Szociopoly – a szegénység nem játék
Elmennél feketén dolgozni? Ellopnál egy csatornafedelet? Vennél fel uzsorakölcsönt? És megtennéd mindezeket, ha a karon ülő gyereked elvételével fenyegetne a védőnő? Gondold át, aztán gyere, játsszuk le. Így néz ki egy Szociopoly.
Magyarországon hozzávetőlegesen a háztartások 19,6 százalékát, 1 millió 887 ezer főt érintett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség 2017-ben. Az ő mindennapjaikat, lehetőségeiket, dilemmáikat hivatott bemutatni egy évek óta nagy sikernek örvendő közösségi est, a Mentőcsónak egység és a Gyereksegély egyesület közös rendezvénye, a Szociopoly. A játéknak nehezen nevezhető, mégis leginkább társasokra hasonlító rendezvényen
– jelen esetben a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban – hogy egy-egy család tagjává válva aztán döntéseket hozzon, így befolyásolva az események alakulását. Győzni csak látszólag egyszerű: a cél, hogy a családod túlélje a hónapot.
A játék elején minden résztvevő megismeri a feltételeket: listázzák előre látható kiadásainkat (bevásárlás, víz, gáz, stb.) valamint lehetséges bevételi forrásainkat is. Itt rögtön dönteni kell: szeretnél dolgozni? Ha igen, akkor közmunkát vállalsz, bejelentett napszámot, esetleg valami jobban fizető, de rizikós feketemunkát? Minden döntésnek megvan a maga előnye, ahogyan árnyoldala is – te csak mérlegelj, és próbálj jól dönteni.
a játékosokból alakult négy család közül csak az egyik dolgozhat a közmunkaprogramban, rajtuk kívül pedig maximum egy család találhat ilyen-olyan munkát, amit aztán vagy kifizetnek, vagy nem – munkajogi védelem svarcosoknak ugye nemigen jár.
A nap végén mindenképp bevételhez jut a ház: kizárólag segélyekből 79 ezer, közmunkából 116 ezer, alkalmi vagy feketemunkából pedig 56 – 159 ezer forintot gyűjthet egy család a fiktív hónap alatt. Ha csodálkoznánk, esetleg háborognánk az összegeken, tartsuk szem előtt, hogy a játékot hozzáértő szakmabeliek tervezték, több évtizedes terepen szerzett gyakorlattal és nagyra becsült elméleti tudással a hátuk mögött. Az est megkonstruálásáért hivatalos színészek felelnek, akik a boltos, a polgármester, a tanítónő, a doktor, a falusi cigányfiú vagy éppen az uzsorás bőrébe bújnak.
Aznap este, mikor mi játszottunk, mind a négy család repesve lecsapott volna a közmunka által szerezhető párszáz forintos órabérre, ám ahogyan mondtuk, ebben a kiváltságban csak egyikünk részesülhetett. Ezután a munkáról döntő polgármester gyorsan körbe is hordozta tekintetét, hogy ugyan mindenki tudja-e, kire kell majd szavazni.
Mindez a játék eleje, a dolgok ezután indulnak csak be igazán: adott harminc nap, négy hét és négy család – hétfőtől csütörtökig minden nap egy-egy család találkozik egy kihívással, esetleg lehetőséggel, amiből aztán döntései révén pénzhez juthat; vagy épp pénzt veszíthet.
Vannak döntések, amikben szabadságunk van: veszünk-e a gyereknek tápszert (vagy a való élethez hasonlóan cukros vízzel táplálunk egy néhány hónapos babát), fizetünk-e számlákat vagy ha éppen megszorulunk, nyúlunk-e az uzsorás kölcsönéhez. Más kérdésekben nincs ennyi játékterünk: a Szociopolyban nincs éhezés, ráadásul a halott rokont is muszáj eltemetni.
Ahelyett, hogy a történet általam megismert csavarjait bemutatnám, inkább arról mesélek, mit tapasztaltam. Például, hogy frusztráló volt lényegében nincstelennek lenni, még két órára is.
Kellett másoknak a szavazatom, a pénzem, a gyerekem jólléte – de senki nem akart valójában segíteni.
A feladatok, dilemmahelyzetek természetesen kiélezettek voltak, a valóságtól már-már elrugaszkodottnak hatottak – de efelől, lévén sosem éltem egy borsodi szegénysoron, nem tudok biztosat állítani. Mindenesetre a döntéseinkből, valamint az azoktól függetlenül kibontakozó történetben egyaránt drámai események bomlottak ki, amelyek mind egy irányba mutatnak: jól példázzák, hogy lesz a nehéz sorsúak élete még nehezebb. Talán nem árulok el nagy titkot, ha megosztom hogy játékunkban nem minden családnak sikerült a víz felett maradni – ahogyan az életben is ritka a happy end.
Az előadás utáni hosszú beszélgetés kezdődött, ugyanis a felindult közönség jó negyven percen át kérdezgette a színészeket és a játékmestert véleményükről, valamint arról, mit lehetne, kellene tenni a változásért. Bass László, a magyarországi szegénység egyik kutatója – akivel interjúnkat itt olvashatják – például hisz abban, hogy egyre több jól szituált embert szükséges szembesíteni a másik oldalon élők sorsával. Erre pedig valóban remek lehetőség az immáron több mint 180 előadást megélt Szociopoly.
(Fotó: Facebook)
Összesen 97 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Nem tudom, mennyire életszerű ez az egész.
Tényleg megrázó érzés lehet akár egy órára is 70-es átlagintellektusú, türelmetlen, a szükségleteit elhalasztani nem képes, motiválatlan, tanulatlan, agresszív, normakövetésre képtelen, klánredszerre szocializálódott emberek bőrébe bújni.
Egy a célcsoportnak egykeprogramot hirdető előadásra még pénzt is tudnék áldozni...
Te jártál már Mátraverebélyben? Én ott dolgozom. Légyszi, mesélj még!
"Rohanás a munka után." :D
Elől. De még rohanni sem kell.
Hát azt hiszem az "előadás" szellemi anyjai Durst Judit szocio izés és Bódis Bongyor Kriszti lebegő művész és szegényjogi aktivista lehettek, ha visszaidézem egy Narancsos cikküket:
"Az uzsorás és az adós között Durst szerint olyan hierarchikus viszony jön létre, amelyben az egyik fél feljebbvalónak ítéli magát a másiknál, és ebbe a rendszerbe mint vezető tisztségviselő, olykor gondoskodó politikus tartozik még a polgármester, aki sokszor a szegények megsegítői szerepkörben tetszeleg, noha érdem alapján osztja a közmunkát, és amivel lehet – ha úgy alakul –, ahogy kell, vissza is él. Durst megkülönböztette a „korrekt” és a „dögös” uzsorást: köztük a lényegi különbség az, hogy a lakosság megítélése szerint rendesen eljáró uzsorást megtűrik maguk között, sőt mi több, jó viszonyt alakítanak ki vele, míg a finoman szólva hazardírozó kölcsönt adóval szemben közösen lépnek fel.
Bódis Kriszta és Durst Judit elbeszéléseiből kiderült, hogy az uzsora egy társadalmi létfenntartó erő, amely nélkül akár éhséglázadás is lehetne, mert olyan szinten függnek tőle az emberek. A zálogház és a banki kölcsön után ugyanis egyből az uzsora következik, nehéz ellene tenni, mert „végül is hasznos”, és egy társadalmi szükségletre nyújt megoldást. Amikor már a postás is inkább közvetlenül az uzsorásnak viszi a pénzt, mondván, hogy úgyis nála köt ki, akkor kereshetők az alternatívák, meg lehet próbálkozni a segítségnyújtással, csak az a baj, hogy a szakavatott, sokat látott aktivisták és szociológusok sem tudják, mi a teendő ebben a helyzetben."
Mátraverebélyt két részre osztja a 21. számú út. Ha Budapest felől érkezel, akkor jobbra laknak a polgárok, balra a...a...
Valószínűleg a haverod jobbra lakik, vagy ha balra, akkor a templom mellett. Mert úgy teljesen hihető. Mátraverebély gazdag falu volt, és a nem getto része ma is jól él. Igaz, a rendőrautó szinte egész éjjel jobboldali vasút utca, 21. főút kereszteződésében áll és figyel.
A Mentőcsónak Egység gyanús volt rájuk kerestem:
"KÖZLEMÉNY
Sajnálattal tájékoztatjuk tisztelt közönségünket, hogy Takács Emőke betegsége miatt a Mentőcsónak Egység október 18-án 19 órai kezdettel a Jurányi Ház 123-as laborjába kitűzött Menekülj okosan! – MigrAction című interaktív színházi társasjáték előadása elmarad. A jegyek visszaválthatók vagy későbbi előadásra becserélhetők az Átrium színház pénztárában (1024 Budapest, Margit körút 55.) 2018. október 31-ig. Akik online vásároltak belépőt az előadásra, ha ezt a jegy@jegy.hu címen kérik, az Interticket visszautalja a jegyek árát a bankszámlájukra. A kellemetlenségért szíves elnézésü"
Bár jelen cikkben a cigány szót a "borsodi kis falu mélyszegényei" innovációval pótolták, a Mentőcsónakosoknak van azért "cigányos" darabja is- friss ropogós, tavaly decemberi premierrel:
"A Tudás Hatalom és a Mentőcsónak közös produkciója, a Cigány magyar bemutatójára november 24-én kerül sor. Az előadás műfaja: csapatépítő tréning magyar állampolgároknak. „Létezik-e a döntés szabadsága, ha éhes a húgod? Hogyan sminkel egy hajléktalan? Milyen az íze a készenlétis bakancsának? A szivargyújtó okozta sebhely örökre megmarad-e nemi erőszak esetén? A szegénység kreatívvá tesz, a kirekesztettség különlegessé. Nem csoda, hogy a Tudás Hatalom csoport tagjai szándékosan születtek bele ebbe. Mert cigánynak lenni jó, még akkor is, ha soha nem felejtjük el, hogy a személyi igazolványunkon az állampolgárság utáni kettőspont mögött ez áll: MAGYAR.” A fiatal roma művészekből álló, hat éve alakult Tudás Hatalom csoport tagjai a társadalom egészét megszólító rap- és slamszövegek, fórumszínházi előadások és hátrányos helyzetű gyerekekkel való közös alkotások után ezúttal saját emlékeiket dolgozzák fel egy előadásban, olyan eseményekről beszélnek, amelyekről a híradó elmulasztott beszámolni."
A szövegkönyve már megvan, Durst Judit jegyzi egy 2014-es index cikk alapján:
"Amíg itt éltek, minden családnak megvolt „a maga cigánya”, akit bármikor lehetett hívni, aki a kertben, a ház körül vagy betegség esetén segített. Ezek a patrónus–kliens kapcsolatok akkor szűntek meg, amikor már senkinek nem volt miből adni, majd akkor lett vége minden kontaktusnak, amikor a magyarok néhány éve otthagyták a falut. Miskolcra mentek, azt mondják, a cigányok miatt,
A parasztházakban most a régi cigánytelepről beköltöztetett családok élnek, a falu belsejében termelődik újra a telep. Ebből a faluból egy antiszegregációs program csinált, nem szándékolt következményként, teljes cigánytelepülést. Egy EU-s pénzből finanszírozott telepfelszámolási programmal megszüntették a faluszéli, patkányokkal és közegészségre veszélyes házakkal teli cigánytelepet, azzal meg senki nem számolt, hogy a parasztok már addig is el akartak költözni, és a program jóvoltából végre lett pénz és vevő az addig eladhatatlan házaikra.
Az egyik, kétszobás parasztházban most egy hatgyerekes házaspár él, az egyik szobát ők lakják a négy kisebb gyerekekkel, a másik szobában az egyik nagyfiú a saját családjával. A legidősebb, 18 éves fiú nemrégiben lett apa, neki a kertben, a pajta helyén húztak fel egy másik kis helyiséget. A nagycsalád mindenkiről gondoskodik, hajléktalan senki nem lesz, de az eleve túlzsúfolt parasztházak még szűkösebbek lesznek. Felújításra a segélyből nyilván nincs pénz, így néhány év alatt egy egész putrifalu jött létre"
Jó meglátás és a klánrendszerű életfelfogás definíciója...
Úgy élheti bele magát, hogy lehet, hogy a szülei, nagyszülei is onnan származnak. Nem kell a borsodi kisfalut azonosítani a szegénységgel, cigánysággal.
Ha átutazóban jártál, akkor láttál bal felől két házat, jobb felől meg ötöt. Mert a település olyan, mint egy fekvő nyolcas, aminek a keresztjében megy el a 21. főút. Aztán láthatod, hogy a jobboldali rész a Mátra lábánál kezdődik, a baloldali meg a Cserhát hegyvonulatánál végződik. Az, hogy miért van az, hogy a völgy lapos részén szépen szaporodik a sás és a nád, amit te is láthattál, azt nem tudom. Talán a vasút töltése, talán a 21-es alapozása, vagy lehet, hogy a Zagyva lelassult folyása okozta, de ott nem nagyon termel senki semmit. Értékelhető vagyona annak a gazdának van, akit Seres Mária (SMS mozgalom, ha emlékszel) próbált meg kicsinálni a rendeletével. Már hogy Mátraverebélyben és körzetében nem szabad büdös állatot tartani. Őszintén szólva nekem még soha nem jutott eszembe Mátraverebély agráriumáról értekezni.
Bejelentkezés