Magyar Péterék akcióban: gyakorlatilag első kormányzati aktusukként végrehajtanak egy nagyszabású kitelepítést

„Képviselőink nem költöznek be az ÁVH és az MSZMP egykori épületeként szolgáló Képviselő irodaházba (Fehér Ház)” – közli Magyar Péter a Képviselői Irodaházra gondolva, kommentben hozzátéve, hogy helyette „a Kossuth téren lévő Szabad György Irodaházba költözik a TISZA frakció”.

A következő kérdésem lenne: mikor és hogyan keletkezett a Kossuth téren a Szabad György Irodaház? Kinek köszönhető, hogy Magyar Péter most teátrálisan bejelentheti, ők bizony nem egy, a parlamenttől 650 méterre lévő épület helyiségeit fogják használni, hanem a parlament tőszomszédságában rendezkednek be?

Idézzük fel ennek a Szabad György Irodaháznak a keletkezéstörténetét egy vázlatos sajtószemlével. „A képviselők a metró fölé költöznének” – ezzel a címmel írta meg az Index 2012 nyarán, hogy a Kossuth tér átépítésére létrehozott (az ősfideszes Wachsler Tamás építészmérnök által vezetett) Steindl Imre Program keretében az állam megszerezné az 1974-ben felépült egykori MTESZ-székházat, amely a felújítása után alkalmas lesz akár arra is, hogy „képviselőknek szolgáljon irodául”. „Eredetileg csak át akarták alakítani, de kiderült, hogy siralmas állapotban van” – számolt be a fejleményekről az Urbanista 2016 nyarán, ott már arról írva, hogy miután bontani kell és nulláról újjáépíteni, az Országgyűlés Hivatalának irodái kapnak majd benne helyet.

„Kilencmilliárdból épülhet új irodaház Kövér hivatalának a Kossuth téren” – harsogta a 444 a rákövetkező tavasszal, amely címben a „Kövér hivatala” valójában továbbra is az Országgyűlés Hivatalát jelenti, utóbbi megnevezésnek azonban nyilván bántóan alacsony lett volna a hergelésfaktora.

a gondosan negatív keretezés mellett felhívva a figyelmet arra, hogy az épületet alagút köti össze az Országházzal (a biztonsági ellenőrzés Országházból való kiszervezésének céljából, teszem hozzá én). Hogy azután az Építészfórum szakmai szemmel megállapítsa: „az építkezést lebonyolító Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. rendkívül felkészült és alapos körültekintéssel járt el”; „építészetileg egy kompakt irodaházról van szó, ahol a legtöbbünk valószínűleg szívesen töltené el a munkaóráit”; az épület „viszonylag több közösségi teret, pazar kilátásokat és komfortos egy-, és kétszemélyes irodákat foglal még magában, mindez egy növényekkel borított, függőfolyosós átrium köré szerveződik”.

Ebből talán már összeállhat a történet: az első kétharmados Orbán-kormány elgondolta, a második kétharmados Orbán-kormány előkészítette, a harmadik kétharmados Orbán-kormány megvalósította, a negyedik kétharmados Orbán-kormány pedig természetesen hagyta, hogy továbbra is az Országgyűlés háttérszemélyzete dolgozzon a kényelmes irodákban –

Erre most az O1G-seregek élén belovagol Magyar Péter, és népének ujjongása közepette beköltözteti saját kólásdob, párdon, embereit ebbe a néhány éve elkészült, korszerű épületbe, ahová a metró mozgólépcsője visz, és ahonnan alagúton keresztül is át lehet libbenni az Országgyűlés üléseire – valamiféle vívmányként jelenítve meg, hogy ők bezzeg beülnek a kényelembe. És egy szót sem ejtve arról, hogy ez konkrétan hogy fog megvalósulni – jelenleg a 300 fős irodaház „az Országgyűlés Hivatala háromszáz munkatársának biztosít helyet”, de aki van annyira naiv, az persze bízzon benne erőst, hogy a pártelnök előrukkol egy csodálatos helyiségszaporítással, és nem az lesz, hogy ezeket a derék dolgozókat most jól átpaterolják a távolabb lévő, kevésbé korszerű, leszólt Fehér Házba, mondván, hadd robotoljanak ők a sokat látott falak között, és hadd finanszírozzák az adófizetők a plusz költözködést (pláne Tarr Zoltán és Gerzsenyi Gabriella kedvéért, akik európai parlamenti irodáikba be se igen találtak). A kevésbé naivak viszont rögzíthetik:

A kérdés már csak az, hogy például az a 444, amely most épp egyik címében azt hirdeti, hogy „Orbán csak a műsort tudta csinálni, képtelen volt bármi tartósat létrehozni”, vajon formázza-e már a helyreigazítást, amelyben jelzi: „valótlanul híreszteltük, hogy kifejezetten »Kövér hivatala« számára készült volna az a Kossuth téri épület, amelyet egy rémisztő műszaki állapotú irodaház helyén hoztak létre Orbánék tartós, igényes és esztétikus épületként, hogy most Magyar Péter csinálhassa a műsort azzal, hogy ők bezzeg oda költöznek be”.

Már csak azért is, mert különösen a most megnyitni kívánt ügynökakták összefüggésében nem az a Jani, akinek a kényelmes-demokratikus 2026-ban derogál beköltöznie egy 115 éves, védelem alatt álló épületbe, amelyet egykor négy éven át (azaz eddigi történetének 3,48 százalékában) az ÁVH használt – hanem az, aki bármilyen felmenőkkel, bármilyen korban bárhol él is, semmilyen tisztség kedvéért nem árulja el családját és közösségét; sose dörgölőzik (kínosan szervilis módon) az épp aktuális hatalomhoz; határozottan visszautasít minden nagyvonalúan fizetett felügyelőbizottsági posztot, ha velejéig romlottnak tartja annak felkínálóit; álmában sem fenyeget meg szimpla munkavállalókat, illetve másképp gondolkodókat a lakhatásuk kivizsgálásával vagy tartós munkanélküliséggel;

továbbá nem telepít ki másokat azért, mert beköltöztetné helyükre az elvtársait; és különösen nem hallgat le soha senkit. Családtagot meg aztán pláne.

***

(Nyitókép: Attila Kisbenedek / AFP)