A PragerU október közepi videójában Eric Eggers, a Government Accountability Institute oknyomozója kifejti, miért is könnyű csalni a levélszavazatokkal egy amerikai választáson.
A „mail-on ballotts”, levélszavazás abban különbözik a „távolmaradó szavazásnál”, az „absentee ballots”-nál, hogy utóbbinál a szavazó maga kéri, hogy postázzanak neki szavazólapot. A levélszavazatoknál azonban tömegesen postázzák ki a szavazólapokat a lakosoknak.
Hogy ezzel mi a gond? Egyrészt ott a bürokratikus inkompetencia. A most is kérdéses Wisconsinban az előválasztások idején több ezer kikért szavazólap nem érkezett meg, 1600 szavazólapot egy levélküldő központban találtak meg a választások napja után; 23 ezer szavazólapról hiányzott az aláírás vagy más fontos információ. És ez csak egy amerikai tagállam egy előválasztása.
Pennsylvania direkt elhalasztotta az előválasztást, hogy fel tudjon készülni a levélszavazatok megszámlálására, majd utána mégsem sikerült neki a számlálás: a philadelphiai szavazatok felét egy héttel az előválasztás után sem számolták még meg. Virginiában több mint félmillió szavazólap-igénylést rosszul töltöttek ki. Ezek közül egyesek rossz címre mentek ki, mások halott szavazókhoz kerültek.
Mindebből következik, hogy a tömeges levélszavazás enyhén szólva sem megbízható. 2012-ben még a New York Times is azt írta, hogy a levélszavazatok kétes biztonságával kapcsolatban kétpárti konszenzus van az Egyesült Államokban.