A filmipar nemcsak az állami támogatások elosztásáról szól, hanem sokkal többről – Káel Csaba a Mandinernek

Meglepte a választási eredmény? 

Mindenképp. Komplex elemzést igényel, és a politikatörténet számára izgalmas feladat lesz feltárni, hogy mi vezetett idáig. Egy biztos, az előző tizenhat év – még ha sokan most másképp gondolják is – fantasztikus eredményekkel és lenyűgöző fejlődéssel telt. Az egyik fő problémát abban látom, hogy sokkal jobban be kellett volna vonni ebbe a sikerbe az embereket, különösen a fiatalokat; erre láthatólag nem került sor. 

A kormányváltás hírére azonnal megszólaltak a filmes szakma egyes képviselői, és keresetlen szavakkal illették önt a közösségi médiában. Egyesek az irodája kulcsát követelték, mások azt, hogy tiltsák ki a mozikból. Mit szól hozzá? 

Különösebben nem lepett meg, ilyen típusú kirohanások korábban is voltak. Jómagam a közösségi médiának ezt az oldalát nem használom, hiszen felelősség nélkül pocskondiázni nem az én műfajom, csak indulatokat lehet gerjeszteni vele, és nem gondolom, hogy az ilyesmi bárhova vezet. Arról pedig, hogy valójában mi történik a filmes ágazatban, nincs szó ezekben a megnyilvánulásokban, láthatólag nem is érdekli a megszólalókat. Csak az, hogy ők mennyi állami pénzt kapnak. Márpedig a filmipar nem csak az állami támogatások elosztásáról szól – amelynek mértéke egyébként sosem tud megfelelni a szakmai elvárásoknak, hiszen a pályázatokban jelentkező támogatási igény több mint a hússzorosa a filmintézet büdzséjének. Ráadásul fontos, hogy ne csak a fesztiválokra szánt szerzői alkotások, hanem jó minőségű, piacképes műfaji filmek, sorozatok, koprodukciók is készüljenek, hiszen e bevételek nélkül nehezen tartható fenn az állami filmgyártás. 

Mik a hatéves kormánybiztosi időszakának a legfőbb eredményei? 

Amikor 2020-ban megalakult a Nemzeti Filmintézet, az égisze alatt egy korábban nem létező szervezeti struktúra jött létre a teljes mozgóképes ágazat fejlesztésére. Elődöm, Andy Vajna a film- alappal elindította a folyamatokat, megkezdte az ágazat gazdasági rendbetételét, és több hiányzó területet, mint például a forgatókönyv-fejlesztést pályára állította, de ő csak a mozifilmre koncentrált. Mi ezzel szemben a filmipar teljes rendszerét tartottuk szem előtt, beleértve a televízió és a streaming formáit, és jóval szélesebb spektrumban szerettünk volna gondolkodni az ágazatról. Induláskor azt a stratégiai célt tűztük ki, hogy minél jobb minőségű művek készüljenek, minél több emberhez jussanak el, és növekedjen a magyar filmipar versenyképessége. Az eltelt hat év ez ügyben rengeteg eredményt hozott. 

Budapest mára Európa második legnagyobb filmgyártó bázisa lett, egyre több világklasszis produkció érkezik hazánkba. Látható volt előre, hogy ez ekkora üzlet? 

Amikor megkaptam a megbízatást, kimondott elvárás volt, hogy a benne rejlő gazdasági lehetőséget jobban kihasználjuk, felfuttassuk, és ezt komolyan is vettük. Hatalmas filmes tudás koncentrálódik itthon, amit így be tudunk csatornázni a nemzetközi vérkeringésbe. Ma a világ legjelesebb rendezői, színészei és producerei dolgoznak nálunk. A Magyarországon regisztrált hazai és külföldi filmipari költés 2025-ben összesen 402,1 milliárd forint, vagyis több mint 1 milliárd dollár volt, ami az ötszöröse a 2019. évi összegnek. Az ágazat mintegy húszezer hazai filmesnek ad munkát. Nemcsak rendezőkről, operatőrökről és producerekről van szó, hanem egy egész ágazatról, amelynek óriási gazdasági ereje van. 

A filmgyártásban rejlő üzleti lehetőséget ráadásul nagyban támogatja az adó-visszatérítés rendszere is. 

2004 óta, amióta beléptünk az Európai Unióba, működik a filmipari adókedvezmény rendszere, a filmipar motorja, ezt a minap 2030-ig jóváhagyta az EU. Ma már mindenki természetesnek veszi, pedig korántsem az. Azzal, hogy megnövekedett a filmipar volumene, az adókedvezmény nagysága is jelentősen emelkedett, ez pedig állandó egyeztetést igényel a pénzügyminiszterrel. Jelentős szakmai összefogás volt az NFI és az ágazat képviselői részéről, hogy együttesen lépjünk fel, és a megemelt összeget elfogadtassuk az éves költségvetésben. 

Hogyan sikerült Budapestet feltenni a filmes térképre? 

Eleinte nagy verseny volt főleg Prágával, kevés sikerrel, de aztán idővel megelőztük. Következett a koronavírus-járvány időszaka. A lezárások miatt az itt forgató filmes stáboknak el kellett hagyniuk Magyarországot, de mi nem hagytuk annyiban: kitaláltunk az itthoni gyártókkal, stúdiókkal együttműködve egy szisztémát, a covidprotokollt. Nem lehetett forgatni, de filmes előkészítő munkát végezni, díszletet tervezni igen, ebben láttuk meg a lehetőséget. Később meg is lett a hozadéka: hozzánk tértek vissza elsőként a nyitás után a nagy nemzetközi produkciók, például a Dűne. Nem tétlenkedtünk közben sem, létrehoztunk egy filmipari segélyalapot, hogy a pandémia miatt kieső forrásokat visszajuttassuk a szakmába. Elindítottunk tucatnyi előkészített koprodukciót, amelyen a szakma azonnal dolgozni kezdhetett. Időközben kiderült, hogy a stúdiókapacitás nem elegendő a megnövekedett bérmunkaigényhez, és félő volt, hogy a magyar forgatásoknak sem jut elegendő hely. Ezért megkerestük a kormányt, és szorosabb együttműködést javasoltunk: a filmipar stratégiai ágazattá emelését. Állami támogatással filmstúdió-fejlesztésbe fogtunk, felújítottuk és korszerűsítettük a fóti stúdióbázist, és a meglévő mellé újakat építettünk. Az új gyártóbázist a teljes 2025-ös évre lefoglalta egy világklasszis nemzetközi produkció, mégpedig a Dűne újabb, harmadik része. Ezzel párhuzamosan pedig ugyanott a díszletvárosunkban megindult a Hunyadi sorozat forgatása is. 

Az utóbbi évek fejleménye, hogy magyar filmes szakemberek Oscar-díjat nyertek a hazánkban forgatott külföldi produkciókban végzett munkájukért. Ezek szerint számolnak velünk a „vonal feletti” munkákban is? 

Korábban ha idejött egy külföldi produkció, nyolcvan százalékban külföldi szakemberekkel, húsz százalékban pedig hazaiakkal dolgozott, ez az arány mára nagyjából megfordult. Ráadásul a magyar filmesek egyre magasabb pozíciókban kapnak szerepet a nemzetközi produkciókban. Már az is jól hangzó tény, hogy az utóbbi hat évben nálunk forgatott nemzetközi filmeket tizenöt Oscar-díjjal jutalmazták, s amire még büszkébbek vagyunk, hogy 

Jancsó Dávid pedig Oscar-jelölést kapott A brutalista című film vágásáért. Az egész hazai mozgófilmágazat sikerei ezek az elismerések. 

Mi teszi vonzóvá Magyarországot a nemzetközi filmesek körében? 

Budapest lenyűgöző lokáció, a városból könnyen elérhetők a stúdiók, és a stábok szeretnek a magyar szakemberekkel dolgozni, szeretik a magyar mentalitást, a munkához való hozzáállásunkat. Több mint százéves filmes tudás van nálunk, ma már komoly infrastruktúrával, amelynek része a filmlabor, az archívum, a jelmeztár, a kültéri díszletegyüttesek. Időközben létrejöttek korszerű utómunka-stúdiók, és a filmzene rögzítéséhez is minden adva van. Francis Ford Coppola például Magyarországra jött a legutóbbi filmje zenei felvételét elkészíteni. 

Az önt érő leggyakoribb kritika a filmtámogatási rendszerrel kapcsolatos: azt róják fel, hogy politikai alapon ítélik oda a támogatásokat. Tegyük rendbe a kurzusfilmek közkedvelt vádját! 

A Nemzeti Filmintézet 2020 óta több mint 90 egész estés mozifilmet és 300 televíziós alkotást támogatott, ebből 37 első rendezés, az Inkubátor programban pedig 21 film készülhetett el ugyanezen időszakban. Az indulástól kezdve azt képviseltük, hogy ahhoz, hogy a nézőket visszacsaljuk a magyar filmekhez, olyan tartalmakat kell létrehozni, amilyenekkel azonosulni tudnak, amelyek az életükről, a sorsukról szólnak. Ezek lehetnek történelmi témájú filmek, akár nagyobb történelmi események, akár egyéni emberi sorsok ábrázolása, másrészt a jelenünk és témái filmre vitele. Büszkén mondhatom, hogy számos hiánypótló alkotás született, kezdve a Hadiktól, a Magyar passiótól a Most vagy soha!, a Semmelweis filmekig, a közelmúlt témáiból pedig ott a Mesterjátszma, a Blokád vagy a Kádár-rendszerben zajló Eltörölni Frankot. Fontosak nekünk az irodalmi adaptációk is, amelyek felhívják a figyelmet irodalmi értékeinkre. Ilyen például Enyedi Ildikótól A feleségem története, a Tündérkert, a Csongor és Tünde vagy a televíziós filmek közül az Ida regénye, a Frici & Aranka. Célunk volt az is, hogy szélesebb spektrumban és különböző műfajokban szülessenek alkotások, ne csak játékfilmek, hanem például dokumentumfilmek is: A nemzet aranyai, Katinka, Bereményi kalapja, Kurtág-töredékek, hogy csak párat említsünk. És akkor nem beszéltünk még az animációs filmekről. Az utóbbi hat év sokkal több animációt produkált, mint a megelőző húsz – a Toldit vagy a Kék Pelikant emelném ki –, és két év alatt jelentős szakmai konszenzussal létrejött egy animációs stratégia, amely korábban nem volt Magyarországon. Az Annecyi nemzetközi animációsfilm-fesztiválon – az ágazat Oscarján – a száztizenegy éves magyar animáció mint díszvendég hatalmas sikert aratott. 

Számos olyan produkció is részesült állami támogatásban, amelynek alkotói korántsem rokonszenveztek az aktuális kormánnyal, s ennek hangot is adtak. 

Hogy mennyire nem nézzük az alkotók politikai szimpátiáját, arra egy jó példa a közelmúltból: a Véletlenül írtam egy könyvet című népszerű családi filmet ugyanaz a producerpáros, Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás hozta tető alá, mint a Tavaszi szél című kampányfilmet. Vagy említhetném Deák Kristófot is, akinek Az unoka című filmjét támogatta a Nemzeti Filmintézet, vagy Enyedi Ildikó és Nemes Jeles László filmrendezőket is. 

Mit szól ahhoz a kritikához, hogy a korábbiakhoz képest kevésbé van jelen a magyar film a nemzetközi fesztiválokon? 

A magyar filmek az utóbbi időben évente átlagosan kétszázötven külföldi filmfesztiválon szerepeltek, és hatvan-hetven rangos díjat nyertek el. 2020 óta negyvennégy NFI-támogatással készült magyar filmet hívtak meg A kategóriás nemzetközi fesztiválokra, ezek tizennégy díjat és elismerést kaptak. Soha nem volt még két magyar alkotás versenyben a velencei filmfesztiválon, mint tavaly, amikor Enyedi Ildikó Csendes barátja és Nemes Jeles László Árva című filmje is indult. A fesztiváljelenlét mellett ráerősítettünk a külföldi forgalmazásra is, az NFI World Sales csapata 2025-ben nyolcvankét országba adott el magyar filmeket és sorozatokat, 

A nézettségi adatok számháborúja az utóbbi időszakot is végigkísérte. Hogyan értékeli a számokat? 

A Hunyadi az előző időszak legnézettebb televíziós sorozata lett epizódonként átlagosan 1 millió nézővel.

és rekordideig, több mint egy éven át volt műsoron. Kiemelkedő siker volt a Semmelweis, a 350 ezer mozinéző után a tévépremier révén 400 ezer nézőt ültetett a képernyők elé. A rendszer- változás óta bemutatott legsikeresebb családi film lett az előbb említett Véletlenül írtam egy könyvet, több mint 160 ezren nézték meg a mozikban. És hogy egy másik műfajból is mondjunk példát: a háromszoros olimpiai bajnok vízilabda- aranycsapat történetét feldolgozó, A nemzet aranyai című alkotás 100 ezer nézőt vonzott a mozikba, ami kiemelkedő dokumentumfilmes teljesítmény. 

A magyar film ügyének máig egyik rákfenéje a forgalmazás kérdése. Történt bármi előrelépés ezen a téren? 

Nem is igazán a magyar filmek forgalmazása a nagy kérdés, hanem általában az európai filmeké. Azért van ilyen gyenge állapotban az európai film az amerikaihoz képest, mert a 450 milliós európai piacról kevés pénzt tud csak behozni, a disztribúciós hálózatai gyengék, nincs jelentős mozihálózata, közös streamingplatformja. A piaci bevételek növelése nélkül az állami büdzsék nem tudják kielégíteni a növekvő tartaloméhséget. Idehaza jó néhány dolgot elkezdtünk a forgalmazás terén, csak kevés szó esik róla. Megerősítettük a filmes marketingkommunikációt, egy sor újítást vezettünk be: a kétlépcsős, gyártás alatti és az utáni marketingtámogatás rendszerét. Létrehoztuk Európa első nemzeti streamingcsatornáját, a Filmiót, ahol a felújított régi alkotások mellett premierek is nézhetők. Szerettük volna kiterjeszteni a régióban, tárgyaltunk a csehekkel, a lengyelekkel, az osztrákokkal egy közép-európai streamingcsatornáról, de ez már a következő vezetésre marad. Széles körű kampányt folytattunk a magyar filmek népszerűsítéséért, életre hívtuk a filmklubok rendszerét, s útjára indítottuk a Magyar mozgókép fesztivált a balatoni régióban, emellett szinte az összes hazai fesztivált rendszeresen támogattuk. A magyar film napja egyhetes rendezvénnyé nőtte ki magát, a klasszikusfilm-maraton pedig mára Európa harmadik legnagyobb fesztiválja lett a lyoni és a bolognai után.

Nyitókép: Ficsor Márton