A gyerekvállalás ellen érvel egy francia megmondóember

2019. augusztus 8. 7:01
Egyéni szinten nagy boldogság lehet a gyermekáldás, bolygónk szempontjából „nem jó hír” – állítja Antoine Buéno francia esszéista, aki nagyívű ötletek egész sorával lépne fel a családalapítás és a gyerekszületések ellen, a „szaporodást” pedig engedélyek és ellenőrzések sorához kötné.

Antoine Buéno francia gondolkodónak nemrég született meg a második gyereke, aminek elmondása szerint nagyon örül. Bár

egyéni szinten nagy boldogság lehet a gyermekáldás, bolygónk szempontjából „nem jó hír”

– állítja. Buéno hasonlatot is hoz gondolata alátámasztására: egy steak felettébb ízletes, de káros hatással van a környezetre. Hiszen mit is jelent egy új gyerek? Még több céókettő-kibocsátást, még több húsfogyasztást, még több szemetet, „még egy szöget a Föld koporsójában”, ahogyan a Nouvel Observateur fogalmaz.

Buéno nevével korábban is találkozhattak lapunk hasábjain: az esszéista A kis kék könyv (Le petit livre bleu) című 2011-es írásában arról értekezett, hogy a hupikék törpikék világa „a sztálinizmussal és a nácizmussal átitatott totalitárius utópia archetípusa”. Törpapa mindenható és egyedülálló vezető, aki egy puritán, kollektivista társadalmat vezet, Hókuszpók pedig görbe orrával egyértelműen a harmincas évek antiszemita karikatúráit idézi – fejtegette Buéno.

Az opus recepciótörténetét fiatalabb olvasóink kedvéért egy memével foglaljuk össze:

A szerző 2007-ben egyébként az elnökségért hajtó François Bayrou centrista politikus (a kilencvenes években oktatási miniszter, Macron alatt rövid ideig igazságügyi miniszter) beszédírója volt, jelenleg pedig a Szenátus centrista blokkjának megbízottja.

Buéno mára, úgy tűnik, megunta a strumpf-tematikát.

Inkább a bolygónkért aggódik, de teszi ezt úgy, hogy Huxley és Orwell is meghatott könnyekre fakadna.

Nem mintha Buéno légüres térben ötölte volna ki hátborzongató környezetvédelmi programját. Hogy csak két gyors példát hozzunk fel: a 444 tudományos rovata arról közöl cikket, miért jó macskás nőnek lenni, míg a szeriőz nyugati lapok minden héten lehoznak egy anyagot, ami a rovarevés előnyeit taglalja.

Vidám hely lesz a libzöld falanszter, szó se róla.

Szóval Buéno programjának „radikalitásán” tulajdonképpen meg se kellene lepődnünk, mégis: az a „világszintű denatalista politika”, amit Szaporodási jogosítvány (Permis de procréer) című új könyvében vázol fel, garantáltan felállítja a szőrt a legflegmatikusabb olvasóink hátán is.

Buéno a Nouvel Observateurnek és a Femina nevű svájci lapnak adott interjúiban (itt és itt) ecsetelte a terveit. Elképzelése szerint a terhesség alatt egy szociális munkás keresné fel a születendő gyermek otthonát, azt ellenőrizendő, hogy megfelelő körülmények fogadnák-e ott a csecsemőt, és megfelelőek-e a háztartás bevételei. Ezenkívül a szülőknek legalább kétszer pszichológushoz is el kellene látogatniuk. A pszichológussal folytatott beszélgetések függvényében

egy jogokat és kötelességeket tartalmazó „szülőségi szerződést” kínálnának a szülőknek

– azok, akiktől megtagadják ezt a szerződést, a „helyi szaporodási tanácshoz” fordulhatnának felülvizsgálatért.

Azoktól a szülőktől pedig, akik nem hajlandók elmenni a pszichológushoz, a születés után elvehetik a gyereket, hogy aztán másik családra bízzák – Buéno szerint mindennek az a célja, hogy kiküszöböljék a gyerekeket fenyegető veszélyeket. A szülők a születés után sem lennének „magukra utalva” – ha a szociális munkás vagy a pszichológus a gyermek érdekében úgy találna jónak, terápiára, szülői coachingra vagy éppen rehabra kötelezhetnék őket.

De mi történik akkor, ha Buéno szaporodási felvigyázói alkalmatlannak ítélnek egy párt szülői feladatok ellátására? Ez esetben azt javasolják a nőnek („nem kényszerítik, de erősen javasolják” – mondja Buéno), hogy abortuszt végezzen el, akár a hetedik hónap elejéig. Ha pedig nem vetetik el a magzatot, és a szülők „képtelenek szerződésbeli kötelezettségeik teljesítésére”, elveszik a gyereket. Buéno nem kertel:

azt kívánja, hogy „vessünk véget a biológiai kötődés abszurd szakralizálásának,

elvégre Kanadában és Olaszországban is megesik, hogy valakit örökre megfosszanak szülői felügyeleti jogától.

Ha még nem emelkedett volna meg kellően a vérnyomásuk, Buéno nem hagyja cserben önöket: a denatalista, születésellenes politika jegyében azt követeli, hogy csupán a leginkább rászoruló háztartások részesüljenek családtámogatásban, a többieknek annak tudatában kell dönteniük a további gyerekvállalásról, hogy az állam nem segíti meg őket. Olyannyira nem, hogy a tehetősebb családoknak „szaporodási illetéket” kellene fizetniük, ennek összege pedig minden gyerekkel emelkedne.

Az így befolyó pénzt arra költenék, hogy a fejlődő, magas termékenységi rátával rendelkező országokban denatalitási politikát vezessenek be: a fogamzásgátlók terjesztését, a lányok szexuális felvilágosítását finanszíroznák belőle. De Buéno a „szaporodási jogok világpiacának” megteremtését is szorgalmazza: a gazdag országoknak minden tízezer születés után egy bizonyos összeget kéne befizetniük – így vásárolnák meg a jogot, hogy „rendkívüli szén-dioxid-kibocsátású csecsemőket” hozzanak világra. A szegény államok pedig tízezer „nem-születés” fejében megkapnák ezt a pénzt.

Buénót nem aggasztják túlságosan a társadalmak elöregedéséből fakadó veszélyek

– egy „megdöglő világ” elvégre siralmasabb dolog, mint egy világ, ahol kevesebb gyerek van. A gazdasági problémákat meg lehet oldani, az öregeknek pedig igencsak alulértékelt kvalitásaik vannak – érvel.

Az esszéista úgy véli, javaslatai nem embertelenek, nem „kényszerítő” jellegűek, csupán a közmentalitás fejlesztésére szolgálnak. Ő ugyan senkinek nem tiltaná meg, hogy gyereket vállaljon – tárja szét kezeit az ember, aki a „szaporodási illetékről”, az „alkalmatlan” szülők abortuszra „buzdításáról” vagy éppen gyerekük elragadásáról képzeleg.

Az általa felvázolt politika azt a gondolatot ültetné el az emberekben, hogy „a szaporodás a társadalommal való partnerséget jelenti, ami feladatokat és kötelességeket rejt magában”. Az állami beavatkozás ilyen mértékű kiterjesztése nem baj, hiszen az állam amúgy is mindenbe beleavatkozik. A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy aláírunk egy szülői szerződést a családi juttatásokért, a másikban pedig az, hogy megmentjük a bolygót és harcolunk a gyerekek bántalmazása ellen – fogalmaz Buéno, és felteszi a kérdést: hát nem egyértelmű, hogy melyiket választjuk?

Összesen 188 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Így kell hírnévre szert tenni manapság. Bedobni ezeket, komoly arccal.

Válaszok:
Megtalálta | 2019. augusztus 8. 7:52

"Bedobni ezeket" mármint úgy értem, hogy bedobni ezeket a fantasztikus világmegváltó ötleteket. És a műértő közönség borítékolhatóan ugrik rá, és tépi a témát lelkesen, mint Floki a lábtörlőt. Pro- és kontra.

Azért szögezzük le, gyerek nélkül nincs sem boldogság, sem innováció. Sőt, tovább megyek a technológiai fejlődés motorja is a nagycsalád és valószínűnek tartom, hogy a mai technológai leülést, mert kb. ötven éve nincs új felfedezés és valódi innováció a földön, csak a meglévő habosítása, hogy hiányzik a sokadik gyerek látásmódja a gazdaságból. A családban elfoglalt helye alapján másként gondolkodik az ember, más szemszögből lát egy dolgot az első gyerek, és másként az ötödik. A tőke és az elmebeteg eszméket hirdető balliberálisok térnyerése előtt ezek beépültek a technológiába. Ma meg semmi sincs, leszámítva néhány szemfényvesztőt. De igaz ez a művészetekre is...

Falanszter. Eddig nem volt sikere.

Nekem az az elméletem, hogy a baloldal a stabil kisebbségre hajt, amelyiknek imponál ez az üzenet. Mi értelme van annak, hogy egy fogyatkozó társadalomban azt hirdetik, nem érdemes, nem szabad gyereket vállalni? Értelme semmi, hacsak az nem, hogy a fiatalok közül sokan inkább a karriert választják, meg a kötöttségektől mentesebb életmódot. És ez a fajta ideológia visszaigazolja számukra, hogy jól döntöttek. Még ha egy részük később meg is bánja a dolgot.

Ha most elmondom, miért rossz az összehasonlítás, mi a különbség Németország és Afrika között, akkor én nácifasiszta plusz rasszista leszek. Bár, ha így megy tovább, ez a különbség eltűnik.

Egyszerűen nem érdemes neked elmondani, hogy hol a hiba a hozzászólásodban.

Ha igazán érdekel, akkor rájössz magadtól is, ha meg nem, az a te bajod, pajti!

Antoine Buéno francia Törpilla, az idealizált árja ideológia megtestesítője

Ezzel a logikával eljuthat ahhoz; az élet a Földön káros, különösen az emberi faj, ezért ki kell irtani. Ennek leghumánosabb megoldása lenne az azonos neműek házassága.

Nincs ezzel nagy baj. Akik ezt a marhaságot vallják, nem akarnak gyerekeket és így a szemléletük kihal velük együtt. Maradnak a boldog gyerekvállalók:-)))

Az államoknak-kormányoknak
- adófizetők pénzéből
tb nélküliek szülését TÁMOGATNI ERKÖLCSTELENSÉG, EMBERELLENES,
ezért: - SZIGORÚAN TILOS!
De, miután Rothschild-világrend működik, ezt nyilvánvalóan - egyelőre - nem tudják-merik - megtenni.
Hogy mi a Rothschild-világrend?
1. A társadalmak örök feszültség, nyomás, zaklatás alatt tartása.
2. Ezzel az emberek figyelme helytelen, értelmetlen dolgokra fókuszál.
3. Éppen ez a biztosítéka a Világrend túlélésének, lehet bármennyire ember-, fehérkeresztényember-ellenes.
4. Amikor a Kondratyev-ciklus lejtmenetet mutat, a világ FED alá rendelt részein lázadások, tüntetések - a Rothschild-világrend háttértámogatásával - azon bajok ellen, amelyeket maga ez a rend hozott létre és táplál.
Ma már egyre brutálisabb, agresszívabb formában.
Ilyen a "Szülj kevés gyermeket!", sőt: "Ne szülj gyermeket!" program, Rothschild-rombolás relativizálását szolgálja.
Csakúgy, mint a gender, lmbtq, a biztonságos tér, a metoo és hasonló neokohn-liberálnáci innovációk...

Libsiéknek soha nem volt erőssége a következetesség. Ez a fasz is, ha következetes lenne, akkor nem pofázna, hanem csendben felakasztaná magát.

És persze ti majd eldöntitek, hogy kinek van joga szaporodni és kinek nem, mert ti tudjátok!

Az öregedő társadalmak mind boldogtalanok, még a fiataljaik is.

Lásd a szerzőt.

Ez most komolyan is gondolja azt amit írt, vagy csak feltűnési viszketegségből teszi?
A franciákhoz szólt, vagy a bevándorlókhoz?
És vajon mit fognak szólni a gyerekeik, az ilyen nyilatkozó szülőknek, ha nagykorúkban elolvassák, hogy mit gondoltak róluk a szüleik.

A franciák a legtermékenyebbek Európában

Franciaország azt állítja, hogy az íreket megelőzve most már ők a legtermékenyebb európai ország; a francia nőknek átlagosan két gyermekük van. Az ír átlag 1,9, míg az európai 1,5 gyermek.

A francia születési ráta huszonöt éve folyamatosan növekszik és most érte el a valaha regisztrált legmagasabb értéket. A francia népességnövekedés háromnegyedét a születések adják, míg a fennmaradó egynegyedet a bevándorlás. Az országban 63 millióan élnek.

A bevándorlók gyermekei az új szülések 20 százalékát adják. A növekvő francia szaporulat ritkaságszámba megy Európában, ahol az általános trend szerint kevés gyermek születik. A BBC cikke szerint a francia születési ráta hatása már Párizs utcáin is megmutatkozik: nem ritka látvány a babakocsit toló nő, aki mellett még egy vagy két gyermek ballag.
A növekvő születési rátát a kormány is erőteljesen segíti következetes családbarát intézkedésekkel. A francia nő szülési szabadságra mehet, s mellette fizetése nagy részét is megkapja, a munkaadónak pedig kötelessége megtartani az anya munkahelyét. Az óvodák és bölcsődék megfizethetőek és általában jók.

A szülési szabadság az első gyermek esetében 20-40 hét lehet, a második-harmadik gyermek esetében több. A francia kormány nemrég emelte fel havi ezer euróra a harmadik gyermeket vállaló anyukát támogatását. A nagyobb, többgyermekes családok pótlékokat, adókedvezményeket kapnak, élhetnek az ingyenes tömegközlekedés lehetőségével.

Figyelemre méltó, hogy megnövekedett a magánkézben levő, részben állami támogatással működő bölcsődék, óvodák száma. Szolgáltatásuk a szülők jövedelmétől függően vagy ingyenes vagy legfeljebb havi 500 euróba kerül. Az óvodák három éves kortól ingyenesek.

Mindemellett a franciák azzal is dicsekedhetnek, hogy náluk nagyon sok nő dolgozik. A 25-49 éves nők 81 százalékának van munkahelye, s az is sokat mondó adat, hogy a kétgyermekes anyukák háromnegyede dolgozik.

https://hvg.hu/plazs/20070118_..

Hát bizony, ha ilyen gyorsan esik a gyerekszám, akkor nem kis probléma lesz az öregek eltartása, gondozása. A haladárok ezt bantunégerek importálásával akarják megoldani, csak hát nem értem, az miért jobb alternatíva. Lehet, hogy dolgosabbak, fizikailag, bár efelől is vannak kétségeim, de hát az isten szerelmére, némelyik még az emberhúst sem veti meg. Szóval lenne nem kis civilizációs feszültség.

Kell ehhez ötven év. Aztán mennek a süllyesztőbe. Azért megkérdezném a kedves anyukát, hogy mi a véleménye a fia véleményéről?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés