A múlt héten robbant a hír, miszerint Nobel-békedíjra jelölték a Black Lives Matter (BLM) mozgalmat. Érdemes ízlelgetni egy kicsit: azt a tengerentúli akciósorozatot, amelynek nyomán városok borultak vérbe, autók százai lobbantak lángra, és számos üzletet rongáltak meg. A BLM hullámai Európa partjait is elérték, ám itt a fizikai atrocitások helyett elsősorban kulturális önkény formájában csaptak magasra.
A múlt nagy alakjainak emlékművei dőltek a porba, PC-vel lúgozták ki a nem kellően haladó regényeket, és a filmklasszikusokat is elérte a cenzúra; ahogy a gyermekmeséket is. Számos jelzővel illethetnénk a polgárjogi mozgalomnak induló, később azonban fél Amerikán átsöprő erőszakká terebélyesedő BLM-t, de a „békés” biztosan nem lenne köztük. Nem is lehetne, hiszen az áldozatokon túl a 2020-ban megfogalmazott célkitűzések is eleve a megosztottságot és az önkényes érdekérvényesítést hordozták magukban.
Paradox módon a béke elősegítését, a konfliktusok elsimítását honoráló díj
épp az elmúlt év legerősebb gyűlölethullámát jutalmazná a norvég felterjesztők szerint.
A helyzet abszurditását fokozza, hogy a jelöltek között van a világcserkész-mozgalom, amely önkéntes programjaival egyébként tényleg sokat tesz az országhatárokon átívelő együttműködésekért, a civilizációk párbeszédéért. Csakhogy a BLM-lázálom farvizén kontinensünkre beszivárgó szobordöntögető lendület a cserkészet alapítójának, Lord Baden-Powellnek a szobrát is megtámadta. A cserkészek által csak Bi-Pinek becézett alapító a világ legnagyobb ifjúsági szervezetét hozta létre, és az ő munkájának érdeme, hogy a cserkészcsapatokban a társadalmi korlátok világszerte elmosódhatnak, vagy hogy a viktoriánus korban a lányok is lehetőséget kaptak a cserkésztevékenységre. Na, az ő szobrát ostromolták a progresszív atomfizikusok tavaly.
A Nobel-békedíj amúgy is rég kikezdett komolyságát nem csupán az egymásnak ellentmondó jelölések erodálják, hanem egy másik kandidátus, Greta Thunberg is. A klímaalarmista tinédzser túlmozgásos tevékenysége ugyanis már rég nem az éghajlatváltozás veszélyeiről szól, hanem egy vágyott és tervezett társadalomátalakításról. Sajnálom, de benne is
nehéz béketeremtő ikont látni, annál inkább a posztmodern ökofundamentalizmus riasztó megtestesülését.