Sörbolya, sördó, sörnírt, sörjú, sörbély, mondja Berzsián, mire Tejbajszán rögvest rávágta, hogy „hagyjuk a sörnírt szövegeket!”
A jobbladaköltő a mester születésnapjára egy kétsoros miisezzel akart előrukkolni, amit a csivirgők és a jobbfácánok kórusa adott elő – anno az egyik első szemináriumi dolgozatom nyelvészeten Lázár Ervinből írtam. Később tanárként magyar és nemzetközi érettségin is kirobbanthatatlan tétel volt nálam a rácpácegresi meseszerző, ki a saját írásaimra is óhatatlanul hatott.
Az ő nyelvalkotó-szóteremtő ereje, fékezhetetlen agyveleje és elgondolkodtató történetei nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk. Semmit gyűjtő Simfek, örökmorgó Bab Bercik vagy nagyszájú Brückner Szigfridek.
Szóval aki Lázárt bántja, annak minimum dömdödöm és pomogácstámadás.