„Wir schaffen das” – öt éve robbant a magyar–német migrációs válság

2020. szeptember 7. 8:52
Öt éve robbant be Európába a migrációs válság, és pont öt éve, ezekben a napokban jött a törés a Budapest–Berlin tengelyen: Orbánék keményvonalas politikája és Merkel német határnyitása új fejezetet nyitott Közép-Európa történetében.

A 2015-ös menekültválság alighanem Európa 21. századi történetének legmeghatározóbb eseménysorozata. Nem volt még egy olyan történés, ami ekkora kihívás elé állította volna a kontinens kormányait és társadalmait, és egyúttal ennyire megosztotta volna őket. Az események egyik főszereplője pedig éppen hazánk, illetve a magyar kormány lett – az akkori kormányzati döntések az Orbán-kormány nemzetközi megítélését és egyben a hazai politikáját is máig meghatározzák.

Nyomás alatt

Öt éve, 2015. szeptember 4-én döntött mintegy háromezer menekült – sokan közülük persze csak egyszerű bevándorlók voltak, és nem sok közük volt a szíriai polgárháborúhoz, de ez azóta sem számít túl sokat –, hogy

a budapesti Keleti pályaudvar előtti várakozás helyett inkább gyalog indulnak útnak

az osztrák határ, később pedig Németország felé. Ők a balkáni útvonalon keresztül érkeztek hazánkba, céljuk pedig túlnyomórészt nem a bicskei vagy a debreceni menekülttábor, hanem Németország vagy valamelyik másik nyugat-európai ország volt. 

A magyar kormány már az év elejétől kezdve határozott, bevándorlásellenes kommunikációt folytatott – igaz, az első pár hónapban inkább csak a koszovói menedékkérők száma növekedett meg az országban. Koszovóban egy ideje már nincs háború, így ők minden valószínűség szerint a jobb gazdasági lehetőségek reményében szerettek volna Magyarországra és az Európai Unió többi országába jönni.

A Közel-Kelet felől érkező migrációs nyomás viszont folyamatosan nőtt a Balkán-félszigeten, igaz,

ez sokáig legfeljebb a híradók vágóképein keresztül jutott el Európa nyugatabbi részeibe. 

Menedékkérő tart a magyar határ felé Röszkénél. Fotó: MTI/Cseke Csilla

Ezzel párhuzamosan Magyarország déli határán megnövekedett a tiltott határátlépések száma: 2015 júliusáig, vagyis a déli határkerítés építésének megkezdéséig több mint hetvennyolcezer illegális határátlépés történt az ország határain.

Az Orbán-kormány ekkor határozott úgy, hogy kerítést kell építeni a magyar–szerb határon,

hogy elejét vegyék a további tiltott határátlépéseknek. Merkel akkor úgy nyilatkozott: a magyar határkerítés-projekt értelmetlen

Egy feljegyzés utóélete

Ami a német kancellárt illeti, a főszerep kétségkívül neki jutott a 2015-ös menekültválságban, mé gha valószínűleg nem is minden német döntést az ő tudtával és beleegyezésével hoztak meg. Vegyük például a Dublin II. rendelet alkalmazásának felfüggesztését!

Augusztus 21-én a Bevándorlás- és Menekültügyi Szövetségi Hivatal (BAMF) nürnbergi irodájában egy bizonyos Angelika Wenzl készít egy feljegyzést azzal kapcsolatban, hogy a polgárháború dúlta Szíriából érkezők esetében Németország a továbbiakban nem fogja alkalmazni a Dublin II. rendeletet, vagyis nem küldi vissza a menedékkérőket abba a tagállamba, ahol először az Unió területére léptek.

Angelika Wenzl feljegyzése lavinát indít el,

pedig csak belső felhasználásra szánták – valahogy ugyanis egy migránsokat segítő szervezet, a Pro Asyl email-fiókjába is megérkezik. A hír futótűzként kezd terjedni az interneten, a BAMF és a kormány innentől kezdve már nem tud mást tenni, csak rohanni az események után. 25-én a hatóság Twitter-oldalán megjelenik a híressé vált angol nyelvű bejegyzés a dublini rendelet alkalmazásának felfüggesztéséről – a vacsora ezzel lényegében tálalva.

 

 

Röszkénél eközben egyre feszültebb a helyzet. A gyorstelepítésű drótakadály már áll a magyar–szerb határ egy részén, de nem mindenkit tud elrettenteni a határátlépéstől. A határra vezényelt rendőrök és a menekültek között gyakran összetűzésekre is sor kerül – augusztus 25-én például könnygázt is be kell vetniük a rendőröknek a röszkei regisztrációs pontnál.

Ekkorra már Magyarországra is eljutott a BAMF tweetje, amire természetesen minden migráns el akarta hagyni a zsúfolt röszkei tábort – a magyar hatóságok az uniós jogból eredő kötelezettségeiknek megfelelően minden menedékkérőt igyekeztek regisztrálni, amiről sok menekült hallani sem akart. Három nappal később a vízhiány miatt kerül összetűzésbe a rendőrséggel ötven migráns, akik a vasútvonal mentén sétálva érkeztek Magyarországra – igaz, itt egy dühös szóváltáson kívül komolyabb incidensre nem kerül sor. 

Heidenau – tüntetnek a menekültszálló megnyitása ellen, amit később Merkel is meglátogatott. Fotó: MTI/EPA/Arno Burgi

Ugyanezen a napon Merkel François Hollande akkori francia köztársasági elnökkel találkozik. A nyári szünetről visszatérő két politikus egységes európai választ sürget a menekültkérdésre. Merkel különösen fontosnak nevezi azt, hogy a szíriai, iraki és afrikai, háború sújtotta övezeteken kívülről érkezőket mihamarabb ki kell szűrni a menedékkérők közül. Németországban ekkor még nyolcszázezer menedékkérő érkezésével számolnak az év végéig.

A kancellár elítéli az Európa-szerte megrendezett bevándorlásellenes tüntetéseket, ami nem is csoda: alig két nappal azelőtt, augusztus 26-án az egyre súlyosbodó közéleti nyomásnak eleget téve Merkel meglátogatott egy menekültszállást az Elba-parti Heidenauban, ott pedig személyesen is megtapasztalhatta, hogy

az országban nem mindenki lelkesedik a Willkommenskultur iránt. 

Ki mondta? 

A merkeli menekültpolitika jelmondatává vált „Wir schaffen das” csak néhány nappal később, augusztus 31-én hangzik el a kancellár szájából. A „Wir schaffen das” mára már kétségtelenül egyike lett az olyan híres háromszavas német politikai szlogeneknek, mint például Willy Brandt „Mehr Demokratie wagen!”-je; és ami azt illeti, nem csak rövidségük és ragadósságuk köti össze ezeket a mondatokat, hanem az is, hogy valójában mindkettő egy szociáldemokrata politikustól származik. A „Wir schaffen das” ugyanis az akkori SPD-erősember Sigmar Gabriel találmánya, Merkel a szocdem nagyágyú egyik podcastjéből vette kölcsön a frázist. Az egykori alkancellár egy darabig támadta is Merkelt a mondatért, mondván, hogy „nem elég csak wir schaffen das-ozni. Meg is kell csinálni”. Igaz, ez már 2016-ban volt. 

2015 nyárutóján viszont kétségtelenül bátorítóan hangzott Merkel üzenete: „Egyszerűen mondom: Németország egy erős ország. Azzal kell nekimennünk ezeknek a dolgoknak, hogy  már annyi mindent megoldottunk – ezt is megoldjuk! [Wir haben so vieles geschafft – wir schaffen das!] Megoldjuk, és ha valami az utunkba áll, akkor azt át kell hidalnunk, dolgoznunk kell rajta. A szövetség minden tőle telhetőt megtesz – a tartományokkal és a közösségekkel együtt –, hogy ezt véghezvigyük.

A Keleti pályaudvaron, Röszkén és Bicskén uralkodó állapotokon viszont nem sokat segít a „Wir schaffen das”.

