Budapestre jön Macron: felemelt mutatóujj és baráti jobb?

Emmanuel Macronnak sűrű napjai vannak. Három hét, és Franciaország átveszi az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, amire gőzerővel készül a külügyekért és európai ügyekért felelős apparátus. Régen nem töltötte már be ezt a fontos tisztséget Franciaország, de nem csak ezért kell kifogástalanul működnie mindennek ebben a hat hónapban.

ha nem muszáj – meg kell tehát mutatni, hogy vele az élen Frankhon képes proaktívan, a saját érdekeinek megfelelően alakítani az Európai Unió sorsát. És akkor még a németek is ott vannak.

A németek mostanában sokat járnak Párizsban. Szerdán hivatalba lépett Berlinben az Olaf Scholz vezette balliberális koalíciós kormány, az újdonsült külügyminiszter, a zöldpárti Annalena Baerbock másnapi, első hivatalos útja pedig rögtön a Quai d’Orsayre vezetett, francia hivatali partneréhez. Párizsba Baerbock egyébként repülővel ment, de ezt a német külügyminisztérium nem verte olyan nagy dobra, mint azt, hogy Brüsszelbe ezt követően már a Thalys gyorsvonattal utazott a Zöldek társelnöke.

Pénteken Olaf Scholz is célba vette a francia fővárost – ez afféle hagyomány a frissen beiktatott német kancellároknál, mint ahogy

De miért akarják a németek, hogy mindenki szélkerekeket építsen?

A két látogatás között volt egy lényegi különbség: Scholz és Macron nem merészkedtek túl az ilyenkor szokásos udvariaskodáson, Baerbock viszont nem szégyenlősködött, és belement a megbonthatatlan német–francia barátság jelenlegi egyik legfontosabb vitás kérdésébe, az atomkérdésbe is.

A pozíciók ebben a kérdésben már jó ideje tisztázottak: amíg a franciák továbbra is bíznak atomerőműveikben, sőt, újakat is szeretnének építeni, a németek a maguk részéről bezárják az összeset, és legszívesebben másokat is erre köteleznének. A hosszabb ideje zajló vitának az ad aktualitást, hogy Franciaország – és egy sor másik európai ország, köztük hazánk is – szeretné elérni, hogy az EU-ban a jövőben zöldenergiának számítson az atomenergia és a földgáz. Németország és mások viszont nem akarják, hogy az atompárti országok ilyen könnyen megússzák energiaszektoruk zöldítését. Meg is mondta Baerbock csütörtökön Párizsban:

Ez nem olyan meglepő. A németországi atomerőművek gyakorlatilag a beüzemelésüktől kezdve erős társadalmi-politikai ellenszélben működtek, amit csak tovább súlyosbítottak a történelem súlyos atomkatasztrófái. Emlékezetes, hogy a német kormány éppen a fukusimai atomerőművet ért szerencsétlenséget követően döntött arról, hogy fokozatosan leállítja az országban működő reaktorokat. Ez nem független attól, hogy Németországban ekkor már kezdetét vette a megújuló energiaforrások tündöklése.

Nem arról van szó, hogy a szélkerekek és a napelemek termelték volna a legtöbb áramot, hiszen ez még 2018-ban sem stimmelt: ekkortájt a németországi összes áramtermelésnek csak körülbelül 35 százaléka jutott a megújuló energiaforrásokra – vagyis kevesebb, mint a barna- és feketekőszénre együttvéve.

Az viszont biztos, hogy Németországban ekkorra már

2020-ban például egy német cég, a GE-csoporthoz tartozó, fantáziadús nevű Wind Energy GmbH állította elő a világ legnagyobb összteljesítményű új szélerőműveit. Az alsó-szászországi vállalat által tavaly gyártott szélkerekek összesen 13,53 GW teljesítmény előállítására képesek – e mögött még a legnagyobb kínai gyárak eredményei is eltörpülnek. Németországban tehát elég jó biznisz szélkerekeket gyártani, az pedig mind ezeknek a vállalatoknak, mind pedig a német nemzetgazdaságnak jól felfogott érdeke, hogy minél több európai ország vásároljon német szélkerekeket (és napelemeket).

A nagy francia atombiznisz

Hasonló motivációi vannak a francia atompártiságnak is.

(és az atomfegyvereivel, amivel szintén egyedülálló az Unióban).

