Sírva-nevetve megidézett erdélyi rendszerváltás – Az Elmúlt Jelen projekt

2020. október 14. 7:50

Írta: Biro Noémi
Milyen volt Romániában a kommunizmus? Hogyan vetett véget a szocializmus korszakának az 1989-es forradalom? Miért nincs magyar szemszögű múltfeldolgozás a romániai múzeumokban? Az Elmúlt Jelen projekt történelmi hiányosságokat pótol, miközben a harminc évvel röpít minket vissza.

Kevés kiállítás dolgozta fel eddig a romániai rendszerváltást: részint annak közelsége és sokféle politikai értelmezése, a társadalmi konszenzus hiánya miatt, részint azért, mert hagyományos módszerekkel nem is lehet megközelíteni a velünk élő történelmet.

Ezt a hiányosságot kívánja pótolni az erdélyi Elmúlt Jelen projekt, amely egy folyamatosan bővülő weboldal és időszakos kiállítások révén szeretné közelebb hozni a félmúltat. Utóbbiak, amelyek Erdély nagyobb városaiban jelennek meg, és fényképekben, videókban, dokumentumokban, korabeli tárgyakkal jelenítik meg a harminc évvel ezelőtti eseményeket. A honlap különlegessége pedig, hogy a Tedd hozzá lapfülnek hála bárki beküldheti saját korabeli fényképét, és elmesélheti a saját történetét. A projekt erre építkezik, hiszen egyedülálló módon a romániai magyarok szemszögéből mutatja be az említett korszakot.

Dr. Blos-Jáni Melinda, vizuáliskultúra-kutató, egyetemi oktató, a kiállítás egyik tervezője kifejtette, hogy maga az ötlet az Eurotrans alapítványtól jött, ezért is koncentrál a bemutató az erdélyi magyarok történeteire. Kiemelte azt is, hogy ritkaságnak számít, hogy a kiállítások egy kisebbségi metszetben szóljanak egy mindenkit érintő eseményről, mivel

a romániai múzeumok nem vállalhatják fel, hogy egy kisebbség történetét állítsák a középpontba,

mert azoknak a hivatalos narratíva szerint mindig a teljes közösségnek kell szólniuk. A tárlat három jelentős mozzanatát meséli el az erdélyi magyarok közelmúltbeli történetének: a kommunizmust, az 1989-es forradalmat és az ezt követő, zavaros első szabad évet. A bemutató nem törekszik egységes magyarázatokra, inkább a hétköznapi, de történelmi eseményeket átélt ember tapasztalataira építkezik. A kiállítás egyik érdekessége, hogy az eseményeket árnyalni próbálja, hiszen ezek olykor traumatikusak voltak, máskor azonban pozitív élményekhez és emlékekhez vezettek. 

Dr. Blos-Jáni Melinda, a projekt egyik tervezője

És hogy miért lett az expo elnevezése Elmúlt Jelen? Lőrincz József politológus egyik könyvére hivatkoznak vele az alkotók, amelyben említi, hogy az 1989–1990-es időszak még nem a múlt, hanem „egy olyan jelen, ami elmúlt.

Olyan korszakként épül be a mindennapjainkba, amelynek nagyon sok aspektusa még mindig jelen van. A kiállításban az akkori történéseket nem 2020 távlatából értékeljük, hanem úgy mutatjuk meg, ahogy az akkori jelenben megélhették az emberek. Ami nekünk a múltnak számít, az valamikor nagyon is jelen idejű volt. Ezek a dolgok pedig behálózzák a mindennapjainkatmagyarázta dr. Blos-Jáni Melinda.

Hozzátette azt is, hogy ennek hatásai érzékelhetőek még a kisebbségi kérdésekben, az oktatásban, a képviselet kérdésében, de akár a médiában is, hiszen a legtöbb mai sajtótermék a rendszerváltást követően indult el vagy alakult át. Ezért is nagyon sok szálon vissza lehet érkezni az 1990-es jelenhez.

