„Az ellenzéki összefogást egy dolog tartotta össze: az Orbán által képviselt nemzeti politika iránti megvetés” – mondja Máthé Zsuzsa. A Szent István Intézet vezetőjét, hetilapunk rendszeres szerzőjét a választási eredményekről kérdeztük.
Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet vezetője.
***
Meglepte a választási eredmény? Mi volt az első reakciója?
2002-ben a XI. kerületben, szavazatszámlálóként éltem meg a voksolás napját. Éjjel, fáradtan, belázasodva tántorogtam haza a szüleimhez. Pocsék érzés, nagy pofon volt, szó szerint belebetegedtem. Idén – 20 évvel és négy gyermekkel bölcsebben – fordult elő másodszor, hogy nem a szeretteim körében vártam az eredményeket. Nem tartozom a hurráoptimisták táborába, szóval egy vékonyka győzelemnek is örültem volna, ahogy azonban narancsba borult az ország, az nem várt boldogság volt.
A gyermekvédelmi népszavazás viszont érvénytelen lett. Nagy kudarc?
Sokan igyekeztek bagatellizálni a kérdést, mondván, ezek a veszélyek úgyse érnek ide... mások a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltésnek igyekeztek beállítani a kezdeményezést. Miközben látjuk, hogy ez a nemeket és a szexualitást újraértelmezni kívánó ideológia milyen gyorsan lett a nemzetközi térben sok helyen jogszabályilag megtámogatva, és hogyan jutott be aztán az oktatási intézmények falai közé, a segítő szakmák protokolljait is átalakítva.
Ugyanakkor nem lehet elégszer ismételni, hogy nem valakik ellen, hanem a gyermekeinkért szavaztunk, vagyis azért, hogy a minket követő generációknak esélyük legyen lelki békében felnőni. Úgy vélem, akik érvénytelen szavazásra biztattak, azok a 2004. december 5-ei népszavazás ellen hergelők vétségét ismételték meg –
Ettől függetlenül az érvényesen szavazók világosan kijelölték, megerősítették azt az utat, amin tovább kell mennünk. Az emberi identitás legmélyebb rétegét a gyerekeinkben senki ne próbálja piszkálni!
Márki-Zay Péter családcentrikus, mélyen vallásos emberként jelent meg a politikai színtéren. Vajon mi az oka, hogy az emberek nem voltak vevők erre a „politikai termékre”?
Éppen az, amit a kérdésében is felvet: hogy egy tervezőasztalon elképzelt, szavazatmaximalizálási céllal megkonstruált „termék” volt. Vannak országok, ahol működik ez a modell, ahol forgatókönyvírók vonalvezetését követve, színészként játszik el valaki egy politikai figurát – mi, magyarok erre nem vagyunk vevők. A választás legnagyobb, leginkább bizakodásra okot adó tanulsága ez számomra.
Tehát nem kezdett el épülni szeretetország?
Amit az ellenzéki pártok „kommunistáktól a gerinces fasisztákig” kínáltak, az nem egy „szeretetország” víziója volt, hanem különböző csoportok hiteltelen és elvtelen érdekszövetsége, amelynek tagjait
Egyébként meg egy kanál vízben megfojtanák egymást – ha valakinek egy csepp kételye lett volna ezzel kapcsolatban, az a választás éjszakáján a két szemével láthatta, hogyan hajtottak végre nyilvános karaktergyilkosságot a saját reklámarcukkal szemben. Nézőként meg is sajnáltam, főként a mögötte felsorakozó gyermekeit. Ugyanakkor elgondolni is rémisztő, mi történt volna egy ilyen koalíció kormányra kerülésekor, ráadásul egy ilyen nehéz időszakban…
Egyelőre úgy tűnik, hogy tovább mélyül a szakadék vidék és főváros között. Némelyek felindultságukban már olyasmiket mondanak, mint például: „budapester vagyok, nem magyar".
Bár már vidéken élek, Budapesten születtem, szeretem ezt a várost. Tudomásul kell venni, hogy a főváros mindig is más politikai mintázatot mutatott, mint a vidéki Magyarország. Ennek több történelmi, szociológiai oka van. Ugyanakkor nem értem azokat, akik most a szemüket dörzsölve csodálkoznak rá erre a különbségre, mintha a Holdról jöttek volna. Ezt a „budapester” magyarellenes identitásképzést pedig hihetetlenül károsnak tartom, ugyanúgy, mint az anyaországi és a határon túli magyarok szembeállítását.
Sokan jelezték, hogy a választási eredmények miatt elhagyják az országot. Ehhez mit szól?
Minden magyar, aki elmegy az országból, veszteség ennek a hazának. Bízom benne, hogy a többség nem is gondolja ezt az egész elköltözést komolyan. Érdemes higgadtan végiggondolniuk azt is, hogy
Az SZJA-visszatérítés? Vagy a mederben tartott rezsiköltség? Esetleg az, hogy lett egymillió új munkahely? Erős, tapasztalt kezekben van az ország, nem divat mifelénk a nyugaton bevett eltörlés kultúrája sem – így igazán nincs mitől tartaniuk.
(Nyitókép forrása: Szent István Intézet)
Választásértékelő sorozatunk eddigi interjúi:
A szlovák kormányfő beszédében méltatta hazánkat, amikor úgy fogalmazott: le a kalappal Magyarország előtt, ahogy segített Európának a migránshelyzet kezelésében.
„Na, helyben vagyunk” – jegyezte meg a felvétel kapcsán az Alapjogokért Központ főigazgatója.
„Az, hogy nem lőnek tarkón, az a posztmodern diktatúra itt Európában, de attól ez még diktatúra” – jelentette ki a KlikkTV műsorában az egykori televíziós.
Már most megígért valamit a DK egykori elnöke.
Mráz Ágoston Sámuel a Magyar Nemzet Rapid Extra című műsorában rámutatott, hogy a koppenhágai csúcson fejtették ki először, hogy miért áll annyi uniós állam Ukrajna mellett.
Egyértelmű üzenetet kapott Tseber Roland.
A Hamász beleegyezett, hogy szabadon engedi az összes, még fogságban lévő izraeli túszt. Trump azonnal reagált.
A szlovák kormányfő beszédében méltatta hazánkat, amikor úgy fogalmazott: le a kalappal Magyarország előtt, ahogy segített Európának a migránshelyzet kezelésében.
