Főurak és irodalmárok nyomában – egy este a Károlyi étteremben

2021. december 2. 8:57
A Károlyi Étterembe kalauzol bennünket vendégszerzőnk, aki több mint elégedett volt a gasztronómiai élménnyel, amelyet a hangulat csak fokozni tudott.

Szerző: Csermlényi Viktor

Van a Belvárosban egy közel 300 éves palota, amely harmadfél század óta a Károlyi családé. Megfordult itt Mária Terézia, majd Széchenyi és Wesselényi, lakott itt Jelasics és Haynau, aki e palota első emeleti lakásában írta alá az 1849-es megtorlás halált jelentő passzusait. Otthona volt ez Károlyi Mihálynak, és itt fogták el 1849 januárjában az első miniszterelnököt, Batthyány Lajost. (Ő is vacsorázni jött).

Ennyi rossz hír után meglehetős bátorságra vall e palota udvari szárnyában működő Károlyi étterembe menni, de sokat emel a hangulaton, hogy a magyar irodalom nagyjaival, Móriczcal, Babitscsal, Adyval vacsorázhatunk együtt. Igaz, ők nem ülnek az asztaloknál, portréik a falon függnek.

E szombat estén jobbára angolul beszélő asztalszomszédaink vannak. Hat órát üt a szomszédos Egyetemi templom harangja. Lássuk az étlapot, mely nem bőbeszédű, magyaros és nemzetközi is. Régen ettünk tatár beefsteaket, az Unicum és a száraz Martini után meg is érkezik a végre nem darált, hanem apróra metélt marhahús, vajjal és pikáns zöldségekkel, friss üde ízeket hozva az őszi Károlyi kertbe. Ha mindenáron kifogást keresek, akkor a túl sötétre sütött pirítóst cseréltetem ki a készséges pincérrel.

Megelégedve isszuk a tatárhoz a ház csapolt sörét, s megállapítjuk, soha rosszabb entrée-t, miközben a főételek sorát tanulmányozzuk. Kétféle vega ételt kínálnak, de ezeknél nem időzünk. A szárnyasokat csirke supreme sütőtök mártással, libacomb és libamáj, valamint bőrös kacsamell füge chutney-val és magvas kaláccsal képviseli. Lazac, harcsapaprikás és fogasfilé céklás rizzsel kínálja a halakat, a disznóhúst töltött káposzta reprezentálja, de azt nem kérem, mert holnap otthon készíti nekem a feleségem, s fogadni mernék, hogy ebben nincs két disznófül, míg az enyémben lesz. Végül én a kacsát, feleségem bélszín csíkokat választ vargányás mártással és amint látom, nagy étvággyal fogyasztja, míg én a hibátlan kacsamellet eszem a fügével.

Másfél deci Jandl-féle kékfrankos kíséri a kacsát, kifogástalanul, a mádi furmint feleségem ízlését dicséri – ő pedig választott borát.

A főétellel együtt megérkeznek a cigányok, mint kiderül, szombatonként a hétköznap esti zongoraszót cigányzene váltja fel.

Közismert dalok, operett-dallamok segítik az emésztést. Hallgatom ezt az évszázados, de már inkább búcsúzó műfajt. Nem mintha nem lenne kifogástalan, amit játszanak e kiváló zenészek, hanem mert megváltozott a világ. A cigányzene nem lett rosszabb, hanem mi lettünk mások, a herkulesfürdői emléket múlt időbe tette előbb a rock, majd a pop, kinek kell ma már Pazeller Jakab, ebben a rohanó és dübörgő világban, pedig lágyan és érzelmesen húzza a prímás. Be kell látni, mára a mindennapos cigányzene kuriózummá vált. Ahogy Vas István írta az Egy szerelem három éjszakája hatvan évvel ezelőtti dalában: „Pertis hegedűje jaj hová tűnt!”

Merengésemből a minden tekintetben kifogástalan gundel palacsinta riaszt fel, amelyet, mint tudjuk, nem Gundel mester, hanem Márai Sándorné készített először, ámbár máig nem érvényesül szerzői joga.

Megállapítható, hogy kifogástalan volt a vacsora és elképzelem, ezt még nyáron fokozni is lehet, amikor a kerti asztaloknál eszünk és iszunk és hálásan gondolunk e palota egykori uraira, különösen, hogy Batthyány Lajossal ellentétben a vacsora végeztével szabadon távozunk.

Nyitókép: Google Térkép

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés