Kedves Ellenzék, így betonozd be a kétharmadot!

2022. május 23. 6:41

Constantinovits Milán
Mandiner
Márki-Zay politikai kicsinálása után sem jutott eszébe Gyurcsánynak vagy Jakabnak lemondania. Constantinovits Milán írása.

Úgy tűnik, még közel sem ért véget a baloldali gyászmunka. Ennél is érdekesebb, hogy a veszteségélmény feldolgozásának megszokott szakaszai közül még mindig a nyitófázisnál tartanak az első- és másodvonalas véleményformálók és beszélő fejek. Nos, a tagadás kétségkívüli előnye, hogy kényelmes felelősségnélküliségbe ringatja az embert. Elég csupán egy külső körülmény vagy másik személy megnevezése, és

csodásan megúszható a saját felelősség terhe.

E hárítási mechanizmusnak többféle technikáját is kifejlesztette a baloldal, komfortosabb volt a bukást a kormánypárti médiatúlerőre vagy rosszabb és ízléstelenebb esetben a tanulatlan, vidéki szavazókra fogni. Ezen értelmezés fényében Budapest maradt az értelmiségi bástya, a falu-Magyarország pedig meggátolta a kormányváltást a maga végtelen provincializmusával. A poszt-SZDSZ-i narratíva a külhoni magyarok kárhoztatásával vált teljessé és teljesen visszatetszővé.

Más ellenzéki világmagyarázatok a személyi következtetések levonását sürgették. Itt az irányt még a választás másnapján Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc adták meg, akik elsőként döfték nyilvánosan hátba vezetőjüket, Márki-Zay Pétert. Majd hirtelen mindenki megvilágosodott: tulajdonképpen a hónapokig építgetett új kapitány kormányozta tragikusan félre az ellenzék hajóját, akiről ugyebár már a kezdet kezdetén látszott, hogy alkalmatlan lesz.

A Márki-Zayra zúduló „baráti” tűz része volt a Direkt36 által publikált politikai krimi, amiből megismerhettünk egy befelé is autoriter, önfejű és saját igazságérzetétől megrészegült elnökjelöltet, illetve béna kacsaként vergődő vagy épp aktívan ellene aknamunkázó szövetségeseket. A történetben

MZP legalább tökéletesen önazonosnak tűnik, hiszen kifelé is hasonlóan elviselhetetlen karakternek láttuk. 

A traumafeldolgozás akkor vált igazán pikánssá, amikor az új pártot deliráló Marki-Zayt saját mozgalmának tagjai is célba vették: Kész Zoltán és Kaltenbach Jenő is nyilvánosan állt bele a kampánypénzeket szerintük einstandoló elnökjelöltbe. Sőt, az állandóan lelkesaktivista Lukácsi Katalin is inkább megrótta a pártalapítási terveket és MZP-t, mintsem dicsérte volna. Más ellenzéki véleményformálók sem kímélték persze, gyakran megkérdőjelezve Márki-Zay mentális alkalmasságát is. (Nota bene: még mindig baloldali megmondóemberekről beszélünk!)

A logókat rajzolgató, kampányújságot korrektúrázó, országos kampányt mikromenedzselgető Márki-Zay személyi felelőssége természetesen vitathatatlan. Már amikor átvette a képességeiben elbizonytalanodó Karácsonytól a stafétát, és tartott egy zavaros, értelmetlen körmondatoktól terhes beszédet, akkor érezhető volt, hogy súlyos hónapok jönnek. Azonban egyetlen, őt hibáztató szövetségesétől sem hallottuk a legfinomabb, legdiszkrétebb önkritikát sem.

Mikor vállalják a felelősséget azok, akik hagyták a hódmezővásárhelyi önjelölt Messiást elszabadulni?

Akik szó nélkül, kritikátlanul engedték a buzizó, sötétgombázó, rasszista vicceket mesélő MZP ámokfutását? Akik az Orbán-fóbia szorításában felmentették a jó ízlés minden limesét áthágó vezetőjüket?

Vagyis a személyi konzekvenciák levonását először az ellenzék bukott pártvezetőinél érdemes kezdeni: ha nem kellene ezer és egy ok miatt amúgy is lemondania Gyurcsánynak, Jakabnak és a többieknek, akkor a dicstelen választási kampány miatt egészen biztosan. Amiatt pedig főleg, hogy önös érdekekből szabotálják az ellenzékváltás koncepcióját, és újabb éveket vesznek el Magyarországtól, hogy konstruktív, a kormányra ösztönző hatású politikai ellensúly alakulhasson ki. Ám amennyiben az ötödik kétharmad a cél, kiváló úton járnak.

Összesen 67 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kulturális kérdésről beszélsz. A Fidesz-Kdnp kulturáltan viselkedik.
Az ellenzék nemzetközi szinten is kulturálatlannak számít, hiszen nem gratulált a választás győztesének.

Te ezt aggódásnak látod? Ezek a megnyilvánulások inkább nektek szólnak, hogy az itteni önmagatokat is félrevezető megnyilvánulások helyett mikor veszitek észre azt, ami a cikkben így szól:

"A tagadás kétségen kívüli előnye, hogy kényelmes felelősségnélküliségbe ringatja az embert. Elég csupán egy külső körülmény vagy másik személy megnevezése, és csodásan megúszható a saját felelősség terhe.

E hárítási mechanizmusnak többféle technikáját is kifejlesztette a baloldal, komfortosabb volt a bukást a kormánypárti médiatúlerőre vagy rosszabb és ízléstelenebb esetben a tanulatlan, vidéki szavazókra fogni. Ezen értelmezés fényében Budapest maradt az értelmiségi bástya, a falu-Magyarország pedig meggátolta a kormányváltást a maga végtelen provincializmusával. A poszt-SZDSZ-i narratíva a külhoni magyarok kárhoztatásával vált teljessé és teljesen visszatetszővé."

Gyurcsány gyorsan Márki Zayra fogta, hogy a kapitány rosszul kormányzott, egy szót sem ejtve arról, hogy ő volt az, aki az összefogást annak minden ellentmondásával együtt csodafegyverként hozta létre és a háttérből ő kormányozta.

Az a 2006-os vita, amit Gyurcsány a maga részéről már a hazugságokra épített, az volt a 2010-es kétharmadhoz vezető folyamat első lépése. A Fidesz 2006-os, pár százalékos győzelmének a párt szempontjából nem lett volna sok eredménye, sok értelme. Kellett Gyurcsány, aki úgy leamortizálta a baloldalt, hogy 2010-ben létre jöjjön az alapvető struktúrák megváltoztatását lehetővé tevő kétharmad. Ennek fényében próbáld értelmezni, hogy lényegében ki nyerte azt a 2006-os vitát, ami, mint az ilyen viták általában, csak egy lényegtelen politikai show volt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés