Öveket becsatolni: körbenézünk, ki milyen tempóban zuhan hozzánk képest!

Vegyünk azt a szituációt, hogy ködös időben tömegkarambol történik az autópályán, amely az adott szakaszon minden épp ott közlekedő járművet érint, és amelyben a mi autónk megússza a hátsó sárvédő horpadásával. A természetes és jogos bosszankodáson túlmenően eszünkbe jutna-e olyat mondani, hogy 

Naná, hogy nem mondanánk, hiszen tanúi voltunk a kontextusnak, és világosan láttuk, hogy rozogább kocsival, más vezetési stílussal messze nagyobb kárt is szenvedhettünk volna.

Fura, hogy mégis úton-útfélen szembejön a jelenség – vegyük például a demográfiai helyzetet. Pff, az Orbán-kormány még családpolitikát sem tud, hiszen tessék, a termékenységi ráta 2011 és 2021 közötti határozott növekedése után 2021 óta folyamatos a visszaesés, és lám, 2025-ben már egy 1,31-be is belefutottunk – hangzik a helyzetértékelés.

Amely 1,31 egyébként pontosan megfelel a legelső, 1998 és 2002 közötti Orbán-kormány alatt mért átlagos termékenységi rátának (amely Orbán-kormány még a mai tiszások túlnyomó többsége szerint is szép volt, jó volt, támogatható és visszasírható volt),

Amely szám a második, a harmadik és a negyedik Orbán-kormány alatt úgy emelkedett tartósan 1,5 fölé, 1,6 köré, mintha sose lett volna máshol.

Hogy aztán azok, aki szerint az 1,5 fölötti érték mindennek betudható volt, csak az Orbánnak nem, a legújabb, valóban csúnya 1,31-es ráta láttán mutogatni kezdjenek: tessék, ennyit tudnak ezek, jól behorpasztani a sárvédőt, pff. (Jöjjön már helyette végre olyasvalaki – rimánkodnak –, aki még a legegyszerűbb vezetési szituációban is lefullad, majd fel is adja a jármű újraindítását.)

A prosperáló, derűs, családbarát nép hírében álló csehek 2011-ben 1,43-as termékenységi rátáról indultak, onnan éveken át stabil 1,71-re futottak fel, majd egy Covid alatti egyszeri, kiugró 1,83 után 2022-ben azonnal 1,62-re, onnan 1,45-re, 2025-ben pedig már 1,28-ra zuhantak vissza. Azaz: kedvezőbb bázisról indulva a magyarhoz nagyon hasonló felfutás után az elmúlt három évben szinte szabadesést produkáltak, a magyarok mögé kerülve.

Még impozánsabb zuhanást mutatott be az elmúlt években Románia: ők 2010-ben Magyarországnál jóval kedvezőbb helyzetből, 1,59-ről indultak, 2021-ben a becslések szerint 1,81-nél tetőztek, hogy aztán már 2024-ben 1,39-nél tartsanak; a 2025-re becsült termékenységi rátájuk 1,26.

Bulgária egész jól tartja magát; átlagát ugyanakkor felfelé húzza például Szliven régiója az ottani, Európa-bajnok 2,58-as termékenységgel – ami a kiskorú (akár 12 éves) anyák magas számából adódik („Pillanatnyilag 12 anya fekszik a szülészetünkön, ebből heten kiskorúak” – állította egy helyi orvos). Az apák többségében felnőtt férfiak, a kórházban gyakran tolmácsra van szükség, a tizenéves lányok-asszonyok ugyanis nem mindig beszélnek bolgárul – nincs ok arra, hogy bezzegezzük a helyzetüket.

Hát a skála túlsó végén a svéd jóléti szociális modell hogyan teljesített a születésszámok tekintetében? 2010-ben szinte súrolták a 2-es termékenységi rátát, 2021-ben a szülőképes korú muszlimok bevándorlása ellenére is visszacsúsztak 1,67-re, hogy azóta ütemesen romoljon tovább a helyzet, és 2024-ben már a valaha volt legalacsonyabb termékenységi rátát regisztrálják, 1,43-at –

A szintén nem kevés bevándorlót felvonultató, 2010-ben még 1,80-as termékenységi arányszámmal büszkélkedő Hollandia szinte századra pontosan ugyanezt hozta: 2021-ben 1,62-nál állt, 2025-ben 1,42 körül zárt.

Azaz: a tömeges bevándorlást engedő, arra szinte építő, irigyelten jóléti államok termékenységi rátája 2010-hez képest drasztikusan, 2021-hez képest pedig nagyságrendileg a magyarországihoz hasonlóan csökkent;

Aki ebből azt vezeti le, hogy „a tömeges migráció nem megoldás” tételmondatot már 2015-ben kimondó, a családok terheinek csökkentéséhez ragaszkodó és a háború befejezését sürgető politika csődöt mondott, és előremutatóbbnak véli azt a politikát, amely nemhogy a termékenységi rátának, de a születések számának jelentős emelését ígérgeti a válságokkal teli 2026-ban, amikor a korfából adódóan épp évi hetvenezer magyar nő kerül ki a szülőképes korból és szűk ötvenezer lép a helyükbe, az legyen óvatos: nehogy egy döntési helyzetben úgy vélje, hiba beülni egy tömegszerencsétlenségeket horpadással megúszó sofőr mögé, és szerencsésebb azt választani, aki a friss jogosítványával játssza a nagymenőt.

***

(Nyitókép: Fischer Zoltán / MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda)

***