Kollár Kinga szomorkodhat, szegény: így „pusztult” az egészségügy az elmúlt egy hónapban

„Válassz április 12-én! Folytatódjon az egészségügy lezüllesztése VAGY a TISZA-kormány mindenkinek hozzáférést biztosítson az ingyenes, jó minőségű állami egészségügyi ellátáshoz?” –

így az álláshalmozás ellenére marad ideje efféle színvonalas kérdések megalkotására.

Arról a Kollár Kingáról beszélünk, aki tavaly ilyenkor (amikor épp befáradt a munkahelyére) elmondta: a felfüggesztett uniós forrásokból ötven kórházat lehetett volna felújítani, a felújítások elmaradásának pozitív oldala pedig az, hogy

És akkor most a teljesség igénye nélkül következzék egy felsorolás arról, hogy mikre került sor csak az elmúlt egy hónapban a „bizakodásra” okot adó monstre „lezüllesztés” keretében.

„Átadták a megújult Szent Rókus Egészségközpontot”. A Semmelweis Egyetemhez tartozó intézményt három év alatt, 10 milliárd forintból fejlesztették fel (kibővült funkcióval, a legmagasabb szintű diagnosztikai háttérrel), „döntően egyetemi forrás felhasználásával” (olyan alapítványi formában működő egyetemről beszélünk, amely alapítványi forma az egyik oka az uniós pénzekkel való packázásnak).

A gyermekrészlegen új fejlődéstámogató központ is létrejött, ahol az eddiginél háromszor több koraszülött, illetve veleszületett rendellenességgel élő gyermek komplex fejlesztését tudják biztosítani – utóbbihoz a (fúj-fúj) közmédia „Jónak lenni jó” kampánya keretében gyűlt össze a támogatás.

„Átadták az Észak-budai Szent János Centrumkórház felújított szemészeti osztályát” – a 2020-ban indult kórházfejlesztés mostani szakasza uniós forrásból valósult meg, következő lépésként a gyermekellátásnak helyet adó épületek korszerűsítésére fordultak rá.

„Átadták az új CT- és MRI-berendezéseket a Bajai Szent Rókus Kórházban”, méghozzá a 22,6 milliárd forint összegű Országos Diagnosztikai Gyorsító Program keretében, amely a várólisták csökkentése érdekében biztosítja országszerte az efféle eszközbeszerzéseket. A kórház új épületét egyébként 2014-ben adták át, ami „alapjaiban” változtatta meg „a gyógyítás minőségét a városban és a térségben”.

Az elmúlt 16 évben több mint 40 projekt valósult meg a kórházban, amelyekhez összesen 29 milliárd forint támogatás érkezett az intézménybe – vontak mérleget az illetékesek a 156 éves kórház történetének legnagyobb fejlesztéséről.

Átadták a kórházi bölcsődét Kaposváron: a vissza nem térítendő uniós támogatásból és egyharmadnyi önerőből megvalósult bölcsi a kórházi műszakokhoz igazítva, hosszított nyitva tartással segíti a munka és a családi élet összehangolását. Ugyanott a kórházban „az elmúlt években kiépült az a háttér”, ahová most már a robotsebészet is beilleszthető lesz, ennek előkészítése már folyamatban; közben körvonalazódik a csontvelő-transzplantáció bevezetése is, amely a tervek szerint egy komplett sejtterápiás központ alapját képezné.

Befejeződött a Budai Irgalmasrendi Kórház átfogó felújítása –

Ugyanabban a kerületben a Szent Ferenc Kórház uniós forrásból kapott most négymilliárdot energetikai beruházásra és a nővérszálló 40 lakásának korszerűsítésére; a Brüsszelből tavaly mindenek ellenére lehívott 89 milliárd forintból „70 kórházi épület és húsz mentőállomás újul meg szerte az országban” – mindegyik esetben minimum 35 százalékos energiamegtakarítás lesz az eredmény,

„Csúcskategóriás ultrahangkészülék érkezett Kecskemétre”, „Új, korszerű háziorvosi rendelőt adtak át” kormányzati támogatással Csepelen. A Magyar Falu Program keretében „megújult és kibővült a ravazdi rendelő”, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program forrásaiból pedig a szabadszállási rendelő és a polgármesteri hivatal. Átadták a Semmelweis Egyetem új májambulanciáját; „teljesen megújult a Váci Jávorszky Ödön Kórház járóbeteg-szakrendelője”; „350 milliós fejlesztés Kiskörén: modern egészségügyi központ szolgálja a lakosokat”; új épülettel bővült a pesterzsébeti reprodukciós központ – nem folytatom. Persze, választások előtt mindig sűrűbben követik egymást a szalagátvágások, de mégiscsak tagadhatatlan, hogy

De azért szánjunk pár szót Kollár Kinga épületes mondatának második felére is – tehát hogy míg most csak a „züllesztés” megy, a háziorvosok fogyatkozásával súlyosbítva, ők minőségi ellátást állítanának minden beteg mellé.

Hatalmas pazarlás, hogy az EP-képviselő magyar nyelven, demagóg Facebook-posztban értekezik a „terveikről”, ahelyett, hogy előállna az Európai Parlament plenáris ülésén, és megosztaná jobbnál jobb ötleteiket a plénummal, hadd tanuljon Európa: általános az orvoshiány ugyanis.

amelyből kiderül: a doktorok létszámának folyamatos növekedése ellenére az ország területének 87 százaléka „orvosi sivatagnak” minősül; a háziorvoshoz való bejutásra átlagosan 12 napot kell várni (bőrgyógyászat: 4,5 hónap, nőgyógyászat: 2 hónap, satöbbi). Az elmúlt öt évben a megkérdezett franciák közel háromnegyede legalább egyszer lemondott valamilyen ellátásról, zömében a túl hosszú várólista, illetve anyagi okok miatt (pedig az elkötelezett öregeken ott se múlik: Franciaországban akadnak még 95 év feletti gyakorló orvosok is, nyolc fő). Nem idézem most az összes többi ország idevágó híreit Romániától és Portugáliától Németországon és Ausztrián át egészen Svájcig – pedig akár tanulságos is lehetne például a kis portugál videó, amely mutatja, hogyan állnak sorba a nénik és a bácsik Lisszabon egyik elővárosában akár kora hajnal óta a három hónaponkénti háziorvosi időpontosztásra.

A magyarországi számokat tekintve a 30 és 34 év közötti korosztályban 5227 dolgozó orvost tart nyilván a rendszer (fogorvosokkal együtt), míg az 50 és 54 év közötti korcsoportban csupán 3377-et – ami nem független attól, hogy míg 2010-ben még évente több mint nyolcszáz orvos kért hatósági bizonyítványt a potenciális külföldi munkavállaláshoz, 2019-re az igénylők száma négyszáz alá csökkent – ez kevesebb, mint amennyien 2013-ban még ténylegesen el is mentek külföldre. „A kivándorlási szándékok intenzitása inkább az évtized elején volt erőteljes, azóta erőteljesen csökkenő trend mutatkozik” – állapítja meg a vonatkozó tanulmány. Nem mintha ettől hurráoptimizmusra lenne ok, hiszen az orvosok tekintélyes része magánpraxisban dolgozik, a háziorvosok száma pedig 1999 óta csökken –

Főleg, mivel a TISZA eddigi mérlege egy Kulja doktor hótfölösleges kivonása a rendszerből, aki EP-képviselőként jelenleg 40,9 százalékos részvételt tud felmutatni, sebészi pontossággal hagyva ki az összes többi döntéshozatali alkalmat.

***

(Nyitókép: MTI / Purger Tamás)