Ez a sajátosság még mindig él bennünk, ezért éltük túl a történelem viharait is: mert pusztán a változtatás kényszere, a progresszió miatt nem dobtuk el magunktól azt, ami jó. Nagyon örültem, amikor a miniszterelnök a választás éjszakáján azt hangsúlyozta, hogy mindez közös sikerünk, mert valóban mindenki érezte a tétet és a saját területén, mikrokörnyezetében elvégezte azt a munkát, ami szükséges volt az újabb kétharmados felhatalmazáshoz.
Miben ragadja meg az eredmények igazi jelentőségét?
Kulcsfontosságú és történelmi jelentőségű lesz ez a felhatalmazás a következő években, mert nagyon konfliktusos és nehéz idők jönnek, amikor rendkívüli súllyal bír, hogy ki irányítja az országot. A választások előtt a Mandinernek azt mondtam, „bennünk Európa túlélheti magát”. Nem csak mi kaptunk most lehetőséget, hanem Európa is, hogy a jó mintát, a magyar modellt kövesse és kibontakozhasson ebből fakadóan az újjáéledés, az európai reneszánsz hitéleti, politikai és identitásvédelmi értelemben egyaránt.
A baloldal nehezen nyugszik bele a történelmi vereségbe. Kígyót-békát kiabálnak a nemzeti táborra és a keresztény értelmiség egy része sem örül az eredmények láttán. Mit gondol erről?
Lássunk tisztán; egyre több lesz a hamis ígéret, az „úgynevezett-keresztény”, a csapda és a félrevezető információ.