A klasszikus liberálisok ma már konzervatívok – Dave Rubin a Mandinernek

2021. március 10. 12:30
„Valójában abszolút mérsékeltek a nézeteim, ez viszont ma veszélyesnek számít” – vallja Dave Rubin. A milliónyi követővel rendelkező, magát klasszikus liberálisnak valló amerikai véleményvezér lapunknak arról beszélt, hogyan vált mostanra Amerika újbaloldali őrültekházává, és mit gondol a tech cégek hatalmáról, a bevándorlásról, a vallás és a család intézményéről, s a nemzetek identitásának védelméről. Nagyinterjúnk!

Dave Rubin amerikai műsorvezető, politikai kommentátor 1976-ban született a New York-i Brooklynban. Korábban bevallottan baloldali volt, mára azonban klasszikus liberálisnak vallja magát, és életében először tavaly szavazott a republikánusokra. Jordan Petersonnal járta be a világot, Rubin Report nevű műsorában pedig rendre fogad olyan konzervatív közszereplőket, mint Ben Shapiro, Candace Owens vagy Steven Crowder. A Twitteren közel egymillióan követik, magát mégis a „szellemi dark web" részének nevezi. A zsidó származású és melegségét vállaló Rubint az amerikai faji őrületről, a bevándorlásról, istenhitéről és a V4-ekről is kérdeztük.

***

George Floyd 2020 májusában, azaz majdnem egy éve halt meg. Azóta elborította Amerikát a faji őrület és az erőszak. Hogyan értékeli az elmúlt egy évet, és mi lehetett ennek az egésznek a hátterében?

2020 nem csak az Egyesült Államok számára, de az egész világ számára teljes őrültekháza volt. Senki sem láthatta előre azt, ami történt – még azok sem, akik mint mi, napi szinten a politika világában élnek. Ki hitte volna, hogy 2021 első hónapjaiban még lezárások, koronavírus és faji ellentétek lesznek? Ki hitte volna, hogy összeomlanak a kulturális, oktatási és politikai intézményeink? Hadd kezdjem ezzel: bár elhiszem, hogy kívülről úgy néz ki, mintha minden teljesen borzalmas lenne itt, és a média is igyekszik mindent rossz fényben mutatni,

valójában az átlagos amerikaiak – körülbelül az ország 80 százaléka – továbbra is a régi, jó amerikaiak,

akiket irigyel a világ. Ők azok az emberek, akik élnek és élni hagynak, akik hisznek az alkotmányban, akik úgy hiszik, hogy a világ minden tájáról ide érkező emberek nemzete vagyunk, akik osztozni akarunk a közös amerikai álmon.

Mi akkor a gond?

A gond az, hogy baloldali „woke” emberek szörnyen hiszterikus csoportja teljességgel elfoglalta a kulturális elitet, a kulturális intézményeinket, a médiát, és a rasszizmus hazug vádjával próbálnak lényegében mindent elpusztítani. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen rasszizmus, hiszen van, ez része az emberi természetnek, és mindig lesznek, akik sajnos azt hiszik, hogy meg lehet ítélni embereket a csoportjellemzőik alapján. Ez nem jó. De Amerika nem rasszista rendszerszinten. Amerika a történelem egyik legkevésbé rasszista nemzete. Nagyon fiatal nemzet vagyunk, sokkal fiatalabbak, mint a legtöbb európai nemzet. De már így is háborúztunk a rabszolgaság eltörléséért, kiterjesztettük a feketék jogait, volt fekete elnökünk, kiterjesztettük a nők és a melegek jogait, és mindig igyekezetünk egyre jobbá válni. Ez az, ami most elvész.

A „woke” csoport olyan emberek csoportja, akik el akarnak pusztítani mindent, ami az ország alapja.

Dolgozzanak akár a New York Timesnál, akár a CNN-nél, a céljuk, hogy ráerőszakoljanak valamit Amerikára, ami teljesen más, mint amiről ez az ország szól. Ha beszél az ember az átlagos amerikaiakkal – és én beutaztam az országot, beszéltem velük –, akkor a legtöbb ember csak élni és élni hagyni akar. Tehát vannak problémáink, de igyekszem emlékeztetni az embereket, hogy ennél nagyobb bajban is voltunk már, és ez a pillanat csak azért tűnik kiemelkedően rossznak, mert a közösségi média és az internet mindent őrültebbnek mutat a valóságnál. Ráadásul a dolgok gyorsabban is eljutnak hozzánk, az információ gyorsabban halad.

Vissza lehet fordítani bármilyen módon ezt a pusztítást, vagy Biden bebetonozza a baloldal hatalmát?

Nos, jelenleg teljesen elszabadultak, de mint mondtam, szerintem nincsenek annyira sokan. Ennek ellenére remek munkát végeztek az oktatás terén – mármint úgy, hogy senkit sem oktattak semmire, hanem átmosták a fiatalok agyát, elfoglalták az egyetemeket és a médiát is. Biztosan úgy néz ki, mintha rengetegen lennének, hiszen látjuk, hogy lángba borítják az egyetemeket, ledöntik a szobrokat, megszabadulnak dr. Seusstól és Krumplifej úrtól, az utóbbi időben már feketéket is levesznek termékekről, például eltüntették Uncle Bent a rizsről. Feketéket törölnek el a tolerancia nevében? Azt hinné az ember, hogy ezt a fehér felsőbbrendűség hívei akarják, de a „woke” emberek és a fehér felsőbbrendűség hívei sok értelemben ugyanolyanok:

kollektivisták, akiket magával ragadt a faji őrület.

A nagy kérdés, hogy mennyi kárt fognak okozni, mielőtt az egész szétesik. Mert szét fog esni, el fogja pusztítani magát. Azért fogja elpusztítani magát, mert ők a rombolás, nem pedig az alkotás mozgalma. Csinált ténylegesen bármit a Black Lives Matter a feketékért? Küldtek fekete fiatalokat egyetemre? Építettek intézményeket, tanítottak bárkit bármire? Nem hiszem! Egyedül rombolni tudnak, például egyetemeket. Én úgy hiszem, hogy jelenleg a választóvonal a „woke” és a konzervatív, nem pedig a baloldali és a jobboldali között van. Ha „woke” vagy, akkor a kollektivizmus az egész világnézeted. Azt hiszed, hogy Amerika eredendően rasszista és patriarchális hely, amit le kell bontani. Nem hiszel az egyenlőségben, csak abban, hogy a kemény munkától függetlenül mindenkinek ugyanoda kell jutnia. Ha konzervatív vagy, az pedig nem azt jelenti, hogy republikánus vagy, hanem azt, hogy úgy hiszed: Amerika jó, az alkotmányunk értékes és meg akarod menteni, meg akarod őrizni Amerikát. A kérdés nem az, hogy egyetértünk-e az adózás vagy akár az abortusz kérdésében, ezek itt már nem számítanak. Amerikában ma egy főellenség van, és ez a „woke” csoport.

 

Nagyágyúk: Rubin Report Jordan Petersonnal és Ben Shapiróval

 

Említette az imént a közösségi média szerepét. Hogyan látja a közösségi média hatását az életünkre, illetve mit gondol az emberek adatait védő állam és a big tech cégek konfliktusáról?

Nagyon érdekes téma, hiszen az elgondolás, hogy mindannyian telefonnal a zsebünkben sétálunk, az egész világot el tudjuk érni, és bárkinek elküldhetünk egy mémet, videót vagy üzenetet, ráadásul mindezt egy szempillantás alatt – ez régen elképzelhetetlen lett volna, és egyáltalán nem tudjuk, mennyire alakít át minket.

Ez a hatalom elképesztő és hihetetlen egyszerre.

Régen senki sem hitte volna el, hogy egy srác Magyarországon kitalál egy mémet, és azonnal el tudja majd küldeni Amerikába. De ahogy Peter Parker nagybácsija, Ben bácsi mondta a Pókemberben, a nagy hatalommal nagy felelősség jár. A big tech cégek rengeteg hatalommal rendelkeznek felettünk. Ők döntik el, kiről hallgatunk és kiről nem. Algoritmus-trükköket használnak, kevéssé népszerűbbé tesznek egyes posztokat, és másoknak a láthatóságát megnövelik. Tudjuk, hogy csak azért, mert feliratkozol egy YouTube-csatornára, még nem fogod feltétlenül látni a videóit. Tudjuk, hogy a Twitter árnyék-tiltást alkalmaz, és így nem látod azoknak az üzeneteit, akiket esetleg követnél.

Mire futhat ki ez a helyzet?

Valódi információs háború közepette élünk. Attól függően, hogy honnan tájékozódsz, és hogy mit enged a szemed elé a big tech cégek algoritmusa,

egészen másképp láthatod a világot, mint mondjuk a szomszédod,

vagy valaki más a saját házadban. Ezt az árkod kell betemetnünk. Azt nem tudom, hogy a „nagy” kormányok fogják-e megoldani a big tech problémáját, általában nem szeretem a „nagy” dolgokat. Azt szeretem, ha az egyének maguktól állnak össze és építenek dolgokat. Nem szeretem, amikor felülről lefelé nézik a világot. De azt biztos, hogy ez egy hatalmas probléma, amit a világ minden kormányának meg kell oldania.

Magyar szemmel az amerikai média egyre különösebb dolgokat művel. Múlt nyáron a Washington Post írt egy tényfeltáró cikket egy magánszemélyről, aki egy bulin feketére festette az arcát. Mégis sokan hiszik Magyarországon, hogy a Washington Post vagy a New York Times az újságírás etalonja.

Szeretnék nagyon egyértelmű lenni:

a New York Times kukába való szemét.

A New York Times már nem egy újság, hanem egy baloldali propaganda-kiadvány. Egy olyan mérsékelt liberális, mint Bari Weiss, el kellett, hogy hagyja a New York Timest, mert már túl radikálisan baloldali volt neki. Weiss a szó klasszikus értelmében liberális, de biztosan nem konzervatív, és egészen biztosan nem republikánus. Mégis ott kellett hagynia a lapot. A lap leközölt egy véleménycikket Tom Cotton szenátor tollából, aki történetesen republikánus. Erre majdnem lázadás tört ki, mert közölni mertek egy véleménycikket egy amerikai szenátortól.

Mi szerintük az újságírás?

A New York Times már nem az újságírásról szól. A lap fejlécén az áll, hogy „az összes hír, amit érdemes kinyomtatni”, de valójában arra gondolnak, hogy „az összes propaganda”. Közöltek már cikkeket, amelyekben engem szélsőjobboldaliztak, amikor arról írtak, hogy YouTuberek teszik szélsőségessé az embereket. Persze semmilyen idézetük nem volt arról, hogy szélsőjobboldali lennék, hiszen nem is vallok ilyen nézeteket.

Valójában abszolút mérsékeltek a nézeteim, ez viszont ma veszélyesnek számít.

A New York Times propagandalap, a CNN propagandatévé. Megosztok a magyar olvasókkal egy kis finomságot: a New York-i kormányzó, Andrew Cuomo éppen több váddal is szembenéz, egyrészt azzal, hogyan kezelte a koronavírus-járványt, másrészt pedig szexbotrányokkal is. Utóbbiakról nem tudom, igazak-e, de a baloldal mindig azt mondja, hogy a nőknek kell hinni. Az ő testvére, Chris a CNN-en főműsoridőben hírolvasó. Korábban többször is interjúzott a testvérével, most pedig, hogy hirtelen Andrew babja került, azt mondta, hogy nem foglalkozhat a témával az érintettség okán. (Chris Cuomo így fogalmazott: „Tudom mi történik a testvéremmel, és nyilván nem dolgozhatom fel az ügyét, mert ő a testvérem.” – A szerk.) Szóval eddig méltathatta, most pedig hirtelen nem beszélhet róla? Már nincsenek újságírók Amerikában, és sajnos ez oda vezet, hogy nagyon-nagyon nehéz őszintén tájékozódni a világról. Én heti ötször jelentkezem élő adásban, és semmi mást nem teszek, mint fogok három-négy hírt, és őszintén beszélek róla az embereknek. Próbálok őszinte lenni, a közönség ismeri az előítéleteimet. Nem tartom magamat újságírónak, de segítek az embereknek kiválasztani a híreket. Az embereknek élniük is kell, dolgozniuk, enniük és remélhetőleg szeretniük a családjukat. A politikába való beleőrülés veszélyes dolog. Persze azzal vigasztalódhatunk, hogy semmi sem tart örökké. Egyszer majd lesz feltámadás, csak az a kérdés, hogy addig mennyit rombolnak még?

A beszélgetés Ayaan Hirsi Alival

 

Ön nemrég csinált interjút Ayaan Hirsi Alival, akinek az új könyve egy érdekes dologra mutat rá a baloldal kapcsán: hogy bár sokat beszélnek női jogokról és melegjogokról, ha a bevándorlók bántanak ilyen csoportokat, akkor valahogy nem foglalkoznak vele.

Ayaan egyike a legbátrabb embereknek a világon. Ha tisztában vagy a történetével – hogy kiskorában megcsonkították, hogy elmenekült Szomáliából, hogy mi történt Amszterdamban, hogy megölték a barátját, Theo van Gogh-ot, hogy őt is fenyegették –, akkor láthatod, hogy ő egy valódi feminista, a szó legjobb értelmében. Azt akarja, hogy a nőket egyenlően és tisztelettel kezeljék. És ki utálja ezért Ayaant? A baloldal. Mert ő olyan nő, aki mer beszélni a radikális iszlámról. Azt hinné az ember, hogy a radikális iszlám olyan elveket képvisel, amelyek ellene vannak a baloldal értékeinek – nyitottság, sokszínűség, LGBT-jogok, és a többi. Zárójelben hozzáteszem, hogy ezért fog amúgy összeomlani a baloldal, mert

olyan felületesek a gondolataik, hogy nem élik túl a komoly szellemi kritikát.

Viszont ha történik egy ilyen, említett eset, akkor figyelmen kívül hagyják. Ez persze ironikus, hiszen egész nap arról beszélnek, hogy a nőket és a melegeket képviselik; de ha egy bevándorló az elkövető, máris másképp reagálnak. Ez azért van, mert a legtöbb bevándorló muszlim, vagy barna bőrű. Természetesen nem ítélek meg ugyanúgy minden muszlimot. Őrült gondolat lenne azt hinni, hogy „ha valaki muszlim, akkor ilyen vagy olyan ember”. Sokfajta muszlim van. Nem tekintek ugyanúgy minden barna bőrű emberre sem.

És hogyan tekint rájuk a baloldal?

A baloldali világnézetben – és ez a kollektív gondolkodás egyik fő buktatója – azt hiszik, hogy a barnák valahogy a fehérek, a nők a férfiak, a melegek a heterók fölött állnak. Erről szól lényegében az interszekcionalitás, hogy ha ezek az elnyomott emberek összeállnak, akkor együtt valahogy erősebbek lesznek. Az igazság azonban az, hogy ha összeereszted őket, akkor versengő érdekeket kapsz. A fenti eset kapcsán tehát beindul az „interszekcionális számolgatás”, hogy „az áldozat nő, de a támadó egy barna muszlim, tehát a támadó jobban el vagy nyomva, úgyhogy a nő már nem érdekes”. Ha egy barna muszlim megver valakit az LMBT-közösségből, hiába mondja a baloldal, hogy szereti a melegeket, a gyakorlatban ennek nem sok eredménye lesz. Olyan helyzetet hoztak létre, amely nem tudja fenntartani magát. Ha bármelyik demokrácia szabad szeretne maradni, akkor ezt be kell látnia. Ezzel nem azt mondom, hogy minden muszlim rossz, és még csak nem is szűkíteném le a témát a vallásra. De meg kell érteni, hogy ha olyan országból jön az ember, amely kevéssé demokratikus, ahol rosszabbul kezelik a nőket és a melegeket, és egy olyan országba érkezik, amely nyitottabb, és befogad, akkor

az érkezőnek kell megváltoztatnia a viselkedését, nem pedig a befogadó államnak.

Nem változtathatja egy bevándorló olyan hellyé az új otthonát, mint amelyet korábban elhagyott.

 

Dave Rubin beszélgetése Tucker Carlsonnal

 

Ön sokszor nevezi magát klasszikus liberálisnak, aki kiábrándult a baloldalból. Ez mit jelent?

Szerintem az egyik oka a liberalizmus mai összeomlásának, hogy a „woke” népség látta a liberalizmus gyenge pontját, nevezetesen a liberalizmus toleranciáját. A liberalizmus ezen erőssége egyben gyengeség is.

A „woke” csapat behatolt a liberalizmusba és belülről nagyrészt elpusztította azt.

Ezért gondolom, hogy ha az ember manapság klasszikus liberálisnak nevezi magát, akkor modern konzervatívnak számít. Amerika alapítói tudták ezt, és azt mondták, hogy Isten által adott jogai vannak az embernek, nem pedig az állam által adott jogok. Az állam nem tesz szabaddá, viszont az állam megvédi a jogaidat. Eközben azt is mondták, hogy az állam nem szabályozza a vallásodat. Ez nagyon mély dolog! Azt mondták, hogy vannak istenadta jogaid, a jogok az emberek felett állnak, de nem muszáj hinned semmiben, az Istennel való kapcsolatod a te dolgod. Ez egy elv, ami alapján lehet élni.

Ön 2019-ben beszélt először arról, hogy bár korábban ateista volt, de most már úgy látja, hogy „kell lennie valaminek rajunk kívül”. Még mindig így látja-e, és közeledett-e azóta a judaizmushoz?

