pláne Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésének napján.
Az állampártok engedélyezték az eseményt, viszont féltek is tőle, hiszen egy tömegrendezvényt rendészetileg nehéz kezelni. A megemlékezők, felszólalók ugyancsak tarthattak a tömegben ólálkodó államvédelmi tisztektől, jelentéseiktől, és akkor még a kaszárnyákban állomásozó vörös hadseregről nem tettünk említést, akiket bármikor az utcára vezényelhettek volna a döntéshozók, ha úgy értékelik a helyzetet.
Illetőleg ekkor már zajlottak az átmenetről szóló háttértárgyalások az Ellenzéki Kerekasztalnak köszönhetően, ahol mások mellett azt is mérlegre kellett tenni, hogy az állampárttal együttműködve vagy a kommunistákat kihagyva készüljenek fel a rendszerváltásra.
A gyászszertartás reggel kilenckor a mindenki számára nyitott koszorúzással kezdődött, tömegek helyezték el virágjaikat és koszorúikat az áldozatok ravatalán. Sinkovits Imre színművész olvasta fel a hozzátartozók, a TIB és más ellenzéki szervezetek közös nyilatkozatát. Ezután felolvasták a megtorlás során kivégzett kétszázharmincöt áldozat nevét.
Tizenegykor megkezdődött a hivatalos koszorúzás. Koszorúzott Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár, az Országgyűlés és a kormány küldöttsége, egyházak, nyugati országok diplomáciai képviseletei, hazai és közép-európai ellenzéki szervezetek, majd újra a magánemberek tömegei.