Kádár tán épp ebben a pillanatban árulja el századszor is a hazát

2021. október 28. 17:25

Trombitás Kristóf
Vendégszerző
Ez itt nem budapesti hülyegyerekek randalírozása. A felkelők nem megreformált szocializmust meg emberarcú komcsikat akarnak.

Komolyan, hogy a fenébe másztak fel oda és tudták felírni, hogy ruszkik haza? Oké, értem, látszik a vörös csillag kontúrja, biztos valami darut használtak, leakasztották azt a szemetet, kidobták, aztán még arra is maradt energiájuk, hogy 1956 egyik legfontosabb üzenetét odapingálják. És egészen szenzációs, hogy ugyanezen a képen ott van a másik, hasonlóan sokatmondó firka is: Mindszenty óhajtása. Világos, egyértelmű jele annak, hogy nem a reakciós utókor,

nem a komcsi történészek szerint történelmet hajlító jobboldaliak igényelték a hercegprímás visszatérését,

vezető szerepben való megnyilvánulását, hanem az utca embere is. Mert a mindennapok arcai is tudták, hogy Nagy Imre első pillantásra ugyan tűnhet emberszerűbbnek, mint elvtársai nagyobbik része – és ‘53-ra is emlékezhettek némileg jobb szívvel, mert a rab azt is értékeli, ha a börtönben az addigi napi három után csak egyszer verik –, de végeredményben ő is ugyanolyan büdös komcsi elvtárs, mint a többi moszkovita.

A Mandiner olvasóinak bővebben nem szükséges ecsetelnem, mit gondolok Nagy Imre szerepéről – pár évvel ezelőtt több cikket is olvashattak itt ezzel kapcsolatban.

Mindszentyről azonban tudják, hogy feddhetetlen. Azt is tudják – és itt kap egy újabb döfést az a vélekedés, miszerint az ‘56-osok csak valamiféle megreformált szocializmust akartak volna –, hogy tőle nemigen várhatóak baloldali ötletek és tervek. Mi több, azzal is tisztában voltak, mint egy régebbi kor gyermekei, hogy Mindszenty a politikai szerepvállalását nem csak úgy ad hoc találta ki, mert épp ahhoz volt kedve. A hagyományos közjogi értelmezés szerint ugyanis a király, illetve a kormányzó vagy a nádor akadályoztatása esetén

a hercegprímás Magyarország politikai vezetője is.

Ne gondoljuk, hogy ezzel sokan nem voltak tisztában!

Fotó: Lázár Árpád (1932-2001)

De térjünk vissza a képhez! Ott áll rajta fehér festékkel 1956 két legmaradandóbb, legmeggyőzőbb üzenete: a szuverenitás óhajtása, fegyveres harc árán is; illetve annak kinyilvánítása, hogy ez nem budapesti hülyegyerekek randalírozása – a felkelők nem megreformált szocializmust meg emberarcú komcsikat akarnak.

A rendszer fundamentumai ellen szólnak ezek a firkák. Magyarországon ugyanis egyetlen napig sem maradt volna fent a Rákosi-rendszer, ha nincsenek a háta mögött a szovjet szuronyok. Azonnal, ellentmondást nem tűrően söpörte volna el őket a népharag.

Az élet pedig zajlott tovább. Látjuk, hogy az emberek álldogálnak, nézelődnek, beszélgetnek, gyülekeznek. Forradalom idején sem felejtjük el, hogy a szociális érintkezések életünk alapjai. Egy cseppnyi megnyugvást, megérkezést látok a képen. Talán tévedek, hiszen nem tudom, mikor készült, nem tudom, milyen céllal jött létre ez a fotó, ám valami érdekes nyugalom is árad belőle.

Olyasféle, mint amikor hosszú munka után, de még bőven nem a feladat vége előtt egy kis időre megáll az ember.

Élvezi, hogy a meló fárasztotta le, és látja, hogy kimerültségének gyümölcse is kezd beérni. És olyan jó, kellemes, megnyugtató a fáradtság. Van értelme az egésznek.

Ők talán még nem tudták, hogy nincs olyan komcsi, akiben egy kicsit is meg lehetne bízni. Nem tudták, hogy Kádár tán éppen ebben a pillanatban árulja el sokadszorra is a hazát.

Kicsit arra is hasonlít a hangulat, ami napjainkban tapasztalható. Rengeteget elértünk, van mire büszkének lenni, de tudjuk és érezzük, hogy közelít egy óriási összecsapás, amikor minden elveszhet. Én abban bízom, hogy miközben jólesik azt a nyugalmat érezni, amit a kép talán már rég nem élő figurák közvetítenek, fekete-fehéren, elmosódva, mi majd győztesen hagyhatjuk el a csatateret.

De hiszen 1956-ban is győztek. Végleg leszámoltak azzal az ocsmány, hazug propagandával, miszerint a bolsevizmus lehet bármi más, mint vér, szenvedés és halál.

***

 

Nyitókép: Lázár Árpád / Réz Johanna
(A jelen cikkben közölt képek bármilyen – akár digitális, akár nyomtatott – közlése, beleértve az egyes képek részleteinek felhasználását és közlését is, kizárólag az eredeti fényképfelvételek tulajdonosának, Kemenes Tamásnak az előzetes írásbeli hozzájárulása birtokában lehetséges!)

A Mandiner 1956-os ünnepi sorozatának további részeit (bennük korábban soha nem publikált fényképekkel) IDE kattintva olvashatja el.

Összesen 65 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szóval Nagy Imrét az elvtársainak kell jobban utálni, mint a deportáltaknak. Remek ötlet.

„»Vologyát« 1933. január 17-én szerveztük be, s azóta igen értékes információkkal szolgált a magyar emigráció egyes tagjainak szovjetellenes tevékenységéről” – jelentette a rettegett NKVD egyik tisztje akkor, amikor a terrorszervezet véletlenül Nagy Imrét is letartóztatta pár napra. Persze rögvest kiengedték. Nagy Imre, a kommunisták és posztkommunisták »hőse« és »mártírja« valójában ugyanolyan menthetetlen politikai bűnöző volt, akár Rákosi és a többiek. Nagy önként (!) lépett be az NKVD-hez, amelynél számtalan embert feljelentett. Sokukat kivégezték… Később pedig belépett az NKVD egyik elitalakulatába, úgy harcolt a Vörös Hadsereg mellett.
(Mező Gábor, pestisrácok.hu, 2021. május 22.)

Nagy Imre azzal foglalkozott, hogy szülőhazájába importálja azt a rendszert, amiről tudhatta, hogy fenomenális gyilkológép.
Mire a Szovjetunióból Magyarországra visszatért, a szovjet kommunisták már 39,426,000 ember erőszakos időelőtti haláláért voltak felelősek. Ott tartózkodása alatt mezőgazdasági szakemberré nőtte ki magát - mondják róla - de nem átallotta importálni a kolhozosítás ötletét, mely a Szovjetunióban 11,440,000 ember erőszakos, időelőtti halálához vezetett, némi éhínséggel párosulva. (Rummel adatai)

Nagy Imre és moszkovita társai nem egyebet tettek, mint a gonosz birodalmának kiterjesztését, hatalomvágyból, Magyarországra. Nincs magyar, aki ezzel a galádsággal versenyezhetne.
Hogy egymást is nyírták az elvtársak, attól nem lesz szagosabb egyik se.

Ennyi ember tagadta meg múltját a 840,000 marhalevéllel ellátott párttagból?

Akkor miért csak néhányat soroltok fel belőlük?
Liberális személyválogatás, kettős mérce?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés