A hétvégén sepert végig a hír az angol futballvilágon, hogy kvótásítják a Premier League-et. Hosszú távú célkitűzésük, hogy a férfi futball-liga munkavállalóinak 40%-át nők adják, illetve 30% kell legyen valamely etnikai kisebbséghez tartozók aránya. Míg a ligában szintén elterjedt, mérkőzések előtti BLM-térdeplést lehet múló hóbortnak tekinteni, addig ezek az esélyegyenlőségi törekvések tartósan rombolhatják a szervezet nimbuszát.
Kvótanőnek, kvótaarabnak, kvótafeketének lenni ugyanis megalázó és kontraproduktív mindkét fél számára,
nem számítanak a valós kvalitásaid, azért leszel kiválasztva egy pozícióra, mert nő, mert fekete, mert arab stb. vagy. Másrészt simán olyanok elé kerülsz, akik tehetségesebbek, csak pechjükre más bőrszínnel, nemmel, etnikai hovatartozással bírnak.
Gyanítható, hogy a szigetország társadalommérnökösködési trendjei ugyanúgy tovább gyűrűznek irányunkba, ahogy az a BLM vagy a píszí nyelvhasználat esetében is történt. A kvótakérdés, a pozitív diszkrimináció alkalmazhatósága időről időre felmerült kis hazánkban, így nem csodálkoznék, amennyiben a progresszív elmék újra ráébrednének szükségességére. S ha ez elkerülhetetlenül bekövetkezik, menjünk a dolgok elébe, és nézzük meg, az élet mely vidékein szökhetne szárba a kvótásdi!
A művészet területén mindenképpen. Az Egri csillagokban a várvédők közé is érdemes lenne beírni pár kvótatörököt, míg a Feszty-körkép honfoglaló vezérei közül legalább négyet nőre illene cserélni. A Hófehérke és a hét törpe számos szempontból aggályos sztori: a törpök nempíszí megnevezése megköveteli a sürgős címváltoztatást: a Hófehérke és a hét vertikális kihívásokkal élő bányamunkás sokkal korrektebb. Fontos továbbá kortárs írópályázatot is kiírni a Pál utcai fiúk mellett a Paula utcai lányok megalkotására, és