A dolog háttere, hogy másfél éven át jártam a világot Jordan Petersonnal, több mint százszor léptünk fel. Jordan talán a legfontosabb gondolkodó, aki jelenleg él a földön. Megtiszteltetés volt részt venni az előadásaiban. Az egyik dolog, amiről sokat beszél, a történetek fontossága, és főleg bibliai történetekről beszél. Ő már szinte Biblia-tudós, ha nem egyenesen az. Ő úgy érvel, hogy a felvilágosodás értékei – a szólásszabadság, az egyén, a nyitott kutatás – mind jó dolog. Ezzel egyetértek, én magam is írtam egy könyvet a klasszikus liberális elvek védelmében. De Jordan szerint ez alatt kell lennie valami örök, empirikusan felismerhető igazságnak. Én azt mondanám, hogy ez Isten, és szerinte a bibliai történetek is ezt mutatják. Mi az oka annak, hogy hiszünk benne: a kisember le tudja győzni a hatalmaskodókat? Ez a történet a Bibliában van, ez Dávid és Góliát története.

Vannak morális igazságok, amelyek az emberi elmén kívül léteznek.

Az elmúlt évben valószínűleg közelebb kerültem a judaizmushoz, mint valaha életemben. Nem tartok kóser konyhát, de tartom a sabbatot. A munkám jelentős része, hogy emberekkel beszélgetek, és nagyon szeretek hívőkkel beszélgetni. Sok ateista is volt már a műsoromban, de voltak hívő keresztények, konzervatív rabbik, és szeretem hallgatni, hogyan jutnak azokra a következtetésekre, amelyekre jutnak. A küldetésem része, hogy valami igazat találjak.

Ugyan ön nem Kelet-Európával, hanem Amerikával foglalkozik napi szinten, mégis érdekelne: figyelemmel kíséri a visegrádi országok politikáját a bevándorlási és demográfiai politikák terén?

A bevándorlás terén: minden országnak a joga, hogy lefektesse a határait és megvédje őket, és eldöntse, kik jöhetnek be, hogyan és mikor. Ez igaz Magyarországra, Amerikára, Mexikóra, az Egyesült Királyságra vagy éppen Izraelre is. Ez voltaképpen egy ország dolga, hogy tisztázza: ez a földrajzi terület, ahol élünk, ezek a törvényeink, és megvédjük a határainkat. Ezt megérteni Európa egyik nagy kihívása. Úgy hallom, bár nem vagyok szakértő, hogy Magyarország és Lengyelország jobban teljesít ezen a téren. Egyetlen országot sem szabad rákényszeríteni semmilyen okból, hogy engedje be másokat. Egyszerűen fel kell tenni a kérdést: miért élsz egy adott országban? Remélhetőleg azért, mert az ország elvei megfelelnek a te elveidnek. De ha nincsenek határok, akkor hirtelen arra ébredhet az ember, hogy nagyon is sok olyan emberrel él egy országban, akik erősen mást gondolnak a világról, mint ő.

Magyarországnak tehát minden joga megvan a határvédelemre és kész.

A családról tudni kell, hogy az a társadalom alapvető építőkockája. Az egész az egyénnel kezdődik, akik családokat formálnak, aztán azok helyi közösségeket, városokat, megyéket majd országot. Tehát az egészhez szükség van az erős családra. A mai amerikai összeomlás egyik oka, hogy az emberek féltek megvédeni a családot. És miért féltek? Mert a családbarát embereket rasszistának, intoleránsnak és homofóbnak nevezték. Szerintem a legtöbb ember tudja, mi az igazság, amit a média nem akar megmutatni. Mindenki tudja, hogy van valami fontos a családban, hogy van valami, ami miatt megtenne az ember dolgokat a testvéréért, amit másokért nem. Ezek mély pszichológia, metafizikai, élettani okok. Ha erős a család, erős a társadalom is. Noha nem szeretem, amikor nagy kormányok mondják meg, hogyan éljünk, igenis szeretném, hogy kormányozni tudó kormányok eldöntsék, jó ötlet-e, ha embertömegek jönnének az országba, megváltoztatva annak jellegét. Magyarország és Lengyelország azért léteznek nemzetként, mert van valami érték az egyedi nemzeti jellegükben, és ezt értékelni kell. Különben élhetnénk akár egy nagy világkormány alatt is. Tudom, hogy manapság egyesek szerint ez jó ötlet, de szerintem pedig nem az. Egyébként tervben volt a járvány előtt, hogy Magyarországra látogatok, és remélem, rövidesen lesz rá lehetőségem.

Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igazad van. Sajnálatos, hogy ez az igazság.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés