Majdnem csúnyán megfázott a nisi pokolban a magyar válogatott, de a játékosok szíve ezúttal is a helyén volt

Az elmúlt egy évtizedben hozzászoktunk a jóhoz, többek között erről beszélt a napokban Ligetvári Patrik. A magyar férfi kézilabda-válogatott ugyanis 2016 óta minden sportági világversenyre kijutott, legutóbb a 2015-ös vb-t kellett kihagynia. A Veszprém 30 esztendős védekezőspecialistája nem is tudja, milyen érzés lemaradni egy nagy tornáról, ami azért is került szóba, mert csütörtökön a szerbekkel játszottunk, ellenük pedig sosem könnyű. Most sem volt az, és nemcsak azért, mert a két mérkőzésből álló párharc első felvonására idegenben, a Budapesttől több mint 600 kilométerre található Nis városában került sor, hanem mert ezek a meccsek meghatározhatják a szakág jövőjét. Ebben egyébként semmi túlzó nincs, hiszen Szerbia „testén” keresztül vezet az út a jövő évi németországi világbajnokságra, amelynek a győztese kijut a 2028-as Los Angeles-i ötkarikás játékokra, a 2–7. helyezettjei pedig 2028 tavaszán részt vehetnek az olimpiai kvalifikációs tornákon. Az utóbbin van tehát a hangsúly: ahhoz, hogy két év múlva nemzeti együttesünk biztosan ott lehessen az Egyesült Államokban, előbb túl kell jutnia az egyik legnehezebb riválison a selejtezősorozatban. 

Szerbia majdnem lerendezte a párharcot az első félidőben

A bolgár határhoz közeli Nisben csordulásig megtelt a csarnok, a pszichológiai hadviselés pedig már az első dudaszó előtt megkezdődött: a légkondicionáló berendezést a helyiek maximumra tekerték, miközben úgy bömböltették a zenét a hangszórókból, mintha nem lenne holnap. Bár a Kisbajcsról és Kartalról érkező magyar szurkolókat annak rendje és módja szerint kifütyülték, a Himnuszt a legnagyobb csendben, tisztelettel hallgatták a szerb drukkerek.

Az első perctől kezdve szikrázott a pálya, a játékosok nem fogták vissza magukat, a hangulat elképesztő volt. Kár, hogy harminc perc játékot követően azzal szembesültünk, hogy ha nem kapjuk össze magunkat gyorsan, már az odavágón eldőlhet a párharc sorsa. 

A hazaiak 78 százalékos hatékonysággal lőttek, miközben mi épphogy elértük a 60 százalékot, s különösen támadásban hibáztunk sokat. Az sem segített, hogy az amúgy biztoskezű Imre Bence két hétméterest rontott, és miközben a kapusainkban csak elvétve akadt el a labda, addig Dejan Miloszavljevnek 7 védés is összejött. Az akcióinkat elnyújtottuk, de nem igazán találtunk rést a falon. A védekezésünk közben hullámzott: középen ugyan többször megállítottuk Uros Borzasékat, de a kettes védőinket rendre átverték és a szélen is nagyon sebezhetőek voltunk, 

Érdemes megemlíteni a játékvezetői felfogást is, a török bírópárosnál szinte semmi nem ért kétperces kiállítást, pedig Bánhidi Bencéről nem egyszer tépték le a mezt.

Feltámadt Magyarország a második játékrész elején és végén

A szünet után felgyorsult a játékunk, hamar berámoltunk négy gólt, majd a 35. percben Imre legyalulása miatt végre emberelőnyben kézilabdázhattunk. Ennek aztán rögtön meg is lett a jótékony hatása, a fürge Hanusz Egon irányításával a mínusz hatból hirtelen kettő lett (22–20). Érezte a bajt a házigazdák spanyol szövetségi kapitánya, Raúl González is, aki nyomban időt is kért. Mint később kiderült, a lehető legjobbkor.

Mert 

A zentai születésű Ilic Zoran a legrosszabbkor rontott, majd ismét jöttek a ki nem kényszerített hibák, eladott labdák a részünkről, és újfent hat lett közte (27–21). A veszprémi 

• Dragan Pechmalbec mellett 
• Darko Djukics is nagyon élt, 
• ketten 15-ször voltak eredményesek az 50. percig, 

ami azt jelentette, hogy ezen a ponton Szerbia találatainak a felét szerezték.   

A hullámvasút a végjátékban is folytatódott, köszönhetően Hanusz Egonnak, aki egyértelműen a mieink legjobbja volt. Palasics Kristófnak ekkor sikerült végre egy bravúrt (majd később még egyet) bemutatnia a kapuban, aztán öt perccel a vége előtt a mínusz kettőért mehettünk, de Krakovszki Bence Miloszavljevbe bombázott a bal szélről (30–27). Palasics azonban tett róla, hogy ne legyen nagyobb a különbség, sőt Fazekas Gergő révén végül csökkent is. 

Az utolsó százhúsz másodperc kaotikus játékot hozott, de a lényeg, hogy csak kettővel kaptunk ki (31–29) –

A két csapat 15. egymás elleni mérkőzésén nyolc magyar siker és két döntetlen mellett ötödször nyertek a szerbek.

Fotók: MTI/Czeglédi Zsolt