A fekete felszabadítási teológia hátrahagyja az ortodox kereszténység minden egyes lényegi elemét – például azt, hogy Jézus az emberiség bűneiért halt kereszthalált –, és már nem is lehet kereszténynek nevezeni – jelenti ki Giles Udy.
A fekete felszabadítási teológiát, ahogy az már lenni szokott, nem lehet kritizálni, „különösen, ha mindez eurocentrikus fehér férfi teológusoktól érkezik, mivel az igazság fehér percepcióit korrumpálja a fehérek ragaszkodása a hatalomhoz”. A feketék tapasztalatai ezzel szemben mindig érvényesek, hiszen elnyomottként csak ők látnak tisztán – írja Udy. Ez a gondolati iskola persze nem számít újdonságnak az anglikánoknál, de igazán csak most kap erőre, amikor a kritikai elméletek a tudományos körökön kívül is egyre népszerűbbé válnak. A fekete felszabadítási teológia különösen a kritikai rasszelmélettel találta meg az összhangot – a történész értékelése szerint tulajdonképpen ezzel vált a kritikai elméletek trójai falovává.
Mindkét gondolati iskola a rasszizmus folyamatos jelenlétében látja az önigazolását.
A nagy célt, a rasszizmus leépítését elérendő
kötelező antirasszista tréningekre kellene járniuk az egyház alkalmazásában állóknak,