„A magyarság viharos történelme azt eredményezte, hogy szinte helyrehozhatatlan károk keletkeztek, azt hittük, soha többé nem lehet azonosítani a nagy magyar királyokat és nem lehet ellátogatni a sírjukhoz” – jelentette ki Kásler Miklós. „Ez szülte azt a gondolatot, hogy genetikai módszerekkel, az örökítőanyag vizsgálatával, a korábban ismeretlen csontokból határozzák meg a személyeket” – folytatta a miniszter.
A vizsgálatok alapját az adta, hogy az Országos Onkológiai Intézetben a személyre szabott terápia megállapításához új módszerek jelentek meg, amelyeket aztán lehetett hasznosítani az archeogenetikában is.
Vagyis a régi, nyolc-kilencszáz éves csontokból genetikai vizsgálatokat lehet végezni, hogy azonosítani tudják a személyeket – számol be a Magyar Nemzet. „Ebben a módszerben sokáig senki nem bízott, az elkezdett vizsgálat kivitelezése szinte lehetetlennek tűnt. A kormány húszmillió forinttal támogatta a kutatást, ezzel az új lendületet kapott” – jegyezte meg a tárcavezető.
III. Béla után II. Béla, Urál helyett Afganisztán
A tudósítás ezután ismerteti a kutatások hátterét. Mint ismert, eddig csak III. Béla személye volt ismert, ebből indultak ki, így megtalálták a csak az Árpád-házra jellemző DNS-kromoszómát. A kutatásba bevonták az MTA Régészeti Intézetét is, számottevő eredmény nélkül. „Végül az Országos Onkológiai Intézetben (OOI) és egy külföldi kutatóintézetben sikerült kivenni a DNS-t, így bebizonyosodott, hogy a csontváz valóban III. Béláé” – mondta Kásler Miklós. Kiemelte, a Göteborgi Egyetem és az OOI kutatásai párhuzamosan folytak, és az eredmények összecsengtek, így egymást hitelesítették.