Miután egyetlen támaszuk kiképzés közben elhunyt, az idős Rebán-házaspár szinte teljesen magára maradt. Lapunknak azt is elmondták, gyógyszerekkel élik túl valahogyan a legnehezebb napokat.
„Most egyenlőre jó vagyok, mert bevettem az orvosságot, mind a ketten, így úgy-ahogy megvagyunk” – mondja elcsukló hangon a telefonban Rebán Gyöngyi. Egy édesanya fájdalma, aki egyetlen fiát vesztette el, semmihez sem mérhető, különösen, ha úgy érzi, teljesen értelmetlenül kellett meghalnia.
Rebán Zsolt alig negyvenegy esztendős volt, de kisgyerekkorában szívbetegséggel diagnosztizálták, a helybéliek úgy mesélték a sajtónak, emiatt csak alkalmi munkákat tudott vállalni, de egy háztartásban élt szüleivel, és mindenben támogatta őket, bevásárolt, tűzifát hordott, mikor mire volt szükség.
Ennek ellenére a rendőrök elkapták, majd a hadkiegészítő parancsnokság emberei kiképzésre elvitték, s nem sokkal később érkezett a hír a családhoz: Zsolt kiképzés közben, két nappal azt követően, hogy kiképzése egyáltalán megkezdődött, rosszul lett, és szívelégtelenségek és légzési nehézségek következtében, január 18-án elhunyt.
A fiatalember szülei, Gyöngyi és Tibor érthető módon képtelenek elfogadni fiuk elvesztését, ahogyan egyetlen, távol élő lánytestvére is. „Megrázta a történet, nem kicsit, nagyon. Minden nap sírt” – mondja nekünk Gyöngyi.
Mint azt korábban a Kárpátalja Lapra hivatkozva megírtuk: a család elmondása szerint Zsoltot korábban többször is alkalmatlannak minősítették katonai szolgálatra, több alkalommal vizsgálták, Ungvárott és Beregszászban is, de nem találták alkalmasnak. Aztán január 6-án, amikor munkából tartott hazafelé ebédelni, egy rendőröket szállító autó megállt a faluban, és akarata ellenére elhurcolták a férfit – a családtagjai hiába bizonygatták, hogy Zsolt szívbeteg, nem hallgattak rájuk.
Utóbb a Bors azt tudta meg, hogy a toborzótisztek állítólag arra hivatkoztak, hogy bár Zsolt tényleg alkalmatlan a szolgálatra, azért a kemény kiképzésen részt kell vennie. S ő maga is hiába jelezte, hogy súlyos szívbeteg, ezúttal nem vizsgálták meg a katonaorvosok.
Mint édesanyja lapunknak elmondja, nem véletlenül nem találtak igazolást nála az egyenruhások: „a vojenkomatban (hadkiegészítő parancsnokságon – a szerk.) maradt.
Háromszor elvitték, háromszor visszaengedték, mert nem volt alkalmas katonának. Negyedszerre nem engedték”.
Azonban a hozzátartozókkal napokig nem kommunikálhatott, azt sem tudhatták meg, hogy hová került. „Mindig ki volt kapcsolva a telefonja, mi is meg a testvére is hiába hívogattuk” – számolt be róla az M1 híradójának a megtört asszony.
Annyit sikerült megtudniuk, hogy Lembergben van, pontosan a nagyvároshoz közeli Javoriv katonai központban, kiképzésen, és éppen fát fűrészeltetnek vele. Nem hagyták őket sokat beszélni, utoljára csak annyit mondott,
„anyukám, nem tudom, hogy mikor foglak tudni hívni”.
Ezt is ajánljuk a témában
„Anyukám, nem tudom, hogy mikor foglak tudni hívni, mert szétszórtak bennünket” – mondta a szívbeteg férfi a telefonba, aki napokkal elrablása után vesztette életét.
Majd jött az értesítés, hogy a fiatalember elhunyt: egy tiszt hívta fel a családot. „oroszul beszéltek, én nem nagyon értek oroszul, a szomszéd, akivel jóban voltak, segített, neki odaadtam a telefont, ő mondta, hogy Zsoltika meghalt, megállt a szíve” – mondja lapunknak a megrázó részleteket Gyöngyi.
A hivatalos iratok szerint a halál oka szív- és légzési elégtelenség volt, enyhe tüdőgyulladással kísérve; a család a Kárpátalja hetilapnak úgy fogalmazott: a hír hallatán teljesen összetörtek.
A fiatalember testét Beregszászba szállították, ahol azonosítaniuk kellett; majd január 26-án temették el katonai tiszteletadás mellett. A szülők teljesen összeroppantak, a helyi közösség igyekszik őket segíteni.
Ezt is ajánljuk a témában
Rebán Zsolt szülei a gyász terhe alatt teljesen összetörtek.
Illetve a magyar kormány részéről Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter jelentette be: a részvétnyilvánításon túl az áldozat családjának minden támogatást megadnak, emellett pedig a miniszterelnök bejelentette, hogy a magyar kormány döntött:
haladéktalanul kiutasítják Magyarország területéről azokat az ukrán személyeket, akik kényszersorozásban vesznek részt; ez első körben három személyt érintett.
A családot egzisztenciálisan is megviselték a történtek, hiszen Zsolt alkalmi kereseteivel jelentősen hozzájárult a családi kasszához is. „A vojenkomatban voltunk már, most járjuk ki a papírt, azt ígérik, emelik majd a nyugdíjunkat. Majd meglátjuk később” – mondja Gyöngyi, aki kérdésünkre elárulja,
ami összesen minteg 48 ezer forintnak felel meg.
Ebből kellene most túlélniük. „De most nehéz mindenkinek, még, akik itthon vannak” – teszi hozzá.
KERETES: Időközben két újabb halálhír érkezett Kárpátaljáról: a 45 éves Himics László, Nagybakos lakója február 6-án, a botfalvi Kolbász Miklós február 4-én halt meg Pokrovszk mellett. Nemrég beszámoltunk róla, hogy egyre több kárpátaljai veszíti életét az ukrajnai háborúban – miközben több, korábban eltűntként számon tartott katonáról derül ki, hogy valójában elesett a harcokban.
Nyitóképen a gyászoló szülők. Képkivágás
Magyarország katonai megszállásától a választási eredmények megtámadásáig – minden belefér az EU-s csatlakozást követelő ukrán megszólalók szerint.
Ahogy közelednek a választások, valahogy mindig előkerül...
Rebán Zsolt szülei a gyász terhe alatt teljesen összetörtek.
Kontra György 2015-től dolgozott a köztévénél.
„Anyukám, nem tudom, hogy mikor foglak tudni hívni, mert szétszórtak bennünket” – mondta a szívbeteg férfi a telefonba, aki napokkal elrablása után vesztette életét.
Ónos eső, szél, fagy – lesz itt minden.
Ennyi volt, kiürültek a készletek.
Eörsi Mátyás szerint Zelenszkij csodálatra méltó önuralommal kezelte Orbánt.