Egy kisebb performansz keretében szeptember 1-jén Kakuk György, a Demokratikus Koalíció azóta elhunyt elnökségi tagja egy szerb újságíróval átvágja a drótakadályt, hogy így fejezze ki szolidaritását azzal a hetvenegy migránssal, akiket augusztus 24-én találtak holtan egy teherautó csomagterében az ausztriai A4-es autópályán. Röszkén szeptember 2-án újabb rendőrségi gyűjtőpont építésébe kezdenek, miután az addigi létesítmények befogadóképessége elégtelennek bizonyult. 

Kitörés és vonulás

Két nappal később, szeptember 4-én tetőfokára hág a feszültség a röszkei táborban: délelőtt mintegy háromszáz migráns tör ki a gyűjtőpontról, mert megítélésük szerint túl lassan bírálták el kérelmeiket. Sokan közülük a közeli autópálya-szakasz felé szöknek el, de őket délutánra összegyűjtik a rendőrök. Nem sokkal 14 óra után egy verekedés is kitör közöttük,

később a rendőröket is dobálni kezdik, akik válaszul könnygázas oszlatásba kezdenek.

A röszkei gyűjtőponton gyorsan egyértelművé válik, hogy a rendőrségnek nincs elég embere a helyszínen ahhoz, hogy egy esetleges újabb kitörést megfékezzenek – még úgy is, hogy a hatóságok folyamatosan szállítják el a menedékkérőket a hangárból. 

„Németországba akarok menni” és „Isten áldjon benneteket, magyarok” – festette valaki a Keleti aluljáró falára. Fotó: MTI/Somorjai Balázs

A helyzet Budapesten, a Keleti pályaudvar előtt is egyre kezelhetetlenebbé válik. A vasútállomás előtt már napok óta több ezren várakoztak arra, hogy felszállhassanak egy Németországba tartó vonatra, de őket már szeptember 2-án sem engedik be a rendőrök a csarnokba. Aznap délelőtt Kőbánya-Kispesten is rendőri intézkedésre volt szükség, mivel a menedékkérők egy csoportja nem volt hajlandó felszállni a debreceni menekülttábor felé közlekedő vonatra. Budapesten este a Migration Aid is tüntet a migrációval összefüggő törvényjavaslatok ellen.

A Keleti előtt táborozó migránsok végül szeptember 4-én unják meg a várakozást, és délután úgy döntenek: gyalog indulnak el Ausztria felé.

A menet a Rákóczi úton keresztül az M1-es autópálya felé veszi az irányt.

Eközben néhány kilométerrel odébb, a bicskei befogadóállomáson is zajlanak az események: hatvannégyen szöknek ki onnan. Néhány órával később a város vasútállomásáról is kitör két-háromszáz migráns, egy részük gyalog indul el Győr felé a hegyeshalmi vasútvonal mentén. Az első kitörő csoport egyik tagja nem sokkal az akciót követően összeesik, a mentők nem tudják újraéleszteni. A Budapestről vonuló menet tagjainak közben élelmiszert és vizet osztanak a segíteni akaró polgárok, a Keletinél eközben fociultrák támadnak az ottmaradt migránsokra (aznap a román válogatottat fogadta a magyar nemzeti tizenegy, a találkozó egyébként gól nélküli döntetlennel zárult). 

Eközben az uniós külügyminiszterek luxemburgi találkozóján is a migránshelyzet volt a legfontosabb téma. A csúcsra folyamatosan érkeztek a hírek a magyarországi fejleményekről, Sebastian Kurz akkori osztrák külügyminiszter német kollégájával, Frank-Walter Steinmeierrel (a mai német államelnökkel) lényegében megegyeznek arról, hogy

nem nézhetik tétlenül azt, ami az M1-es autópályán zajlik

– főleg abból a szempontból, hogy az néhány nappal később potenciálisan Ausztriában is valósággá válhat. Steinmeier a telefonjához kap és Merkelt tárcsázza, aki akkor éppen egy észak-rajna-vesztfáliai CDU-ünnepségen tartózkodik, de a beszédét követően azonnal a Ballhausplatzra telefonál Werner Faymann osztrák kancellárhoz.

Mire besötétedik, lényegében eldől: Németország befogadja a migránsokat. 

Angela Merkel képével vonulnak a menedékkérők az M1-es autópályán. Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

A magyar kormány lényegében azonnal intézkedik: buszokat rendelnek az M1-es autópályára, hogy a hegyeshalmi határátkelőhöz szállítsák a sztráda mentén gyalogló-táborozó menedékkérőket.

Az első járat még az éjjel megérkezik az osztrák határra,

ahonnan az osztrák vasút különvonattal szállítja tovább az utasokat Bécs és Salzburg felé. 

És a mérleg?

Öt év telt el 2015 forró nyárutója óta, de még mindig korai lenne ítéletet mondani az ügyben. A müncheni pályaudvarra érkező menekülteket kitörő örömmel fogadó németekről készült képek rövid távon bizonnyal igazolták Merkel stratégiáját, de a kölni szilveszter vagy az azóta történt megszámlálhatatlan incidens és bűncselekmény – amikről sok esetben tudomást sem szerez a nyilvánosság –; valamint a beérkező migránsok ellátásának és hasznos polgárrá nevelésének a német társadalomra és gazdaságra nehezedő terhei árnyalják a 2015 augusztusának végén még olyan meggyőzően hangzó „Wir schaffen das”-t.

Németország imázsának bizonyosan jót tett a kancellár willkommenje, de az is biztos, hogy a német társadalmat napjainkig is mélyen megosztja ez a kérdés. Rengeteg szavazó pártolt el az Angela Merkel-féle Kereszténydemokrata Néppárttól (CDU), megerősödött a radikális jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) – és az sem kérdés, hogy a kancellár személyes nimbuszán is foltot ejtett a menekültkérdés.

Ez a történet sem fekete-fehér, csak szürke, végtelenül sokféle árnyalatban. Az bizonyos, hogy

a 2015-ös menekültválság az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb európai eseménysorozata volt,

ami alapjaiban határozza majd meg a kontinens politikáját és jövőjét a következő néhány évre-évtizedre. Egyelőre csak az nem látszik, hogy mit kezd majd vele Európa. 

A nyitóképen: tüntetők a Keleti pályaudvar előtt. Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Greczula a mandiner lipsije. Amilyen beleéléssel tud írni az afroamerikaiak szenvedéströténetéről...

Döbbenetes élmény volt 2015-ben a Keletinél munkába menet átgázolni a muszlim csőcseléken. Volt olyan pillanat, amikor egy kordont áttörve pár ezer okker kan rohant a 7-8-as vágányok között, hogy felszáljon a vonatra, alig bírtam ellépni előlük. A húgyfoltos aluljárókban meg magyarország szemete, a lebegő migszol és egyéb aktivisták osztottak mindent: észt, vizet, élelmiszert...

"...sokan közülük persze csak egyszerű bevándorlók voltak, és nem sok közük volt a szíriai polgárháborúhoz, de ez azóta sem számít túl sokat..."

Nem "egyszerű bevándorlók" voltak, illegális bevándorló volt az összes. Határsértők voltak egytől egyig.

Nemcsak arra szartak magasról, hogy egy idegen ország területére nem trappolhatnak be csak úgy, hanem még nekik állt feljebb, hogy márpedig ők Németországba akarnak menni. A rohadék libsik meg adták alájuk a lovat a szűnni nem akaró, hazug "menekültezéssel".

Olyan nincs, hogy elismerjék, ha hibáztak. Egy ideje már az a magyarázat, hogy "Orbán több százezer menekültet szabadított rá a németekre, akiket Merkelnek személyes közbenjárásával kellett megmenteni", és erre az ideológiára már két filmet is legyártott a német köztévé - ahogy ugyanezt már a helyi trollok is átvették egy ideje.

Katanát kellett volna...

Én a lányom szülinapjára pár éve beszereztem egy o-suriage, azaz rövidített katanát. Az nem hosszú, olyan 65 cm...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés