„Többet kellene beszélni '56-ról, hogy a fiatalok jobban megértsék, milyen igazi diktatúrában élni” – Csigás Zoltán Ede a Mandinernek

Amikor telefonon egyeztettük a találkozónk időpontját, tett egy megjegyzést a témával kapcsolatban. Emlékszik, mi volt az? 
Arra gondol, hogy fakul 1956 emléke? 

Igen, és abban maradtunk, ezt majd kitárgyaljuk. Nos? 
Utassy József, egyik kedvenc költőm írja Október című versében: „Mert fakítja forradalmad / fényét, ki hallgatván hallgat, / fakítja forradalmad.” Tehát nemcsak fakul, fakítják is, mert hallgatnak róla. Szerintem ma a fiatalok nem tudják a helyén értékelni ötvenhatot. 

Ezt miből gondolja? 
Mondogatják egyesek, hogy forradalomra lenne szükség, vagy csúnyább kifejezéssel lázadásra, mert diktatúra van. Leginkább fiataloktól hallom ezt. Nagyot tévednek, de nem az ő hibájuk. 

és ahhoz képest most mi van. Tanárember vagyok, és arra gyanakszom, hogy ma rengeteg kolléga nem végez jó munkát ezen a téren. Pedig részletesen el kellene magyarázni 1956 hátterét a gyerekeknek. Azt, hogy milyen volt azelőtt az élet, mielőtt kitört volna a szabadságharc. Kényszermunkatáborokat működtettek titokban, hermetikusan elzárva a külvilágtól. Csak 1953 után lehetett suttogva beszélni a gulágról, a recski munkatáborról és a kitelepítésekről. Ezek szinte minden családot érintettek. Nem volt szabadság semmilyen szinten. A fiatalok ezt nem viselhették el, és nem is viselték. Jó okuk volt rá, hogy az utcára mentek, először tüntetni, majd fegyvert fogtak, amikor kellett. A másik problémám 1956 mai emlékezetével, hogy az aktuálpolitikában állandóan ki akarja sajátítani valaki. Volt olyan pártrendezvény mostanában is, amelyen lyukas zászlót lengettek, holott magának az eseménynek semmi köze nem volt a forradalomhoz. Tiltakoztunk is miatta.