Rasszizmus elleni térdeplés és kisebbségi kvóta: így változik a Premier League

A sportot reprezentatív szerepéből kifolyólag mindig is jellemezte némi – jó értelemben vett – (lokál)patriotizmus és nacionalizmus. Ennek oka, hogy a sport transzparens ütközete két közösségnek, környéknek, városnak vagy országnak, ahol egymás ellen küzdhetnek, még ha a képviselőiken keresztül is. A csapatsportágak szövetségei a sport nemzetköziesedéséről szóló elmúlt évtizedekben kvótákat vezettek be, hogy maximalizálják a légiósok számát bajnokságaikban, ezzel lehetőséget biztosítva saját nevelésű játékosaiknak.

Nem egy új keletű jelenség tehát, hogy egy sportszervezet nemzeti kvótát vezet be. Az viszont, hogy egy szabályzat kifejezetten a nőkre vagy a kisebbségi csoportok minimum jelenlétére vezet be előírásokat, mérföldkő a sportban. A minap megjelent No Room For Racism akciótervben a Premier League, azaz angol elsőosztályú labdarúgó-bajnokság erre tesz kísérletet.

A program legfontosabb része alighanem a liga saját munkavállalóira vonatkozó előírásai. A terv kitűzi, hogy 2026-ra az igazgatóságban legalább egy etnikai kisebbségi tagnak kell lennie, illetve

Ez már csak azért is érdekes, mert a 2011-es brit cenzus adatai szerint a népesség 14 százaléka vallotta magát kisebbséginek, azaz nem fehérnek, így a szervezet által kitűzött cél tekinthető kissé túlzónak is. Ennél is tovább megy a 2031-re teljesítendő terv, amely szerint ugyanis a vezetőség 20 százalékának, míg az egész szervezet 30 százalékának kell valamely etnikumhoz tartozónak lennie.

A program a női munkavállalók arányára is tartalmaz kvótát, amelynek megfelelően 2026-ra két hölgynek kell helyet foglalnia a labdarúgó liga vezetőségében, míg a vállalaton belül 42 százalékban határozták meg a minimális jelenlétüket. Hosszú távon, azaz 2031-re ezt az arányt a vezetőségen belül 40 százalékra szeretné feltornázni a Premier League, míg a ligán belül az összes munkavállaló legalább felét kell, hogy a „gyengébbik nem” adja.

Kvóta a BLM-balhé árnyékában

Angliában a rasszizmusról és a BLM-ről mostanság többet cikkeznek, mint a Manchester City várható bajnoki címéről. Legutóbb a Manchester United francia sztárját, Anthony Martialt érték rasszista támadások a vörös ördögök csalódást keltő, West Bromwich elleni döntetlenjét követően.

A Black Lives Matter nevű mozgalom ugyancsak módfelett sok témát szolgáltatott az elmúlt hónapok során. A Premier League játékosai a George Floyd-gyilkosság óta szimbolikussá vált térdelést nyár óta gyakorolták, amikor egy december 6-i

A brit média az akciót a rasszizmust jelző véres kardként vitte körbe a szigetországban, azonban meglepetésükre többen elismerőn nyilatkoztak a szurkolók megnyilvánulásáról. No, nem arról, hogy a rasszizmus egy támogatandó jelenség, hanem többen a BLM-mozgalmat bírálták, illetve azt, amivé vált. Az eset után pár nappal a Millwall-Queens Park Rangers mérkőzésen a hazaiak a szurkolói nyomásra már le sem térdeltek. Több se kellett a Brexit-ellenességből karriert építő Nigel Farage-nak, aki Facebookon annyival kommentálta a történteket, hogy „A BLM ma este meghalt. Az igazságtalanság elleni egyesülés rendben van, a marxista és erőszakos BLM nincs. A józan ész visszatért.”

Az eset óta több klub is felhagyott a térdeléssel, azonban a legtöbb egyesület továbbra is alkalmazza ezt a mérkőzéséket megelőzően. A vitából természetesen a játékosok sem maradhattak ki, a Tottenham klasszisa, Harry Kane december elején a demonstráció folytatására biztatta a játékosokat, a napokban azonban megszólalt a Crystal Palace elefántcsontparti balhé-sztárja, Wilfried Zaha is. A Manchester Unitednél edzője lányával közeli viszonyba kerülő és ezért távozni kényszerülő Zaha pénteken

Kifejtette: „Miért kell nekem letérdelnem, hogy megmutassam, számítunk. Miért kell egyáltalán Black Lives Matter-feliratot hordanom a felsőm hátán, hogy megmutassam, számítunk?

Mivel az elefántcsontparti az első – és eddigi egyetlen sztárfutballista Angliában – aki felvállalta, hogy nem kívánja a továbbiakban támogatni a mozgalmat, biztosak lehetünk benne, hogy a konfliktus még igencsak messze van a tetőpontjától.

Címlapkép: MTI/EPA/AFP pool