Az imperializmus dicsérete

2015. augusztus 23. 10:45

Techet Péter
Magyar Nemzet
Újra kell gondolni, hogy mire és kikre legyünk büszkék: a békét teremtő Habsburgokra és az őket támogató politikusokra vagy a nacionalista hőzöngőkre.

„A balkáni, de főleg a közel-keleti konfliktusokat illik mind a mai napig azon antiimperialista narratívában elmesélni, ahol nem a nacionalizmusok, nem a törzsi, vallási ellentétek, nem a homogenizáló nemzetállamok, hanem az egykori birodalmak lennének felelősek mindenért. Az Iszlám Államért tehát még véletlenül sem szabad a muzulmán vallást, a szunnitizmust, a helyi különbözőségeket, a »gyarmati igából« felszabadult népeket felelőssé tenni, elvégre azért lángol a Közel-Kelet, mert az oszmánok, majd a britek és a franciák »elnyomták« a térséget.

Akit persze az ideológiai alapú történelemhamisítás helyett a valóság és különösen a jelenlegi nacionalista és/vagy vallási alapú konfliktusok megoldása érdekel, annak az imperializmus szó megtisztításával kell kezdenie. Be kell látni tehát, hogy vannak térségek, ahol a birodalmi legitimáció – a nemzetállami vagy nacionalista-vallási helyett – teremt békét és nyugalmat, és ahol szükség van egy birodalomra mint egészre, mert lehetetlen békés úton darabolni, határokat húzogatni. (...)

A Habsburg-birodalom szétesése után nincs egyetlen utódállam – még az 1945 után szerencsésen Nyugatra sorolt, de hajdani világpolitikai jelentőségét elvesztett Ausztria vagy Trieszt sem –, amely őszinte örömmel nézhet vissza az imperializmus elmúlására. A Közel-Keleten a konfliktus megoldásának kulcsa lehet az imperializmus felvállalása, de régiónkban is újra kell gondolni, hogy mire és kikre legyünk büszkék: a békét teremtő Habsburgokra és az őket támogató politikusokra vagy a nacionalista hőzöngőkre. És ez nemcsak történelmi, de nagyon is aktuálpolitikai kérdés. Elvégre az antiimperialista nacionalizmus jelenleg éppen kormányon van.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 74 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az osztrákok ellen lázongani, miközben a szlávok meg oláhok táncra készen várták, hogy a nyakunkra léphessenek, csakugyan ritka ostoba dolog volt.

Techet Péter és Magyar Nemzet együtt? Uh?

Ló füttyöt Techet Péter. Az imperializmus, mint birodalmi törekvés megvolt a múltban és megvan a jelenben is. Legfeljebb a formája változott az első VH követően.

Az első VH, majd a második VH után a nagyhatalmak – USA, Szovjetunió, Anglia, Franciaország - átrajzolta Európa és a Közel Kelet térképét. A cél a már régről ismert „Oszd meg és uralkodj” elv volt. Ahogy az első VH utáni rendezés magában hordozta a második VH kirobbanását, ugyanúgy az arab tavasz kirobbanását is. Európában pedig eklatáns példája ennek Jugoszlávia és jelenleg Ukrajna. A „rendezők” pedig halásztak a zavarosba, ahogy ezt napjainkban is teszik. A legnagyobb halász pedig az USA.

Aki ezt dicséri, ott valami nagyon nagy baj van, vagy nagyon jól megfizetik.

Ismerem. Ugyanezt mutatná Közel-Kelet (Afrika) térképes is.
Volt egy könyvem , amely az I. VH. után íródott, abban le voltak írva a következmények - a térképek és az adatok is hasonlóak voltak - amely majdnem pontról-pontra bekövetkezett, vagy bekövetkezni látszik. Sajnos ellakódott.

Ezért nem értek egyet a szerzővel, mint ahogy a brüsszeli uniós vezetéssel sem. Ha Európa nem áll a sarkára, ha az országok egymás ellen fordulnak, nagyon rossz vége lesz. Márpedig úgy néz ki, hogy a megosztás sikeres, mivel döntően minden történetből ideológiai, moralizálós kérdést kreálnak. A történelmi múlt pedig bizonyítja, hogy az ilyen alapra épített megoldások soha nem vezettek eredményre.

Grätz Gusztáv könyvei is utólagosak (A dualizmus kora 1934-ből ill. A forradalmak kora 1935-ből), de elég közel állnak a tárgyalt korhoz, és Grätz egyértelműen arról ír, hogy a kor magyar politikusai pontosan tisztában voltak a nemzetiségi kérdés robbanóerejével.

Emlékezetből idézem, de nagyjából arról ír, hogy nemzetiségek igényei a történelmi Magyarország keretei között teljesíthetetlenek voltak, és ebből következett egy bizonyos tényleges magyar asszimilációs politika. Grätz értékelése szerint egyetlen államtól és egyetlen politikai elittől sem lehet elvárni a békés önfelszámolást, olyan politikai elittől sem, amely tisztában van a folyamatok potenciálisan végzetes irányával.

Nem elájulva a mai Európai Uniótól, az azért egy lényeges különbség a mai Unió és az akkori nemzetek fölötti Monarchia között, hogy a Monarchiának eredetileg egyetlen kormánya volt Bécsben, és évszázados közdelemben létrejött egy másik Budapesten, oszt ennyi. Na jó, még Zágráb, de a horvát "kiegyezést" a horvát fél sose fogadta el.

További kormányok létrejöttének meg Bécs és Budapest egyaránt akadálya volt, pedig azért minimum a csehek normális kormányzásához szükség lett volna egy prágai kormányra.

Ehhez képest az Unió attól szenved, hogy egy csomó független helyi kormány dolgait próbálja összehangolni. Strukturálisan ez akkor is életképesebb, mintha tényleg megpróbálnának mondjuk minket Brüsszelből kormányozni.

A poszthoz: a magyar vonatkozásokat most zárójelbe téve annak mindenképpen örülök, hogy lassan terjed a belátás: az afrikai emberek akkor nem fognak Európába jönni, ha Afrikában rend lesz, Afrikában pedig akkor lesz rend, ha az európai ember megy oda, fegyverrel rendet tesz, és a kialakított rendet hosszú távon fönntartja. Ezt más szavakkal gyarmatosításnak nevezik, és két generációval ezelőtt még elfogadott világrend volt.

Nyugati nagyhatalmi versengés, hidegháború, kommunista propaganda, a gyarmati rendszer fölszámolása, állami szervekké váló törzsi rablóbandák modern fegyverekkel?

A gazdasági gyarmatosítók között ne feledd Kínát!

Nagy vita nincs közöttünk, amire azonban szükség vón, az az államilag szervezett gyarmatosítás, aminek eredményeképp a gazdasági gyarmatosítók tevékenysége is keretek közé kerülhetne.

Ezért kezdtem a "nyugati nagyhatalmi versengéssel", amikor a fölbomlás okaira kérdezett az olvtárs.

India "bukott állam"-nak semmiképpen nem nevezhető, úgy tűnik, alapjában alkalmas a független életre.

Ahol viszont ennek az ellenkezője bizonyosodott be, ott az új gyarmatosítás gyakorlatilag is, erkölcsileg is indokolt. Elsősorban Afrikára gondolok, és az iszlám terror elnyomása szintjéig az arab világra is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés