Mint várható volt, beindult az önkéntes kápók mimózaterrorja

„Mint várható volt, beindult az önkéntes kápók mimózaterrorja. Nem meglepő, hogy Molnár Áron arra használja föl a helyzetet, hogy nekirontson a (bárki bármit is gondol róla, de) százszor tehetségesebb Alföldinek. Nem állítom, hogy minden középszerű alak most látja elérkezettnek az időt, hogy bosszút álljon a képességesebbeken, mivel Lengyel Tamás pl nagyon jó színész, és bizonyára Rainer-Micsinyei Nóra is remek előadó, bár az ő munkásságát nem követem nyomon, azt tudom, hogy szeret félinformációk alapján butaságokat beszélni. De Molnár egy helyettesíthető zsánerkomédiás, aki hirtelen hatalmat érez. 

A szituációtól függetlenül ez a nyafogás roppant idegesítő. Természetesen ne fogdossanak színésznőket, ne használják ki őket szerepekért, meg semmilyen módon ne éljenek rendezők, igazgatók vissza a hatalmukkal, de az üvöltözés, a lelki presszió és sok minden más nem ebbe a kategóriába tartozik. A színház érzelmekkel dolgozik, és a lényege a produkció, semmi más. Nem kötelező színésznek lenni, jár vele egy csomó előny, pénz, hírnév, másnak nem jutó személyes kapcsolatok, és természetesen rengeteg teher is. Valamit valamiért. 

Az meg különösen fölháborító, hogy egy csepűrágó nekiáll érzékenykedni színházi viszonyok miatt, miközben több mint két éve támogat valakit a főhatalom felé vezető úton, akit körbeleng az erőszak, és minden létező beszámoló szerint és minden látható megnyilvánulás alapján egy különösen abuzív alkat.” 

Nyitókép: Molnár Áron Facebook-oldala