Mullák helyett tábornokok zsarnoki uralma jön Iránban

Az iráni rendszer hosszú ideig egyetlen ember, a legfelsőbb vallási vezető kezében összpontosította a hatalmat. Ali Hámenei idején minden kulcskérdés – háború, béke, diplomácia – az ő döntésén múlt. Halála azonban nemcsak személyi, hanem rendszerszintű fordulatot is hozott. A New York Times részletes beszámolója szerint fia, Modzstaba Hámenei ugyan átvette a legfelsőbb vezetői pozíciót, de szerepe messze nem hasonlítható az apjáéhoz. A fiatalabb Hámenei nem jelenik meg nyilvánosan, hangját sem hallani, és jelenleg is rejtőzködik, miután súlyosan megsérült egy amerikai–izraeli légicsapásban. 

Ebben a helyzetben a döntéshozatal szükségszerűen áttevődött más szereplőkhöz. Abdolreza Davari iráni politikus ezt így írta le: 

Majd hozzátette: 

Iránban a tábornokok diktálnak

Az új iráni hatalmi modell lényege a kollektív vezetés, amelynek középpontjában a Forradalmi Gárda áll. Ez a szervezet az 1979-es iszlám forradalom védelmére jött létre, de az évtizedek során fokozatosan kiterjesztette befolyását a gazdaságra, a politikára és a hírszerzésre is.

Ők határoztak az Izrael elleni támadásokról, a Hormuzi-szoros lezárásáról, és ők hagyták jóvá az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások kereteit is. A civil vezetés ezzel szemben látványosan háttérbe szorult. Az iráni elnök és kormánya gyakorlatilag csak a belső működés fenntartására koncentrál, például az élelmiszer- és üzemanyag-ellátás biztosítására. A külügyminisztert pedig kiszorították a kulcsfontosságú tárgyalásokból. A szakértők szerint Mojtaba Hamenei nem képes érdemi ellenpontot képezni. Sanam Vakil, a Chatham House elemzője úgy fogalmazott:

A döntések elé gyakran kész helyzetek kerülnek, amelyeket jóvá kell hagynia, de nem ő formálja őket.

A rendszer átalakulása és belső feszültségei

A Forradalmi Gárda felemelkedése nem egyik napról a másikra történt. Már Ali Hámenei idején is kulcsszerepet játszottak, de akkor még a legfelsőbb vezető akaratának végrehajtóiként működtek. Most azonban a hatalmi vákuum és a háborús helyzet lehetőséget teremtett számukra a teljes dominancia megszerzésére.

A katonai elit ráadásul saját stratégiai logikája mentén működik. A háborút a rendszer fennmaradását fenyegető kihívásként értelmezik, és ennek megfelelően keményvonalas döntéseket hoznak. Ugyanakkor a belső viták sem tűntek el: a politikai vezetés és a katonai elit között több kérdésben is feszültség alakult ki. Ez különösen jól látszott az amerikaiakkal folytatott tárgyalások esetében. Miközben a politikai vezetés folytatta volna az egyeztetéseket, a tábornokok végül leállították a folyamatot, arra hivatkozva, hogy az amerikai nyomásgyakorlás mellett értelmetlen tárgyalni.

Mindezek alapján egyértelmű, hogy Iránban nem egyszerű vezetőváltás történt. Egy olyan rendszer körvonalazódik, ahol a vallási vezetés formálisan megmarad, de a tényleges hatalom egy szűk, katonai elit kezében összpontosul. A mullák uralma így nem megszűnik, hanem kiüresedik – miközben a tábornokok egyre nyíltabban diktálnak.

Nyitókép: ATTA KENARE / AFP