Franciaországban a lakosságcsere nem konspiráció, hanem a valóság

„Volt ott egy nép, amely stabilan, tizenöt-húsz évszázadon át ugyanazt a területet lakta. És hirtelen, nagyon gyorsan, egy-két generáció alatt egy vagy több másik nép lépett a helyébe. Kicserélték, már nem önmaga” – idézi a Spectator magazin cikke Renaud Camus, Franciaország legvitatottabb élő értelmiségijének szavait. 

A cikk leírja, hogy vannak olyan tények, amelyekkel a legtöbb francia egyetért: Franciaországban demográfiai változások zajlanak, ezek jelentős mértékűek – nagyobbak, mint bármely más bevándorlási hullám, amely Franciaország több mint ezer évvel ezelőtti megalakulása óta bekövetkezett –, és mélyreható, visszafordíthatatlan hatással vannak a francia társadalomra. 

Mint a Specator szerzője megjegyzi: a francia jog és szokások megakadályozzák e változások teljes körű megértését. Gyakorlatilag nem lehet tudni a valódi statisztikákat. 

Ez a politika a francia alkotmány 1. cikkében gyökerezik, amely a nemzetet „oszthatatlan” köztársaságként írja le, amely minden polgár számára garantálja az egyenlőséget „származás, faj vagy vallás megkülönböztetése nélkül”.

A múltban tehát nehéz volt számszerűsíteni, hogy pontosan milyen mértékben változik Franciaország etnikai és faji összetétele. Most először Franciaország legfontosabb állami kutatóintézete pontosan ezt tette meg egy rendkívül részletes, több éven át tartó tanulmány keretében.

A párizsi Nemzeti Demográfiai Intézet (INED) új jelentést tett közzé, amely 2019-től kezdődően közel 30 000 Franciaországban élő emberrel készített interjúkra épül. 

 A 18 és 59 év közötti bevándorlók 32 százaléka Észak-Afrikából érkezett, amely egykor francia gyarmati uralom alatt állt. 20 százalékuk a Szaharától délre fekvő Afrikából, 16 százalékuk pedig Ázsiából érkezett. 28 százalékuk más európai országokból származott.

Az intézet az integráció és az asszimiláció kulcsfontosságú kérdését is vizsgálta, és megállapította, hogy csak az európai bevándorlók és leszármazottaik választják azt, hogy „eltávolodnak szüleik származási helyétől, és élvezik a francia társadalomban a láthatatlanság egyfajta előnyeit”. Minél több bevándorló érkezik Európán kívülről, annál kevésbé integrálódnak. 

Camusnak igaza volt

A cikk felidézi, hogy Renaud Camus „nagy cseréje” sose beszélt konspirációról. Nincs olyan titkos csoport, amely valahol egy sötét szobában ülne egy asztal körül, és tömeges bevándorlás révén koordinálná Franciaország, Nagy-Britannia, Új-Zéland és az Egyesült Államok tönkretételét. Ilyen csoport vagy ilyen terv soha nem is létezett, mondja Camus. 

Mindenféle értelmes különbséget eltöröltünk, és ezzel együtt a világ népeinek keveredését gátló minden akadályt is – ez ennek az alapja. 

A cikk szerint ez nem szélsőjobboldli konspiráció, hanem a demográfiai tény objektív leírása.

Nyitókép: Muszlim férfiak imádkoznak Marseille-ben/ MIGUEL MEDINA / AFP