A francia atomerőmű-építési boom a nagy olajválság után kezdődött, s Macron épp egy pár hete jelentette be, hogy a maga részéről szeretne új lendületet adni ennek. Ennek a döntésnek egy bizonyos francia vállalat biztosan nagyon örült: a többségében állami tulajdonú EDF. Az Électricité de France az egyik legnagyobb játékos nem csak Európa, hanem az egész világ atomenergia-piacán. A több mint ötven franciaországi reaktor mellett az EDF-csoportnak vannak atomerőművei az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Kínában és az Egyesült Államokban is. (Az EDF egy ideig egyébként a magyarországi energiaszektorban is jelen volt, de mára mind a DÉMÁSZ-ban, mind a Budapesti Erőmű Zrt-ben szerzett részesedéseit eladta.)

Az állami energiagólem szempontjából nem lenne tehát utolsó, ha Franciaországnak sikerülne elérnie, hogy az atomerőművekkel előállított áramot is zöldenergiaként ismerje el az EU. Tekintve, hogy a francia atomreaktorok nagy része már igencsak benne jár a korban, az EDF-nek a következő évtizedekben is biztos bevételi forrást jelentene az új reaktorok építése – mind hazai, mind nemzetközi pályán.

Az atomenergia kontra megújulók-vitát végső soron Franciaországnak és Németországnak egymás ellen kell majd lemeccselnie, az EU egyelőre nem kíván határozottan állást foglalni a dologban. Frans Timmermans mindenesetre azt mondta, hogy

Macron Budapesten: baráti jobb és feltartott mutatóujj

Visszatérve Emmanuel Macronra, számára az „atomháború” szempontjából is kulcsfontosságú lehet a hétfői, budapesti hivatalos útja. Régóta tervezett vizitről van szó; ez lesz az első alkalom, hogy a francia köztársasági elnök meglátogatja hazánkat (Macron egyébként a régió összes EU-tagállamában járt már, Ausztriában és Romániában kétszer is – igaz, ezek a látogatások részben az osztrák és román tanácselnökségekhez köthetők).

hiszen Csehország, Szlovákia és hazánk is üzemeltet atomerőműveket, Lengyelország pedig támogatja az atomenergia zöldenergiává nyilvánítását. A leendő lengyelországi és csehországi atomerőmű-építésekben Franciaország is érdekelt. A budapesti V4+Franciaország-csúcs tehát akár az atompárti európai országok egy kisebbfajta dzsemborijaként is felfogható, de ennél azért többről is szó van.

Macron végső soron erőt demonstrálni és körülnézni jön Budapestre.

Erőt demonstrálni, hiszen a francia elnök minden bizonnyal elmondja majd Orbán Viktornak, amit a miniszterelnök amúgy is tud: amíg Berlinben nem szedi össze magát a kancellária és a külügyminisztérium, addig az Európai Unióban Franciaország a főnök – sőt, akár még ezt követően is.

Ez hazánk szempontjából elsősorban azt jelenti, hogy a meglévő, nagyon egyértelmű nézetkülönbségek ellenére bizonyos kérdésekben elképzelhető együttműködés Párizzsal – ilyen például a migráció, vagy éppen az atomenergia ügye,

és nem fogja az óvatos konszenzuskereső karakterét játszani. Vagyis hiába nagy a francia–magyar egyetértés atomenergia-ügyben és hiába vesz részt hazánk is a franciák Tacuba-hadműveletében, Párizs – ahogy azt korábbi háttérbeszélgetések során több francia beszélgetőpartnerünk is egyértelművé tette – egy fűszálat sem fog keresztbe tenni azért, hogy Magyarországgal szemben ne alkalmazzák a jogállamisági eljárást.

De Macron körülnézni is jön, hiszen nem csak Orbán Viktorral, Áder Jánossal és a visegrádi miniszterelnökökkel találkozik majd. Legalább ilyen lényeges lesz francia szempontból a magyarországi ellenzék különböző szereplőivel tartandó megbeszélés is, amelyen mások mellett Karácsony Gergellyel és Márki-Zay Péterrel is egyeztet majd Macron. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt iránt igen élénk az érdeklődés Franciaországban. A közelmúltban több nagy francia lap is foglalkozott a hódmezővásárhelyi polgármesterrel és kampányával, kiemelve, hogy Márki-Zaynak reális esélye lehet Orbán Viktor legyőzésére jövő tavasszal. Az pedig nem kétséges, hogy a külföldi vezetők mely jelölt győzelmét tartanák a maguk szempontjából, saját érdekeik mentén a kényelmesebb opciónak.