Amúgy, mint azt párszor már leírtuk, a nemi identitászavarban szenvedő kisgyermekek 80-95 százaléka magától kinövi azt kamaszkorára, ha nem „fogadják el” „transzidentitását”, azaz ha nem erőltetik rá, hogy márpedig „transznemű”. Ha viszont ráerőltetik, akkor szinte biztos, hogy transzneműnek fogja magát érezni, jönnek a pubertásblokkolók, hormonkezelés, esetleg műtét. (És sokak esetében az egész megbánása akkor, amikor már késő.)
Ezek szerint a nemi identitás mégis befolyásolható neveléssel.
Amúgy ugye a nemi identitás nem alakul ki teljesen bizonyosan kiskorban, ezért mondható, hogy transzgyermekek nem léteznek. Viszont az emberi psziché törékeny, el lehet rontani. (Az viszont kellemes meglepetés, hogy a feminista és LMBTQ-körökben divatos hardcore társadalmikonstrukcionizmussal nincsenek jóban a két MPT-nél, hiszen az eleve kizárja a biológiai magyarázatokat. A meccset viszont szeretnén páholyból nézni majd.)
A nemi fejlődés rendellenességei
A közleménynek van még egy érdekes kiszólása azzal kapcsolatban, miszerint az újszülött neme „fizikai adottságai szemrevételezés alapján teljes mértékben nem mindig megítélhető”, mert például fennállhatnak a „hormonális rendszer zavarai”.
Azt azonban nem tisztázzák, hogy itt nem a nemi identitásról van szó, hanem a biológiai nemről, ahogy azt is elmossák, hogy egyébként némi behatóbb vizsgálat segítségével az újszülöttek neme megállapítható.
Ez a rejtelmes kiszólás valószínűleg az interszexnek nevezett embertársainkra vonatkozik, akik valamilyen fejlődési rendellenességgel születnek. Az ő túlnyomó többségüknek azonban a neme egyértelműen megállapítható. A WHO, az ENSZ Nemzetközi Egészségügyi Szervezete és a United Nations for LGBT Equality szerint a társadalmak 1 százaléka interszex, ők azonban tévednek, pontosabban összemosnak mindenféle diagnózist.
Valójában tízezerből kb 1,8 embernek nem egyértelmű a biológiai neme.
tízezerből kb 1,8 embernek nem egyértelmű a biológiai neme.Megerősítette mindezt kérdésünkre 2020-ban Paul Hruz gyermekkori endokrinológiára szakosodott orvos, biokémikus és filozófus, aki Washington University Szexuális zavarok multidiszciplináris nyomon követése programjának tagja St. Louis-ban; és Laura Haynes klinikai szakpszichológus, az amerikai National Task Force for Therapy Equality és az International Federation for Therapeutic and Counseling Choice egyik vezetője is.
Haynes kérdésünkre anno úgy fogalmazott: „A valóság az, hogy az emberek 99,98 százaléka egyértelműen férfi vagy nő. A társadalomnak pusztán 0,02 százaléka tartozik abba a kategóriába, amit a közvélemény interszexnek nevez. Ezt az állapotot az Amerikai Pszichiátriai Társaság joggal tartja számon a nemi fejlődés rendellenességeként. Az interszex emberek nem alkotnak harmadik nemet. Nincs ugyanis harmadik fajta reprodukciós rendszer, ami alkalmas volna az élet továbbadására. Csak kétféle reprodukciós rendszer van, s ezért csak kétféle nemről beszélhetünk.”
Egyebekben javaslom a két társaság közleményíróinak, hogy Kathleen Stock, a University of Sussex egykori, a transznemű mozgalom őt ért támadásai miatt lemondott, leszbikus feminista filozófusának Material Girls című kötetét, melyben három elméleti magyarázatot tárgyal a biológiai szexszel kapcsolatban: a reprodukciós megközelítést, a kromoszomális megközelítést és a klaszter-megközelítést, utóbbi szerint számos tényező teszi a férfit és nőt, és a tényezők többsége dönt.
Nyugodt szívvel tehetünk egy normatív megállapítást.
A helyes, rendeltetésszerű testi-lelki fejlődés útja az, ha az ember nemi identitása azonos a biológiai nemével, azaz ha aki fiúnak születik, fiúnak is tartja magát, és nem lánynak.
A helyes nevelés is ezt támogatja és erősíti. A valósággal ellentétes érzéseket pedig kezelni kell, terápiával, nem pedig emberi jognak és problémamentes nemi identitásnak tekinteni.
Nyitókép: A nyitókép illusztráció. Mandiner/Trenka Attila