Így esik el az anglikán egyház a kultúrharcban

Nyitókép: a Tintern apátság romjai Walesben

Nagy az aggodalom az anglikán egyházban. A 2020-as év tengerentúli – és részben európai – eseményeit követően a nagy múltú Church of Englandben is fellángolt a rasszizmusvita, az egyház vezetői pedig a tömeges igénynek engedve úgy döntöttek, hogy

az előítéletességgel és rasszizmussal kapcsolatos feltételezések kivizsgálására. A munkacsoport első jelentése nemrég kiszivárgott, Giles Udy történész pedig az Unherd hasábjain reagált a nyilvánosságra került dokumentum tartalmára.

Udy úgy látja, hogy a jelentés eredményei híven tükrözik a fekete felszabadítási teológia (Black Liberation Theology) nevű iskola elképzeléseit. A jelentéstevők szerint az egyház tanításainak alapjai rasszista előítéleteken és a fehér normativitáson alapulnak, az értékrendszerük pedig előítéletes. „Dekolonizálni” kell a teológiát – írják.

A történész szerint a kritikai rasszelmélet és a fekete felszabadítási teológia már így is mélyen beágyazódtak az anglikán egyházba, és alapvetően meghatározzák azt, ahogy az a rasszizmussal kapcsolatos kérdésekről beszél.

Ennek látható megnyilvánulásai vannak. A canterburyi érsek, Justin Welby tavaly kitüntete Anthony G. Reddie oxfordi professzort, aki a laudáció szerint kivételesen sokat tett a fekete teológia előmozdításáért. Pár hónappal később a canterburyi és a yorki érsek Dr. Sanjee Pererát nevezték ki rasszizmusügyi tanácsadójukká, aki korábban

Udy szerint az általuk is képviselt fekete felszabadítási teológiát kezdettől fogva keblére ölelte az egyház, pedig a mozgalom öndefiníciója is azt hangoztatja, hogy a cél „a keresztény hit lényegének újraértelmezése kizárólag abból az egyértelmű célból, hogy a feketék felszabadításáért harcoljon a világban”.

A fekete felszabadítási teológia hátrahagyja az ortodox kereszténység minden egyes lényegi elemét – például azt, hogy Jézus az emberiség bűneiért halt kereszthalált –, és már nem is lehet kereszténynek nevezeni – jelenti ki Giles Udy.

A fekete felszabadítási teológiát, ahogy az már lenni szokott, nem lehet kritizálni, „különösen, ha mindez eurocentrikus fehér férfi teológusoktól érkezik, mivel az igazság fehér percepcióit korrumpálja a fehérek ragaszkodása a hatalomhoz”. A feketék tapasztalatai ezzel szemben mindig érvényesek, hiszen elnyomottként csak ők látnak tisztán – írja Udy. Ez a gondolati iskola persze nem számít újdonságnak az anglikánoknál, de igazán csak most kap erőre, amikor a kritikai elméletek a tudományos körökön kívül is egyre népszerűbbé válnak. A fekete felszabadítási teológia különösen a kritikai rasszelmélettel találta meg az összhangot – a történész értékelése szerint tulajdonképpen ezzel vált a kritikai elméletek trójai falovává.

Mindkét gondolati iskola a rasszizmus folyamatos jelenlétében látja az önigazolását.

A nagy célt, a rasszizmus leépítését elérendő

a fekete teológiát pedig kötelezővé tennék a szemináriumokban. A Church of England által működtetett iskolák és ifjúsági klubok új tananyagot kapnának az igazságosságról és az antirasszizmusról, a folyamatokat pedig természetesen a fekete felszabadítási teológia jeles képviselői ellenőriznék – állítja Udy, aki belenézhetett a jelentésbe. A történész értékelése szerint 

ezért fektetnek ekkora hangsúlyt a rasszizmus kérdésére. Csakhogy „a rasszizmus létezése még nem igazol minden olyan diagnózist és kezelési módot, ami az eredetére vonatkozik és az eltüntetését célozza.”