Sorra bontanak templomokat szerte Nyugaton

2022. szeptember 9. 18:01
A helyi közösség tiltakozása ellenére megkezdték Philadelphiában annak a 19. századi templomnak a bontását, amelyet lengyel bevándorlók adományaiból építettek. Az eset nem egyedi sem az Egyesült Államokban, sem pedig a nyugati világban. Templombezárások, -átalakítások és -bontások szegélyezik a tanítástól távol kerülő keresztény közösségek útját. Körképünk!

Philadelphiában augusztus végén megkezdték annak 19. században épült templomnak a lebontását, amit hajdan lengyel bevándorlók támogatásából építettek. Bár Istennek ez a háza 2014 óta rossz állapota miatt zárva van, ez önmagában nehezen indokolná a teljes bontást.

A helyiek, akik éveken át próbálták megmenteni a történelmi épületet, azzal érvelnek, hogy a homlokzat omlását megelőző és az épület biztonságos használatához szükséges felújítási munkákat 700 ezer dollárból el lehetne végezni, ami közösségi gyűjtéssel, helyi erőfeszítések és az egyház hozzájárulásának összehangolásával könnyen előteremthető összeg egy ekkora városban. 

Mire volna nagyobb szükség?

Az 1882-ben épült, kéttornyú, impozáns Szent Lőrinc-templom kiemelkedő építészeti emlék,

a város történelmi és művészeti értékeit bemutató kötetek állandó szereplője.

Ennek ellenére a bontást engedélyező helyi bizottság csupán arra kötelezte az ingatlanfejlesztőt, hogy az épület homlokzatát őrizze meg, vagy építse újra – utóbbi értéke erősen kétséges. A templom helyére egyébként nyolcemeletes lakóházat terveznek, amely jelentős haszonnal kecsegtet, ám mint cseppben a tenger mutatja meg az elmúlt évtizedek nyugati templombezárási hullámának alapvető kórtünetét: a szakrális, ám pénzben nem kifejezhető értékek helyett sok esetben a dollár- és eurómilliók határozzák meg szent helyek sorsát. 

Pedig a szakralitás újrafelfedezésére Philadelphiának is égető szüksége van.

Tavaly ősszel a Mandineren is sokezren látták azt a közel húszperces videót, amely az amerikai nagyváros utcáin cirkáló autó ablakán keresztül rögzített képsorokat mutatja be. A felvételeken számos ember áll valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt, szinte élőhalottként tántorgó vagy magatehetetlenül elfekvő figurákat, életüket az utcán, sátrakban tengető fiatal drogosokat és hajléktalanokat láthatunk. Idén júniusban pedig arról adtunk hírt, hogy egyetlen péntek éjjel során kilenc lövöldözést jelentettek a város különböző pontjairól. 

Furcsa fejlemények Nyugaton

2018-ban óriási médiafigyelmet kapott a németországi Immerath Szent Lambertus templomának lerombolása. A műemléki védettséggel rendelkező, gigantikus templomot azért tették a földdel egyenlővé, mert az akkori „zöldpolitikai” irányvonal útjában állt: a sorra bezárt atomerőművek helyett a német gazdaságnak égető szüksége volt az összehasonlíthatatlanul szennyezőbb, de a föld mélyén megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló barnakőszénre, amelyet sürgősen ki kellett termelni.

A bontást látványos videó is megörökítette.

A bányászat térhódításának egyébként ebben az esetben nem csak a templom, hanem a teljes település áldozatául esett, Immerath az utolsó lakóházig eltűnt. Voltak települések, amelyek szerencsésebbek voltak és „csak” templomaikat, temetőiket vesztették el. 

A megdöbbentő immerathi eset annyiban kivételes, hogy ez esetben az energiapolitika következményéről beszélünk, abban azonban nem, hogy

Nyugat-Európában egyre gyakoribbá válik a templomok bezárása, majd lebontása,

netán új, az előzőtől meglehetősen idegen funkció szerinti átalakítása. 

Az ideológiává vált szekularizmus nyugati terjedésének hatására kiürülő templomok sorsát sokan fájó szívvel követik, ám tenni értük már nem igazán tudnak. 