Az 1989-es forradalom után átalakult újságok

Romániában a szocialista éveknek az 1989 decemberében zajlott forradalom vetett véget. A harminc éve történt rendszerváltás eseményeit egyre inkább történelemként emlegetik, de az emberek emlékezetében elevenen él. A kiállítás felébreszti ezeket az emlékeket, és

a résztvevők hol nevetgélve, hol pedig szomorú szívvel gondolnak vissza a múltra.

Felidézi bennük például a diákként viselt azonosító számot – a karszámot, ahogyan ők hívták –, amelyet tépőzárral rögzítettek a karjukhoz, és az iskola területén viselniük kellett, de olykor, amikor ellógtak a tanórákról, mindig levették.

A diákok által viselt azonosító szám

A tárlat helyet nyújt a szocialista városkép, az akkori családi élet és a szabadidő illusztrálására. A városokra az iparosodás és a tömbházak gyors ütemben való terjedése volt jellemző. A családi élet megjelenítésében hangsúlyt fektettek a jegyrendszer alapú vásárlás bemutatására, a szabadidő ábrázolásában pedig azt láthatjuk, hogy a tengerparti nyaralás a népszerű. Kellemes emlékeket elevenített fel a látogatókban a gyermekkor, a pionírság vagy épp a „kulcsszappan” megidézése.

A forradalom és a fekete március bemutatása azonban már melankolikus hangulatot idézett elő a szocializmust túlélt emberekben,

hiszen sokan elveszítették a szeretteiket, ugyanakkor emlékeztette őket arra, hogy milyen egy szabadság nélküli világban élni, ahol a polgárok nem mondhatják el a véleményüket büntetlenül. De a fekete március már nemzetiségi sérelmek emléke.

A kulcsszappan

Külön helyet kapott a romániai magyar oktatás és könnyűzenei élet kérdése is. Az általános és középiskolában a magyar nyelvű képzés megengedett volt, magyar irodalmat is tanulhattak a diákok, természetesen cenzúrázva a tananyagot. Azonban az 1980-as években a magyar nyelvű egyetemi oktatás fokozatosan visszaszorult. Egyre kevesebb szakon lehetett magyarul tanulni és a tanulmányok befejeztével a kisebbséghez tartozó végzősök többsége nem kapott állást Erdélyben. A könnyűzenei életet illetően pedig, mint a bemutatóból kiderült, a lehetőségekhez mérten változatos rockbandák alakultak meg ebben az időben. Viszont szereplési lehetőségek nem igazán akadtak a zenekarok számára, így leginkább házibulik vagy kisebb események hangulatát biztosították.

Természetesen nem hagyhatták ki a bemutatóból a Kriterion kiadót sem, amely meghatározó eleme volt az akkori mindennapoknak és minden háztartásban fellelhetőek voltak a nyomda könyvei. A cenzúra által uralt időszakban nem igazán lehetett más könyvkiadón keresztül magyar nyelvű könyvet olvasni,

ezért is tekinthető a Kriterion a hetvenes és nyolcvanas években a romániai magyarok egyfajta szellemi műhelyének.

A Kriterion kiadó

A kiállítás egy másik különlegessége, hogy a tervező csapat tagjai közül egyikük sem hivatásos múzeológus. Van köztük képzőművész, Miklósi Dénes, történész, Fodor János, fotó-film történész, dr. Blos-Jáni Melinda és egy kultúrakutató, Molnár Beáta személyében. E mellett, amíg egy múzeum mindig egy helyhez, épülethez, adott településhez kapcsolódik, addig ez a tárlat minden romániai magyar városnak a rendszerváltásáról vagy a tapasztalatairól szól. A városokhoz architekturálisan igyekeznek illeszkedni: minden településnek van egy épülete, amely valamilyen formában a szocializmust és annak mentalitását, struktúráját képviseli. Az expo Kolozsvár, Szatmárnémeti és Nagyvárad után most Marosvásárhelyre utazott, ahol ilyen épületet nem sikerült találni, ezért a Kultúrpalotában talált otthonra.

***

Fénykép: Vakarcs Lóránd

 

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés