Amikor Magyarország a világsajtó címlapjaira került

2021. március 4.
Nagy tisztelője volt az Osztrák–Magyar Monarchiának, lenyűgözte Budapest építészete, kedvenc olvasmánya volt John Lukacs Budapestről szóló könyve. A Törökország-szakértőként is ismert Norman Stone brit történész nem sokkal halála előtt írta meg a Magyarország történelmét bemutató könyvét, amely magyarul a napokban látott napvilágot. A szerzővel készült utolsó, eddig meg nem jelent interjút közöljük.

Őry Krisztina interjúja a Mandiner hetilapban.

Honnan jött a magyar történelem iránti érdeklődés?
Húszévesen az egyetemen a Habsburg-monarchia korszakát tanulmányoztam, kedvenc témám az osztrák–magyar hadsereg volt. Megkerestem a British Councilt, hogy tud-e Magyarországon valamilyen tanulmányi lehetőséget kínálni, és kutatói ösztöndíj híján nyelvtanfolyamot ajánlott, így kerültem 1962-ben Debrecenbe, ahol magyar nyelvet tanultam. Érdekes időszak volt, Budapest épületei még magukon viselték az ostrom és a forradalom nyomait, a Vár még romokban hevert.

Később kalandos úton mélyítette el a magyarnyelv-tudását…
1964-ben segítettem egy barátom menyasszonyát Ausztriába csempészni – de lebuktunk. Három hónapot töltöttem egy csehszlovák börtönben, ahol a cellatársam egy felvidéki cigány volt, tőle tanultam meg igazán magyarul. A hetvenes években aztán nem jöttem, de a nyolcvanas évek közepétől újra. A kommunizmus bukása után egyre többet jártam Magyarországon.

Írt könyvet az első és a második világháborúról, Hitlerről, Törökország történelméről és most Magyarországról. Hogyan jött az ötlet?
Schmidt Mária történész vetette fel, hogy írjak egy közérthető stílusú történelemkönyvet az angolszász közönségnek. Örömmel mondtam igent. Nagy-Britanniában gyakran találkozni azzal a régimódi szemlélettel, hogy a magyarok egy reakciós, maradi nemzet – elsősorban a németekkel való egykori szövetség okán. Hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak, igyekeztem bemutatni a könyvemben.

Mi ugrik be elsőre az angolszászoknak a magyarokról?
Amikor Margaret Thatchernek olyan emberek előtt kellett Magyarországról beszélnie, akik valószínűleg azt sem tudták, hol van a térképen, azt tanácsoltam, kezdje azzal: ez egy olyan ország, amelynek több Nobel-díjasa van, mint Japánnak. Ez talán át is ment a köztudatba.

Nagy-Britanniában gyakran találkozni azzal a régimódi szemlélettel, hogy a magyarok egy reakciós, maradi nemzet”

Új könyvében a reformkortól indulva sorra veszi a magyar történelem főbb korszakait: a kiegyezéstől a világháborún és a szocializmus évtizedein át a rendszerváltozásig. Előszavában a reformáció nemzeti önazonosságunk megteremtésében betöltött szerepét hangsúlyozza.
Magyarország az egyetlen hely Svájctól keletre, ahol a protestantizmus egyedülállóan fennmaradt. Ez furcsa módon nagy részben a törököknek köszönhető: noha elfoglalták Magyarországot, a nemzet valójában miattuk maradt életben. A török hódoltság ideje alatt az erdélyi reformáció páratlan fellendülést hozott az országnak – részben ennek tudható be az is, hogy egyáltalán megmaradt a magyar anyanyelv. Az osztrákok nem is értették, miért ragaszkodnak a magyarok egy olyan nyelvhez, amely nincs nyelvrokonságban szinte semmivel, mindössze egymillióan beszélik, és írásban is kevéssé használják. A reformáció hatására aztán óriási fejlődésen ment át a magyar nyelvű oktatás, 1600 körül Erdélyben az unitáriusok száz, a kálvinisták nyolcvanöt, a lutheránusok hetven százaléka írt és olvasott magyarul. Ez hatalmas teljesítmény! A magyar bibliafordítások, iskolaalapítások nagyban fellendítették a művelődés ügyét. A protestantizmusnak ezek a vonásai skótként igen közel állnak hozzám.

Nyitókép: GettyImages / Jeremy Sutton-Hibbert

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés