe és alá kellene állnia.

Summa summarum: a nemzetközi jog és az arra való hivatkozás egy nagy bullshit, egy ócska, farizeus hazudozás, melyet mindenki és bárki a saját vélt vagy valós politikai érdekeinek megfelelően rángat elő a sifonérból, aztán, ha fordul a szél, visszagyömöszöli ugyanoda és magasról tesz rá. Éppen ezért bőven elegendő rögzíteni a tényt: a kommunista diktátor, gyilkos és kábítószerkereskedő Maduro az USA börtönében ül és várja az ítéletet. Ehhez pedig „csak” száz embernek kellett meghalnia, ami a felsorolt esetek hatszázezer áldozatához képest tényleg szinte semmi, és még Venezuelát sem bombázták vissza a középkorba.

De mi az oka, hogy most hirtelen az összes nyugati farizeus gazember meg woke-komcsi-libsi megtalálta a sifonérban a nemzetközi jogot? Csak annyi, hogy Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok elnökét. Ha Bidennek vagy Kamalának hívnák, most mindenki tapsolna, és Maduro sem lenne »diktátor jellegű elnök«. Nem túl bonyolult ez. Csak nagyon undorító és visszataszítóan hazug. De tegye fel a kezét, aki még képes csodálkozni ezen… Igen? Szóval senki. Helyes.

Hát ennyi, és nem több a világhelyzetem. És Magyarország az utolsó menedék nekem.”

Nyitókép: Federico PARRA / AFP

***