A köztársasági elnök is Magyar Péter célkeresztjében van

„A köztársasági elnök Magyarországon semmilyen formában nem korlátja a parlamenti többségnek, főleg nem egy kétharmadosnak. A köztársasági elnök egyetlen esetben tud végletes módon beavatkozni a politikai életbe, ha a parlamenti többség, a miniszterelnök tevékenysége elleni tiltakozásul mond le, amivel esetleg el tudja szigetelni (külföldön és belföldön egyaránt) az elszabaduló többséget, vagy mobilizálni tudja a vele egyetértő tömegeket.

De nem véletlen, hogy egyetlen köztársasági elnök sem folyamodott ehhez az eszközhöz az elmúlt 36 évben. Habár Göncz Árpád ugyan végig fasisztázta-nácizta, hisztériázta az első ciklusát, de gondosan őrizte a hivatalát, hogy aztán, nyilván életműve megkoronázásaként, asszisztálhasson egy volt pufajkás kommunista, Horn Gyula miniszterelnökségéhez. Érdekes módon az ő négy évet, egy kommunista-liberális kétharmad négy évét végiglapította, nem kívánt sem fék, sem ellensúly lenni. (…)

Mint látható, a jobboldal legitim győzelemnek fogadja el a történteket, viszont cserébe elvárja, hogy legalább néhány alapvető szabály be legyen tartva, hiszen a Tisza a választásokon való indulással legalább az államformát és a közjogi berendezkedés fő vonalait elfogadta. Ennek része, hogy szabályosan jár el a legfőbb közjogi méltósággal kapcsolatban és elfogadja annak kétségbevonhatatlan primátusát.

Ha Magyar Péter a szóbeli nyomásgyakorláson túli eszközöket is bevet az elnökkel szemben, akkor azonban új helyzet lehet. Az ugyanis kivezetet adott esetben a demokráciából. Európa persze, meg az EU nem fog megvédeni sem minket, sem a népet némi kis antidemokratikus rendezkedéstől, de a köztársasági elnök törvényen kívüli elmozdítása messze túl van a demokrácia határain.”

Nyitókép: Alkotmánybíróság honlapja