A szekularizmus mintaállama 

Jellemző példája volt ennek a folyamatnak, amikor 2014-ben a franciaországi Abbeville város neogótikus Saint-Jacques-templomát rombolták le, mert már „nem volt rá szükség”. Az országban egyébként is számos templom helyzete nehéz: a szekuláris állam csak a turisztikai szempontból is kiemelt jelentőségű katedrálisokat tulajdonolja (és segíti állagmegóvásukat), az 1905 előtt épült templomok azonban a helyi önkormányzatok támogatására szorulnak, márpedig az idősödő épületek romló állagának helyreállítására a kisebb (vagy éppen az egyházi értékekre kevésbé érzékeny, liberális) önkormányzatok számára nehezen kigazdálkodható.

Ennek hatására

egyre több helyen döntenek úgy, hogy először bezárják, majd értékesítik a szakrális épületeket,

melyek sorsáról (bontás, vagy funkcióátalakítás) a vevő dönt. Édouard de Lamaze, a Vallási Nemzeti Örökség Figyelőintézete elnöke ezzel kapcsolatban a Le Figaro című lapnak korábban úgy nyilatkozott, 2030-ra az egyházi vagyon 5-10 százalékát adhatják el így, rombolhatják le vagy hagyhatják magára végleg. Arra pedig már korábban is rámutattunk, milyen brutális atrocitásoknak vannak kitéve a szent helyek (többek között) Franciaországban is. 

A jelenség nem ismeretlen Belgiumban és Hollandiában sem. Számos templomban ma jobb esetben kulturális központok működnek, könyvtár, színház, közösségi tér formájában, más esetekben azonban

éttermeket, apartmanházakat, szállodát, vagy éppen edzőtermet, extrémsport-pályákat alakítottak ki

a nemesebb sorsra érdemes falak között – már ahol legalább a falak megmaradtak. Egy holland lap felmérése szerint az 1800 és 1970 között emelt templomok közül mára minden negyedik új célt szolgál. 

A tengeren túlon is

Noha az óceán túlpartjáról ritkábban jutnak el hozzánk ilyen hírek, a helyzet – mint Philadelphia esetében láttuk – ott sem rózsás. Számos egyházmegye megújult hitélettel és lendülettel végzi szolgálatát, ezekben nem is jellemző, hogy üresen maradnának a templomok. Más területeken azonban ugyanúgy jelen van a probléma, mint Nyugat-Európában. Az USA egyes tagállamaiban a híveknek ráadásul azzal is szembe kell nézniük, hogy templomukban vagy annak közvetlen környékén sincsenek biztonságban. 

Idén májusban a Los Angeleshez közeli Laguna Woods egyik templománál nyitott tüzet a hívekre magányos elkövető: ámokfutása során egy ember meghalt, öt pedig sérüléseket szenvedett.

Kanadában tavaly májusban vált „divattá” katolikus templomok felgyújtása,

amikor heteken belül számos templom kapott lángra. De mindkét országban rendszeresen előfordul az is, hogy még a telepesek idejében emelt imaházakat és templomokat bontanak le – olyanokat is, amelyekben még van hitéleti tevékenység…

 

Kapcsolódó

Egyetlen év alatt 4000 templomot ért atrocitás az Egyesült Királyságban, Franciaország lépéseket tesz a vandalizmus visszaszorításáért 
Négy év leforgása alatt 30 ezernél is több bűncselekmény érte a szakrális helyeket a szigetországban egy angliai szervezet összegző jelentése szerint. Eközben Franciaországban olyan szintre emelkedtek a keresztényellenes gyűlölet-bűncselekmények, hogy az állam lépni kényszerült. Bővebben...

Kiemelt képünkön a philadelphiai Szent Lőrinc templom főhajója és szentélye (Forrás: Facebook)

Összesen 92 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ördögi időket élünk, mert hagytuk és hagyjuk.

Namost, szerintetek Esztergomban hány templomban zajlik ténylegesen misézés, és hány van a pusztulás különféle fázisaiban? Rendben: ami rothad lefelé, az nem plébániatemplom, dehát az átminősítés csak egy tollvonás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés