Csak tizenhárom múlt, de nem lehetett visszatartani, hogy példaképei, a pesti srácok között legyen a forradalom napjaiban. Csigás Zoltán Edével, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökével beszélgettünk élményeiről és a forradalom megítéléséről. Nagy Imre is szóba került.
Miniszterelnök úr, tévedni tetszik. Azon a napon nem Csurka csinált Önből ismert embert, hanem a halott Nagy Imre.
A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a beszéd a függetlenség, szabadság követelésével valóban megteremtette a demokratizálódás kezdetét.
„Ezen a napon dőlt meg a kommunizmus” – emlékezett vissza a kormányfő a Hősök terén elmondott beszédére.
Egyedül a későbbi miniszterelnök világított rá arra a hatalomátmentő léthazugságra, amiben az egész rendszerváltás fogant.
Ehhez akkor jóval nagyobb bátorság kellett, mint ma bármilyen demonstrációhoz.
„36 éve történelmet írtunk a Hősök terén. Hazaküldtük a ruszkikat” – írja a kormányfő.
Harminchat évvel ezelőtt reformkommunisták sora tülekedett Nagy Imréék koporsójánál, mintha nem ők gyalázták volna évtizedekig a miniszterelnök emlékét. Szerencsére a magyar ember nem felejt. Veczán Zoltán írása.
Az áprilisban nyolcvanadik születésnapját ünneplő zenészlegendával beszélgettünk az örökölt magyar sorsról és a háborús Európáról. Interjúnk.
Végezetül: Magyar Péter szerintem hazafi, és ha a korom megengedné, mögé állnék.
November elseje az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos napja volt.
Az író szerint a Tisza Párt elnökét meg is ölhették volna.
„A szocializmus legválságosabb, legsúlyosabb napjaiban kellett az ország élére állnom két esetben is” – idézi Gali Máté Nagy Imre saját szavait.
Szent István valamiféle origónk; egy kicsit olyan az országnak, mint Krisztus a történelemnek.
Egy hónap és bekövetkezik.
„Sok magyar hálás lenne Gyurcsány Ferenc azon erőfeszítéséért, ha nem venné a szájára október 23-át” –fogalmazott a Fidesz parlamenti frakcióvezetője.
A szerkesztő szerette a rendet, ezért szerette a rendszert is – bármelyiket. De már Sztálin elvtárs halála óta talajtvesztettnek érezte magát. Veczán Zoltán szatírája.
Így emlékezett meg október 23-áról a baloldal vezére.
Szerov 1990-ben halt meg, és 25 évvel később véletlenül találták meg a feljegyzéseit a dácsája garázsfalába rejtve.
