A járvány napjaiban a családok annyit vannak együtt, mint nagyon ritkán, talán még soha. Ez egy nagy lehetőség is. Tanácsolom, hogy esténként üljenek össze, beszélgessenek, játsszanak együtt, sétáljanak együtt az erdőben. Nyissák ki a Bibliát, énekeljenek, imádkozzanak együtt. Így igazi kinccsé, igazi ünneppé válhat ez az első látásra nehéz Húsvét. Akinek pedig nincs családja, az is átélheti az ünnep igazi lényegét. Most minden sallang nélkül, a szív csendességében. Volt olyan hívő ember, aki azt mondta, hogy a tévé előtt végigélt misének vannak olyan pillanatai, amelyek szinte mélyebbek, mint amikor a templomban volt, sok ember, néha zavaró körülmények között.
Isten mindenütt jelen van. Nem ismer zárakat és falakat.
Kopogtat mindannyiunk szívének ajtaján, ezen az idei Húsvéton is.
Milyen leckéket tartogat számunkra a koronavírus-járvány? Lesz-e visszaút ahhoz, ahogy korábban működött a globális rendszer, és főleg, kell-e, hogy legyen visszaút, vagy valami új rendszerre van szükség?
A járvány ideje alatt sok minden felértékelődik: a család, az egymásnak való segítés, a helyi gazdaság, a szerénység és spórolás, a hit. A járvány kapcsán az emberiség talán megtanulhatna egy két dolgot. Elindulhatna egy másfajta világ felé. Az egyre többet és többet termelni és fogyasztani akarás világából, amely nem utolsó sorban a nagytőke érdeke, talán eljuthatnánk odáig, hogy az ember gátat vessen a vagyon kevesek kezében való koncentrálódásának. Nyilvánossá teszi majd a banktitkokat, felső korlátokat állít a birtokolható vagyon elé, és az óriásvagyonokra vonatkozóan olyan vagyonadókat vezet be, amelyeket nem egyes országok, hanem az emberiség közössége által létrehozott világtekintély szed be egységesen az egész Földön. Az ember számára, bízunk benne, már nem a GDP növelése lesz a cél, hanem a Földön – jelenleg és a jövőben – élő összes ember boldogságának, emberhez méltó és szép életének a lehetővé tétele. A gazdaság olyan fajta ciklikusságban fog működni,