A liberális Európa, a Charlie Hebdo és a szólásszabadság

2015. január 9. 8:43

Bakó Bea
Mandiner
A Kouachi testvérek egy szabad országban nőttek fel, ahol mindenki nagyjából azt mond, de mindenképpen azt gondol, amit akar; mégis teljesen más elvek mentén szocializálódtak.

A Charlie Hebdo elleni támadás két dolgot mutatott meg. Egyrészt, hogy nem jól működik Nyugat-Európában a bevándorlók integrációja, amit nagyon is folytatni kellene a bevándorlók második generációjában is. Másrészt, hogy a szólásszabadság még itt, Európában is védelemre szorul: nem csak az annak lényegét egyáltalán nem értő muszlim terroristákkal szemben, de a politikailag korrekt véleményformálókkal szemben is, akik most ugyan hősként emlékeznek a politikailag egyáltalán nem korrekt Charlie Hebdo-ra, de egyébként meg nekimennek azoknak, akik a bevándorláspolitikára vonatkozó tanulságokat próbálnának levonni az ügyből.

Érdemes elöljáróban megjegyezni, hogy az Iszlám Állam Irakban hónapok óta gyilkol halomra keresztényeket, gyerekeket, és bárkit, aki nem velük van – teljesen véletlenszerűen ölnek, ahol érik a szerintük „hitetleneket”. Európa mégsem ezen rökönyödött meg, hanem azon, mikor egy – egyébként évek óta fenyegetett – párizsi szerkesztőségben csináltak vérfürdőt. Pedig Európában sem ez az első eset: legutóbb épp a szintén franciaországi Nantes karácsonyi vásárán hajtott a tömegbe egy iszlamista merénylő.

Ezzel persze egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a random merényleteknél egy fokkal is elfogadhatóbb lenne bosszúból rajzolókat és újságírókat ölni, csak érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az iszlamista terroristáknak akkor sikerült az európaiak „ingerküszöbét megütniük”, amikor egy újság szerkesztősége, a szólásszabadság megtestesítője ellen támadtak. A szólás- és véleményszabadság ellen, ami oly távol áll az iszlám fundamentalistáktól, de ami a liberális Európában is a politikai korrektség falai közé kezd szorulni.

A Charlie Hebdo szerkesztőségében történt vérengzés tényén túl a történtekre adott reakciók is szomorúak. Egyrészt a Szőnyi Szilárd-féle érvrendszerre gondolok, miszerint bármennyire tragikus is az eset, a szatirikus lap munkatársainak semmi se volt szent és ezzel maguk ellen hívták ki a sorsot. Másrészt pedig a szelektíven liberális megmondókra, akik a politikai korrektség mögé bújva élesen támadják azokat, akik a történtek után felvetik: talán valamit elrontott a toleráns Európa bevándorlás-ügyben.

Az első érvcsoport arra a régi, véget nem érő vitára nyúlik vissza, hogy hol a határ a sajtószabadság és mások (vallási) érzékenysége között. Az én véleményem az, hogy a sajtó egész nyugodtan gúnyolja ki a vallásokat, akinek pedig ez sérti az érzékenységét, az ne olvassa. Persze ezzel lehet vitatkozni, abban viszont bizonyára egyetértés van, hogy ha még fel is tesszük, hogy a sajtószabadságnál előbbre való mások vallási érzékenysége, akkor sem igazolható egy ilyen brutális támadás azzal, hogy „úgy kell nekik, amiért kiprovokálták”.

Ami sokkal problematikusabb az ügyre adott reakciókban, az az, hogy a „politikai korrektség” megfoghatatlan elvárása miatt csak félve kerül elő – de azért előkerül – az a tanulság, hogy valamit bizony nagyon elrontott az állítólag toleráns és liberális Európa. Mint ahogy Stefano Bottoni is írja a Mandineren, a Charlie Hebdo elleni támadás az eddig felépült európai civilizáció, a „tolerancia és a tisztelet mindennapi gyakorlata” elleni háborús deklaráció. És amelynek a gyakorlatában a magát progresszívnek és liberálisnak tartó értelmiség az utóbbi időben szelektálni kezdett: csak a „kiszolgáltatottnak” számító csoportok – köztük a bevádorlók – vallási, vagy egyéb érzékenysége számított, de az viszont sokszor túlságosan is. Hogyan tanulhatták volna így meg például a muszlim bevándorlók a szólásszabadság, a „bármit lehet mondani”-gyakorlatát? Ja, hogy mégsem lehet bármit mondani?! 

Sok európai muszlim mindenesetre úgy tűnik, egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy mit jelent egy nyílt társadalom és a szólásszabadság – persze jobb esetben ettől még nem lesznek terroristák. Ami elsőre a legfurcsább: akik igazán nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni, azok a második generációs bevándorlók, akik már itt születtek. A Charlie Hebdo elleni támadás feltételezett elkövetői Párizsban születtek, algériai-francia kettős állampolgárok. Itt rögtön felmerül a kérdés, hogy érdemes volt-e túl könnyű feltételek mellett állampolgárságot adni a bevándorlóknak, illetve azok gyerekeinek – úgy, hogy egyébként az EU-ban a letelepedett státuszúak is szinte minden téren az állampolgárokkal azonos jogokat élveznek.

A Kouachi testvérek egy szabad országban nőttek fel, ahol mindenki nagyjából azt mond, de mindenképpen azt gondol, amit akar; mégis teljesen más elvek mentén szocializálódtak. Vagy ott van Iszlám Állam hóhéra, aki pedig londoni, east-endi akcentussal beszél. Azok a második generációs bevándorló, valamiféle identitásválságban lévő muszlim fiatalok, akik Nyugat-Európában radikalizálódnak, már nem tudják, nem emlékeznek rá, hogy a szüleik miért jöttek el otthonról, és miért választották azt, hogy egy szabad, demokratikus országban éljenek.

Egy liberális demokráciában nevelkedtek, amely azonban nem tudta megtanítani nekik a legfontosabb alapelveket: az élet feltétel nélküli tiszteletét, mások véleményének – még ha mégoly sértő is – tiszteletben tartását. Azt, hogy a nem tetsző véleményekkel szemben ők is hallathatják a saját hangjukat – de ez a legtöbb, amit tehetnek; és ami még fontosabb: hogy a „hitetlen” élete is szent. Nagy kudarca ez a liberális Európának: hogy nem tudta a saját értékeit közvetíteni azok felé, akik számára pont a legfontosabb lett volna. Akik számára nem magától értetődő, hogy lehet véleményük, azt világgá kürtölhetik, de cserébe, aki őket bírálja ország-világ előtt, azt is el kell viselniük. Valószínűleg sokuk most azt sem látja át, hogy aki kiírja magáról, hogy „én vagyok Charlie”, az nem blaszfémekkel helyezi magát egy platformra, hanem a szólásszabadság híveivel.

Persze sokszor elkelne máskor is, hogy a szólásszabadság feltétlen hívei felemeljék a hangjukat, ideális esetben nem kellene ehhez vérnek folynia. Például olyankor, mikor egyes történelmi események tagadását, vagy bizonyos jelképek használatát büntetik államok – köztük Magyarország. Ilyenkor a politikailag korrekt, szelektív szólásszabadság-harcosok már nem védik meg azokat, akiknek a Charlie Hebdo-hoz hasonlóan semmi se szent.

A liberális Európa értékeinek – jelen esetben a szólásszabadságnak – a szelektív értelmezésére is rámutat ez a tragikus eset. Mindenesetre amíg a politikailag inkorrektekre is a szólásszabadság mártírjaiként tud tekinteni a közvélemény egyébként szelektíven liberális része, addig van remény.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 147 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Charlie Hebdo gúnyolódott nem csak az iszlám, a zsidó, és a keresztény valláson is. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint már kormánykörökből is szóltak nekik, hogy ezt nem kéne. Rendőr őrizte őket, és a bejáratukra nem merték kiírni az újság címét.

Mégis folytatták a gúnyolódást, sunyin, rejtőzve, a miattuk szintén áldozatul esett rendőr védelme alatt. Hát, aki hülye, és neki ez jelenti a szólásszabadságot, az haljon meg. Én nem sajnálom őket, csak a rendőrt.

A két terroristát persze le kell csukni egy életre, mert a terror nem engedhető meg. De hagyjuk már a hülyeség mártírjainak siratását.

Ez is egy szemlélet.
De akkor szólásszabadság alatt mindent szabad lenne????????
Egy újság közölhet-e gúnyrajzokat a betegekről, a melegekről, a fehér bőrűekről, a sötét bőrűekről és ...stb. Nagy a választék.
És lenne kíváncsi vevő aki eltartaná.
Az ellenzők csak annyit tehetnének, hogy nem vennék meg, nem olvasnák????????
Valahol meg kell húzni a határt!
De minden oldalon!!!!

Mert az olvasók is különbözőek. Vannak akik lőnek, (lásd most), vannak akik legyintenek és nem foglalkoznak vele.
Vannak akik fellármázzák a közvéleményt.

A kollégáim között volt egy személy aki mindig cukkolt, viccelődött politikai beállítottságom miatt.
Én sokszor csak nevettem ezen.

De amikor egy vállalati fotómat letöltötte a vállalat honlapjáról, és grafikailag kifigurázott azon, szóltam neki, hogy fejezze be, de nem tette, és akkor teljesen minden mindegy alapon hozzávágtam a kávéscsészét és nem sok hiányzott, hogy neki menjek és fizikailag is megverjem.

Az eset után visszafogta magát és többé nem tett ilyet.

Na most én korlátoztam az ő valamilyen szabadságát, azzal, hogy nem tűrtem el a kigúnyolásomat????
Én nem tettem vele ilyet, és elvártam, hogy ő sem tegye, és ezután is elvárom.

Igen, "ha az asztalomra gugol akkor nem hívom meg...."
De ezt nyilvánosság előtt tette és nem az én szobámban, Arra meg nem volt lehetőségem, hogy ne vele dolgozzak.
Így van ez makro szinten is.

"Mindenki bármit leírhat és nem kell elítélni érte. Az én világomban működhet a kurucinfo és a galamus is bármilyen baromságokat is írnak mind a kettőn. De joguk van hozzá. Belefér."

Tulajdonképpen nálam is. De a reakciómat lehet más módon fejezem ki. Ezzel meg számoljon az az ember aki gúnyolódik velem.

Láttam ennek a szerkesztőségnek a rajzait ahol nem csak a muzulmánokat, hanem a keresztényeket és zsidókat gúnyolnak.
Ez provokáció -szerintem- és nem szólásszabadság.

Meg azt sem, hogy "tisztesség".

Mihez, kikhez alkalmazkodik??????

Mi Európaiak sem vagyunk egyformák.
Vannak akik halvérűek, és vannak akik oroszlánvérűek.
Vannak akik szóval bántanak mást és vannak akik tettel.
Vannak olyanok akik soha nem fognának fegyvert és vannak olyanok akiknek az az élet.

Egyébként meg az az alkalmazkodás amiről írsz, az szintén egy szabályozás.
Hazamegy???? Ezek már otthon vannak Európában mert nem az első generáció.

Ha ez a logika, akkor a "fehér" ember miért ment Afrikába, Ázsiába, Amerikába????

Az egész azzal kezdődött, hogy a "fehér" "európai" ember ment el mások földjére és leigázta az ott élőket.

Ha meg ez megtörtént akkor az, ."...Európa a fehér emberek hazája.....", ma már nem igaz!

A józan ész szabadságon van.
Franciaországban is be lehetett volna szüntetni a C.H. másokat sértő tevékenységét. Az üzlet miatt ez nem ment. Hányan vásárolták nyálcsorgatva a Lapot , csak azért, mert várták az újabb gúnyrajzokat?
Nálunk is baj van, ezt mutatja a pécsi rendőr-videó ügye is. Azonnal jött a hülye duma, hogy a rendőrök az áldozatot találják vétkesnek.
A liberálisok a teljes szabadság hívei.
Akkor most a terroristákra nem vonatkozik?
"Direkt cinikus a kérdés."

Bizony.
Zuschlagot, ezek a Voltaire hívők, bizony jól meghurcolták.

Az én véleményem pedig az, hogy aki ilyent megfogalmaz „Az én véleményem az, hogy a sajtó egész nyugodtan gúnyolja ki a vallásokat, akinek pedig ez sérti az érzékenységét, az ne olvassa.” az nem liberális, hanem anarchista.

A toll is fegyver. Sőt! A gúnyrajzok, szövegek a köz révén eljutnak mindenkihez, másokat lejáratnak, gyűlöletet szítanak, amely elvezet akár tömeges formában oda ami Párizsban történt. A toleranciának is van határa és az emberek tűrőképességének is van határa. Ugyanakkor különbözőek vagyunk és különbözőképpen reagálunk. Ezt a média munkásainak is észre kellene venni és tudniuk kellene hol az a határ, amelyet átlépve átcsap gyűlöletbe, anarchiába.

Azért a kettő között van némi különbség.

Az alábbi linken letölthetők a régi számok és meg lehet róla győződni.

http://epa.oszk.hu/html/vgi/ka..

Nem értek egyet veled. Bakó Bea művelt személy, csak más a felfogása, más a véleménye. Hölgyre egyébként sem alkalmaznák ilyen jelzőt, mint amit te, pedig liberális sem vagyok.

Jó és igaz is, én még olvastam volna, tovább.

Mindenki tudja. h. nem lehet bármit csinálni.
Pl. ölni egyszerűen tilos. A cselekvési szabadságunknak nagyon ésszerű korlátai vannak.
Miért gondolják sokan, h. bármit lehet mondani, írni?
Azért, mert a kimondott, leírt szó nem öl közvetlenül?
Biztos, h. helyes bármit kimondani, leírni?
Biztos, h. egészen egyszerűen mindent szabad?
Egy biztos, a párizsi rémség elhomályosítja a dombtetőn, pamlagon iszogató, bámészkodó kibucnyikokat az égő, füstölgő Gáza fölött.
Mindenesetre abból, hogy egy szerkesztőséget a tevékenysége miatt államilag rendőri védelemmel kell ellátni és a karikatúristának személyi testőrre van szüksége még nem következik, h. az, amit és ahogy csinálnak európai civilizációs érték lenne.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés